A jó útja: igazság, áldás, irgalom - Ézs 1,16-17 (Hetvened vasárnap, 2023.02.05.)

textus: Ézs 1,16-17

“Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, 17 tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!”

A pszichológiával foglalkozó szakemberek a kezdetek óta vitatkoznak azon, hogy vajon melyik az erősebb faktor az ember életében: a környezeti hatás, vagy pedig a genetika. Magyarul, mi határoz meg bennünket jobban, a világ amely körülvesz, vagy pedig a “hozott anyag”, a származás. A vita még ma is zajlik, de már korántsem olyan elánnal, mint mondjuk 30-40-50 évvel ezelőtt. A harc lanyhulásának oka, hogy az újabb kutatások, és mindenféle segédtudományok bevonása a disputába azt eredményezte, hogy a szakemberek megállapították, hogy mindkettő fontos, és egyik sem egyeduralkodó, hanem csak az arányok a kérdés. És ez a bizonyos arány, pedig nem egy univerzális mérőszám, hanem minden ember életében más és más. 

Mi azonban ma egy templomban vagyunk nem pedig egy pszichológiai előadáson, így számunkra, vannak más fontos szempontok is az emberrel, az emberi viselkedéssel kapcsolatban. Az ember természete ugyanis nem írható le csupán a genetika és a környezet egyfajta számtani összegeként. Ugyanis az ember természetének egy kulcsa egy olyan állapot, amely nem függ sem a génektől, sem pedig a származástól: ez pedig a bűn. Na, itt nem a rossz cselekedetekre gondolok, azokra a dolgokra, amelyeket elkövetünk, vagy éppen elmulasztunk, hanem arra az állapotra, amely az eredendő bűn eredménye, amely nem más, mint az Istentől való távolság. Ez az állapot mindannyiunknak a sajátja nemre, nemzetre, bőrszínre, politikai vagy nemi identitásra való tekintet nélkül: úgy születünk meg, hogy távol vagyunk azt Istentől, pont. És ennek az állapotnak az eredménye, hogy rosszakat teszünk, vagy éppen elmulasztjuk a jót. 

Ez az állapot, sajnálatos módon, az ember alapállapota és senki sem mentes tőle. Mit jelent ez? Ez, az Istentől való távolléten túl, vagyis ennek eredményeképpen, azt is jelenti, hogy az emberben eredendően ott van a rossz cselekvésére való kivédhetetlen hajlam. A rosszat nem kell tanulni, az megy magától mindenkinek. Pontosan ezért mondja az Úr, ahogyan Ézsaiás próféta írja: “Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni!” A rossz eltüntetése, levetése, megbánása, stb. az, ami energiába kerül, amire oda kell figyelni, mert nem megy magától. A hívő ember pontosan tudja azt, hogy milyen komoly ez a küzdelem, odabent. Megmaradni a keskeny úton (Mt 7,13-14), megmaradni a jóban. 

De mi legalább tudjuk, hogy mivel van dolgunk, ellentétben azokkal, akik még csak magával a problémával sincsenek tisztában! Nem szeretek militáns, katonai példákat alkalmazni Isten igéjével, vagy a keresztény élettel kapcsolatban, de ezt itt most nem lehet megúszni. Ez egy harc. Egy olyan belső harc, amelyben magunk, egyedül nem győzhetünk. A győzelem csak akkor lehet a miénk, ha a Krisztusra tekintünk, hittel az Ő Nagy Harcára, amely nem más mint a kereszt, ahol Ő győzött a bűn és a halál felett!

Ezen felül, az ember ilyen állapota nem csak azt jelenti, hogy küzdenie kell a rossz ellen, hanem azt is, hogy a jó cselekvése sem jön magától. A mai igénk írja: “tanuljatok meg jót cselekedni”. A jó cselekvését tanulni kell, mert nem egyszerű és főleg nem egyértelmű. 

De nem maradunk magunkra ebben a tanulási folyamatban sem. Ahogyan a rossz ellen való küzdelemben is bizton számíthatunk Krisztusra, úgy a jó tanulásában is segítségünkre lesz az ige. Persze, ne várjunk mindent lefedő és mindenre kiterjedő használati utasítást, de a mai szakaszunk abban legalábbis eligazít, hogy hol kezdjük, mik legyenek a prioritásaink. “Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!” Három nagyon fontos irányt jelöl ki számunkra a szakaszunk utolsó  része.

1. Keressük az igazságot. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de nem az. A mai információs zűrzavarban is ott van az igazság, csak legtöbbször (enyhén szólva) nem nyilvánvaló. Feladatunk az, hogy ne elégedjünk meg a kisebbik rosszal, ne legyintsünk, hogy “ki tudja, hogy mi igaz és mi nem”, de ne is helyezkedjünk bele a “mindenkinek igaza van, csak másképpen látjuk” hamis irénizmusába sem, hanem keressük-kutassuk az igazságot. Bizonyosan volt és lesz is az életünkben olyan helyzet, amikor nem lesz meg az igazság, és meg kell elégednünk, de legalábbis bele kell nyugodnunk abba, ami helyette van, de ez nem szabad, hogy az alapállapot legyen, csupán a kivétel.

2. “térítsétek jó útra az erőszakoskodót” “Az erőszak nem old meg semmit” tartja a közhelyszerű mondás, s bár van benne igazság, de ez mégsem érvényes minden esetre. Az élet nem ilyen. Azonban sokkal közelebb jutunk a szentíró szándékához akkor, ha belenézünk az eredeti héber szövegbe. Ezt a mondatot úgy is lehetne fordítani, hogy “egyenesítsétek ki” vagy “áldjátok meg a könyörtelent”. Mennyivel jobb hely lenne ez a bolygó, ha kevesebb lenne a könyörtelen ember! És igen, a könyörtelenséget, nem könyörtelenséggel lehet gyógyítani, hanem áldással, és egyenes úttal. Milyen csodálatos feladat ez a számunkra! Isten áldásának eszköze, közvetítője lenni a világban! És milyen jól rímel Jézus szavaira is: “áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lk 6,28)

3. Végül: “Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!” Árvák és özvegyek. Egy olyan korban, amikor nem volt nyugdíj, nem volt TB, nem volt biztosítás, nem voltak kórházak és szociális intézmények - márpedig Jézus kora ilyen volt - ott, akinek nem volt senkije, annak vége lett… Az özvegyek és az árvák ilyenek voltak. Ők voltak a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai. Korunk Magyarországának is megvannak az “özvegyei” és “árvái”, csak lehet, hogy már nem csupán így nevezik őket, hanem hajléktalannak, minimálnyugdíjon élőnek, közmunkásnak, menekültnek,...  kiközösítettnek, betegnek…, szomszéd néninek, osztály- vagy munkatársnak,... Olyanok, akik mellett nem áll senki, akiknek nem segít senki, akik egyedül vannak. Nagyon sokat elmond egy nemzetről, a társadalomról, a mindenkori hatalomról, hogy hogyan bánik azokkal, akik nem tudnak visszaütni…!

Az Úr most gyógyító kéznek hív bennünket a böjti időszaknak a kapujában. Kármentésre hív bennünket. Az eredendő bűn miatt az emberek nagy része nem harcol a rossz ellen, s nem tanulja a jót. Többek között - ezért van olyan sok szenvedés a világban. Azonban mi az igazságkeresésünkkel, az Isten áldásának hírvivőjeként, a kitaszítottak védelmében eljárva javíthatunk a helyzeten, s csillapíthatjuk a fájdalmat addig, amíg Krisztus, az Áldott Orvos vissza nem tér, hogy Isten országának teljességét hozza el a számunkra.