Nem mosok - Zsolt 51,9-11 (Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap, 2023.07.16.)

textus: Zsolt 51,9-11

“9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!”

Alapvetően házias ember vagyok, főzök, takarítok, pakolok magam és a lányok után is, elmegyek bevásárolni, hogy ha kell, akkor elintézek bármi mást is, ami a háztartással kapcsolatos. 

Hozzá kell azonban tenni, hogy bár tényleg nagyon sok mindent megcsinálok, vannak bizonyos dolgok, amiket nem. És ezek közül is kiemelkedik az, hogy nem vagyok hajlandó mosni. Ez furcsának hathat, hiszen ma már ugye nem kézzel mosunk, hanem mosógéppel. Éppen ezért, csak bele kellene tenni a szennyes ruhát a gépbe, megnyomni pár gombot, és utána a mosógép megcsinálja a többit. És nem mintha nehéz lenne kezelni a mosógépet, nem nehezebb, mint mondjuk egy mosogatógépet, vagy bármilyen más háztartási kisgépet. Egyszerűen csak arról van szó, hogy valami miatt kipécéztem magamnak a mosást, hogy azt én nem akarom csinálni. Úgyhogy ez mindenképpen Ritára marad.

“Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.”- írja Dávid király, aki a mai zsoltár szerzője. Bár a feleségével kapcsolatos események indították arra, hogy leírja ezeket a sorokat, mégsem ő és a felesége közötti párbeszéd van itt, hanem Dávid hitből fakadó énekként, az Istennek címzi ezeket sorokat. Ebből már sejthetjük, hogy itt ugyan valódi, de nem ruhamosásról van szó, hanem annak valamilyen lelki tisztulásról. Dávid azonban nem azért kéri, hogy az Isten tisztítsa meg őt, mert a sok dolga mellett erre nincsen ideje, vagy éppen ő is kipécézte magának a “mosógépet”, hogy ő azt biztosan nem fogja használni, nem. Ugyanis azt a fajta lelki tisztulást, amiről itt szó van,  az ember nem tudja sem másokon, sem magán elvégezni, akkor sem ha akarná. Ugyanis azt a “koszt”, amely a lelkünkbe is be tudja rágni magát, még az ecetes olló sem viszi ki. Úgy nevezzük: bűn. Na, ennél a szónál szokott sok ember visszahőkölni. “Bűn?! Na, már megint valami nagyon papos következik. Bűnösök vagyunk, meg minden… Már megint mit nem szabad?!” 

Alapvető tévedés, ha a bűnt az emberi cselekvés oldaláról közelítjük meg, legalábbis első körben. Induljunk el egy kicsit távolabbról. Mi a véleményünk a következő kifejezésekről: újrakezdés, második esély, tiszta lap? Ugye ezek alapvetően jó dolgok? Ezek a fogalmak mind mozgást jelölnek, de nem földrajzi értelemben, hanem arról van szó, hogy valami nem jól van, és jóvá válik, a rossz elhagyódik, változás történik. Ezeknek a jó változásoknak csak akkor van érdemleges jelentése, ha tartanak valahonnan és nem csak valahová. Magyarul, a jóra változásnak, fordulásnak csak akkor van értelme, ha valami rossz volt előtte. Nem túl őszinte világunk mindig csak azt szokta hangsúlyozni, hogy legyen jobb, de azt nem, hogy ez automatikusan azt is jelenti, hogy most rossz(abb). és amiről meg végképp nem szoktak beszélni, az pedig ára a változásnak. 

A Biblia ezzel szemben egy őszinte mű. Mert valóban, mi a bűnt elsősorban az emberi cselekvés, a rossz tevése felől értjük, de valójában a bűn elsősorban állapot és nem tett. Az Istentől távol lévő ember, kikerülve az Isten “erőteréből” deformálódik és egyre-egyre hajlamosabb lesz a rosszra. Ahhoz azonban, hogy változás, jó változás történhessen, ahhoz tisztában kell lenni azzal is, hogy mi az aktuális helyzet és állapot. Ezt nevezzük bűnnek.

A másik dolog, ami félrevezethet bennünket az az, hogy - azt hisszük - magunk is tudunk változtatni csak igazán akarni kell. Ez sem igaz ugyanis. Pontosan tudjuk azt, hogy mennyien vannak olyanok, akik kilátástalan helyzetben vannak az élet valamely területén, vagy akár az egész életet tekintve. Márpedig a “kilátástalan” pont azt jelenti, hogy már remény sincs. 

És ebbe hasít bele Dávid éneke: “Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” Dávid király, hatalma teljében, vágyaitól vezérelve, szörnyűséges dolgokat művelt! De ha valaki megúszhatta volna, elsunnyogva a változást, a jobbulást, akkor az ő. Azonban Isten jelenlétében nem lehetett így. Dávid nem azért nagy alakja a Bibliának, mert annyira jó, vagy annyira kiemelkedő lett volna erkölcsi szempontból, hanem azért, mert rájött arra, hogy mindig szüksége van megtisztulásra, és, hogy ennek az útja csakis az Úr lehet, mert saját magát nem tudja “kimosni”. 

És ez ma sincsen másképpen. Mi sem nem tudunk felmászni az Istenhez, és nem is tudjuk kikényszeríteni tőle a megtisztulást. De nem is kell! Ő eljött hozzánk Jézus Krisztusban, és az ő keresztje, kereszt áldozata által mi is megtisztulhatunk, azaz közelebb kerülhetünk az Istenhez, s ezáltal jobbra fordulhatnak a dolgok, ha ő is úgy akarja. 

Mosásra, mosakodásra hív az ige ma mindenkit. De nem kívülről, hanem belülről. Arra hív bennünket az ige, hogy vegyük észre azt, hogy mennyire elveszettek vagyunk az Isten nélkül, de mégis milyen közel lehetünk őhozzá, ha ránk talál és rátalálunk. Ez egy folyamat, egy változás, egy újrakezdés, egy második esély minden ember számára. ÉLjünk vele! Adja a Szentlélek, hogy rá tudjunk lépni erre az útra, amely az Úr és az örök élet felé vezet. Ámen.