Az Isten kígyója - 2Móz 4,1-5 (2024.02.07.)

textus: 2Móz 4,1-5

“1 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az Úr?! 2 De az Úr erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. 3 Dobd a földre! – mondta az Úr. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. 4 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott. 5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.”

Vannak-e olyan dolgok, amelyek hasznosak, jók, fontosak, szerethetők, és mégis félelmetesek? Tudunk-e ilyeneket mondani? [...] Számomra ilyen pl. az orrszarvú. Félelmetes, főleg közelről, de amúgy egy nagyon szerethető állat, fontos szereppel az ökoszisztémában. Vagy ilyen lehet a hullámvasút. Az embert páni félelem keríti hatalmába, amikor ráül, de amúgy mégis milyen jó. Vagy például ilyen lehet egy feladat is, mondjuk egy nagy volumenű munka elvégzése. Akár meg is lehet tőle ilyedni, hogy “Én, ezt?! Hú, ez nagyon nagy!”. És mégis, ott a bizalom, hogy igen, rám bízták, a munka nagy és félelmetes, de mégis milyen nagy dolog! És ha elvégzem, akkor milyen szuper lesz.

Pontosan egy ilyen szituációban vagyunk a mai igében. Mózes feladatot kap, amit ott próbál meg lepasszolni, ahol tud, sőt még el is szalad egyszer. “az Úr erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. Dobd a földre! – mondta az Úr. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle.” Kinevethetnénk Mózest, hogy milyen dolog ez már,... elszalad… De gondoljunk csak bele, egyrészt ott a feladat nagysága, másrészt meg ott van egy kígyó, amely halálos találkozást eredeményezhet. Én nem hibáztatom Mózest.

Talán elsőre nem is gondolnátok, de ennek a momentumnak több rétege is van, amely által tanulni tudunk. Három ilyen jelentésrétegre fogunk ma ránézni.

Kezdjük a csodával. Isten csodákat tesz Mózesen keresztül, mégpedig igen látványosakat. Nem olyan “ha így nézem, akkor az, ha úgy nézem, akkor nem”. Egy bot kígyóvá változása az csoda a javából. De persze ott van a vörös tengeri átkelés (2Móz 14), vagy mondjuk az édesvíz fakasztás (2Móz 17), amelyek amúgy mind-mind a bothoz is kapcsolódnak. Ilyenkor sok esetben olyan csalódottak vagyunk, hogy “bezzeg, ma nem történik ilyen, pedig a Biblia tele van vele!”. És valóban, a Biblia tele van vele, mert oda össze lett gyűjtve! A Biblia - többek között - egy csodagyűjtemény. Ez nem mindig és mindenütt így van, hanem ide lett csokorba szedve. Azonban - eddig és ezután is -  Istenben hívő emberek milliárdjai élték le úgy az életüket, hogy ilyen (kígyós-botos) jellegű és “kaliberű” csoda nem történt velük. De ne csüggedjünk, hiszen Jézus azt mondja, hogy “boldogok, akik nem látnak, és hisznek” (Jn 20,29), másrészt pedig mindig ott van az esély, hogy mi is megélhetünk ilyet! Azért, jó lenne…

A második réteg a kígyó képe. Tanít bennünket. Mire? Arra, hogy az Istent nem lehet dobozba zárni. Gondoljunk csak bele, a kígyónak mennyi rossz asszociációja van - és főleg az - a bűneset óta (1Móz 3). Mégis, itt, az üdvtörténet egyik legfontosabb pontján, nem egy galamb, egy bika, vagy egy oroszlán a csoda vizuális középpontja, hanem egy kígyó! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy az Isten olyan képekkel, helyekkel, eszközökkel is dolgozik (akár rajtunk keresztül), amelyek - a mi szemszögünkből nézve - szöges ellentétben állnak vele, és nem illenek bele abba a dobozba, amibe mi unos-untalan bele akarjuk szuszakolni!

A harmadik réteg, pedig, amivel kezdtem: a félelmetes feladat. Van olyan, amikor az ember megkapja az elhívását, Krisztus követésére és az Isten szolgálatára, megijed tőle. Vagy éppen a józan esze azt sugallja: “Fuss!”. Ne féljetek ettől a félelemtől! Teljesen normális és természetes. Mert ez félelem nem a pánik hulláma, nem valami kegyetlen játéktól való ösztönös tartás, hanem a mysterium tremendum, azaz a hatalmas Istennel való találkozás, sőt aktív kapcsolat érzülete. “Ki vagyok én, Uram, hogy ekkora feladatot bíztál rám?” Van erre egy másik kifejezésünk is, és minden istententiszteleten elhangzik: Kyrie eleison! Uram, irgalmazz!

A csoda, a kígyó és mysterium tremendum, azaz Mózes szolgálatának nyitánya tanít ma bennünket.

De akárhogyan is, jó itt lenni! Miért? Mert bármekkora is a feladat, minden csontunkban, az utolsó molekulánkban és a lelkünk legeldugottabb zugában is érezzük, hogy az Isten színe előtt “szent föld az a hely, ahol állsz!” (2Móz 3,5)