Hálaadás, kegyelem - Jn 1,16 (Hálaadás, 2023.11.23.)

textus: Jn 1,16

“Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”

Lassan itt van az advent, és én mindig nagy bajban vagyok (már) ilyenkor a karácsonyi ajándékokkal. Kinek mit vegyek/csináljak/szerezzek? És bár már köztünk van elkezdődött, de Mariah Carey sem segít, hogy All I want for Christmas is You, (Minden, amit karácsonyra szeretnék, te vagy). Kösz.

Talán azért is vagyok bajban az ajándékokkal, mert amiket én kapok, sok esetben, azokkal is hadilábon állok. Aranyos, ötletes, személyes, drága, stb., de talán más kellett volna nekem, másra lett volna szükségem, igényem. Persze meg lehetne beszélni előre, hogy mi legyen az ajándék, de az talán már úgy nem az igazi.

Izgalmas dolog végiggondolni, hogy mit jelent “kapni”, s főleg “ajándékba kapni”. Mindenki szeret kapni, és úgy általánosságban, mindenki szereti az ajándékot. Erre rá is játszik a kapitalista környezet is a fogyasztás fetisizálásval. “Ha most megveszed, akkor 20% ajándékba van.”; “Ha most szerzed be, akkor kapsz hozzá kiegészítőt!”; “Ha megrendeled (black friday), akkor ingyen lesz a szállítás.”, stb. Szeretünk ily módon kapni, mert benne van az izgalom, a felfedezés.

És aztán ott van a realitás, hogy bár sokféle úton-módon lehetséges kapni, s általánosságban jó dolog ez, szeretjük, de vajon tudunk is kapni/elfogadni? Mert két olyan aspektusa is van a "kapás"-nak, amely akár nagyon problémás is lehet. Az egyik az, hogy bár nekünk van, mégsem mi határozzuk meg, hogy mi az, teljesen az ajándékozón múlik. Így viszonylag magas a csalódás lehetőségének aránya. “Bocs, én nem erre számítottam!”; “Ó, igen, ez nagyon “szép”...” - és már gondolatban a kukában landolt… A másik pedig az, hogy még ha jó is ajándék, akkor is ott van az az aranyszabály szerű megállapítás, hogy “az a tiéd igazán, amiért megdolgoztál”. Márpedig az ajándék lényege, hogy ajándék.

Azért sarkalatos ez a kérdés, mert a keresztény élet, a krisztusi létmód, az Istenhez való kapcsolódás, az ő megtapasztalásának alapja a kegyelem. Márpedig a kegyelem ajándék, mégpedig lényegét tekintve és esszenciálisan. Ott van a kegyelem, mint ajándék - értsétek jól - funkcionálisan: kegyelemből van az üdvösség, kegyelmi pillanatokat élünk meg, vagy “az Isten nagy kegyelme, hogy…” Mind, mind a megajándékozottság mozdulatai, amelyeket pozitívan értékelünk, hogy “de jó, hogy így van!”. Azonban ott van az a helyzet, amelyről Pál így ír: “Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15) Minden. Nem csak a kellemes, a pozitívnak értékelt, hanem olykor azok is, amelyek éppen ellenkezőleg - nem a szánk íze szerint valók. Amikor kegyelem az, meg tudok szólítani másokat akkor is, ha fáradt vagyok. Amikor kegyelem az, hogy a megszenvedett, katasztrofálisnak tartott prédikáció után odalép a gyülekezeti tag, hogy mennyire hozzá szólt és köszöni. Amikor kegyelem az, hogy tudok még egy lépést tenni, pedig annyira fáradt vagyok, hogy inkább csak összekucorodnék a sarokban. Amikor kegyelem az, hogy nehézségek közepette is ki tudok tartani. Ésatöbbi. Mert a kegyelem, ízig-vérig ajándék. Csakis az adakozón múlik. Tudok kegyelmet kapni? Azt hiszem ajándékba kapom az kapás képességét is…

Ez utóbbi aspektus pedig jól megmutatja, hogy kegyelem nem csak (még mindig értsétek jól) funkcionálisan fontos, hanem kapcsolati szempontból is. “Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” - írja János. Azaz, a közöttünk megtestesült, hússá lett (Jn 1,14) Ige által az Atyaisten úgy mutatta meg magát mint kegyelem a négyzeten! Így azt mondhatjuk, hogy az Isten aktív jelenléte a világban, alapvető kapcsolódási módja felénk a kegyelem! Ez az Isten olyan viszonyulása, amelyben a “kapó”, a teremtmény nem érdemes és nem is jogosult erre, hanem az Isten szuverén döntése, hogy ő ad! A Jézus Krisztusban is megjelenő, és mai napig keresztény életekben (sőt azokon túl is) megnyilvánuló isteni kegyelem azért olyan extrán különleges, mivel az Isten alaptermészetéhez tartozik. Így a kegyelem teremtetlen valóság! Ízlelgessük ezt egy kicsit. Teremtetlen valóság. “Nem sok” ilyen kapcsolódásunk lehet. Esszenciálisan isteni, mégis döbbenetesen közel van! Nem rajtunk múlik, nem mi alakítjuk, de mégis ha van valami, ami igazán a miénk, akkor az a kegyelem!

Nem tudom, hogy tudja-e valaki, hogy milyen nap van ma? Nyilván csütörtök, de azon túl. [...] Főleg angolszász nyelvterületen ma van hálaadás napja. Szerintem igazán tarthatnánk itthon is. Milyen jó, ha van egy nap az évben arra dedikálva, hogy együtt, közösen, családban, gyülekezetben, közösségben hálát adjunk. Miért? Hát legfőképpen az Istennek az ő kegyelméért. Hogy itt vagyunk még, hogy fontosak vagyunk a számára, hogy van elhívásunk, van dolgunk, és velünk van, kegyelemről kegyelemre. Ámen