Mit várhatok Jézustól, ha találkozom vele? - Lk 2,4-5

textus: Lk 2,4-5

“4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.”

Remélem nem került senki karácsonyi hangulatba, így június elején. Bár lehet, hogy valakinek jól esne most egy extra karácson. Még ez is lehet… Talán nyilvánvaló. hogy ezt azért mondtam, hiszen a mai textusunk a karácsonyi történet, Jézus születésének egy nagyon jellegzetes szakasza. Persze az, hogy ez így van, az nem azt jelenti, hogy ne lehetne beszélni róla akár júniusban, mint ahogy mi is tesszük most. Ugyanis most nem az egyházi év, illetve ennek kapcsán az üdvtörténet részeként fogunk rátekinteni a textusra, hanem lelkiségi, spirituális üzenetként. Ez sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint a perikópa renden belüli értelmezés, hanem más. 

Miről is szól ez a szakasz? Arról, hogy Jézust várják. Várják, hogy megszülessen, hogy belépjen az életükbe, hogy tapasztalható valósággá váljon az őt várók számára. Meggyőződésem, hogy azonban ez a szakasz - illetve annak eseménye és tartalma - nem csupán Jézus szülei várakozását, illetve Jézus testben való megszületésének körülményeit írja le - egyfajta kortörténeti dokumentumként - de számunkra is útmutatást jelenthet, és választ arra a kérdésre, hogy “Mit várhatunk Jézus megérkezésétől?”

Izgalmas, hogy a fenti kérdésre József személyén keresztül kapunk választ. Azért izgalmas, mert József, aki egy néma szereplője az evangéliumnak (egyszer sem szólal meg!) mégis annyi mindenről mesél nekünk. Szóval, milyen információkat tudunk meg, amelyek a Jézussal való kapcsolatunk szempontjából relevánsak lehetnek ebben a lelki értelmezésben?

1. felment József

2. Betlehembe ment

3. onnan származott

4. Dávid volt az őse

Ebből a négy, látszólag semmi extrát tartalmazó, információból - úgy érzem - mégis nagyon sokat tanulhatunk.

József felment. Nagyon emlékszem, hogy a középiskolai földrajz tanárom mindig sikítófrászt kapott attól, amikor valaki a térkép előtt állt és azon mutogatva a dolgokat, ilyen fogalmakat használt, mint pl. jobbra, balra, fent, lent. “Olyan nincs térképen, hogy fent! Olyan van, hogy északra!” És - földrajzi, térképészeti szempontból - igaza is van. Amúgy aztán én is háklis lettem erre hittanórán, meg konfin is. 

Azonban a mai szakaszban nagyon is releváns ez a “felment” kifejezés. Ugyanis, ha ránézünk egy térképre, akkor láthatjuk, hogy eleve nem “fel”, hanem “le”, hiszen Júdea Galileához képest “lent”, azaz délen van. Bár Lukácstól nyilván nem várjuk el, hogy tisztában legyen az égtájakkal, főleg azért nem, mert nem is olyan formában használták őket, mint ma. 

De! Lukácsnak nem a “hiányos” térképészeti ismeretei a lényeg, hanem az, amit “fel”-lel kifejezni akart, ti. hogy fontos, lényeges, központi helyre ment. Mint amikor mi azt mondjuk, hogy felmegyünk Pestre. És olyankor is “felmegyünk”, ha ezt mondjuk Komáromból tesszük, ami északra van Pesttől. Tehát, amikor Lukács azt mondja, hogy “fel”, akkor azzal azt akarja érzékeltetni, hogy valami fontos történik. Hogyha pedig ezt le akarjuk fordítani lelki szempontból a magunk számára, akkor meg is fogalmazhatjuk ez alapján az első fontos üzenetet: Jézussal találkozni nem hobbi, vagy szabadidős tevékenység, hanem életbevágóan fontos. Ezt mindig tudatosítani kell magunkban is és a ránkbízottakban is.

Betlehembe ment. Nem akárhova ment József, fel, hanem Betlehembe. Tudjuk jól, hogy “betlehem” azt jelenti: “kenyér háza”. Nagymamám mondta mindig, hogy “ahol kenyér van, ott minden van, ahol kenyér nincsen, ott semmi sincsen”. És ennek értelemszerűen nem gasztronómiai jelentése van, hanem inkább a túlélésről, és a biztos táplálék adta biztonságáról szól. És ez a második üzenet. Ugyanis pontosan ezt kapjuk meg (sokszor nem csak) lelki szempontból Krisztusnál. A táplálék biztonságát. Nem kell attól félnünk, hogy spirituálisan éhen halunk Krisztus mellett, mert ő mindig ad nekünk. Rajta nem múlik.

Majd azt is olvassuk, hogy oda megy József, ahonnan származott. Nagyon fontos, hogy Jézus nem akar bennünket elszakítani az élettől. Nem valami életidegen szabályrendszerbe kényszerít, hanem ad új és meghagy régi gyökereket. Ha egy kertészeti példával akarok élni, akkor azt mondanám, hogy ő gyomlál és nem gyomirtózik, azaz nem megszüntetni akar mindent, ami az életünkben van, hanem a rosszat eltávolítani és jót megerősíteni. Nem kívánja a személyiségünk elvesztését, sem annak feladását ahonnan jöttünk, hanem mindezt egy új perspektívából látni és értékelni.

És végül azt hozza elénk az ige, hogy József azért oda megy, ahova, mert Dávid házából származott. Jézussal járva nem csak új életet kapunk, hanem (régi) örökséget is. Nem kell a spanyolviaszt feltalálnunk sem a teológiában, sem pedig a hitmegélésben, mert ott van kétezer év egyháza, amelyben - higgyük el - a legtöbb kérdésünkre már megtalálták a választ. József sem az égből pottyant, hanem Dávid házából származott, és mi sem az égből pottyantunk a semmibe, hanem az egyházban élünk, amelynek gazdag öröksége frissen tud tartani bennünket is a hitben.

Valami fontos (1), biztonságot adó (2), az élettől nem idegen, de változást hozó (3), gazdag örökségbe (4) hív bennünket a Jézussal való találkozás. Érkezzünk meg oda, mert tényleg ő személyesen vár személyesen minket! Ezt a találkozás élhetjük meg az imában, az igében, a közösségben és a szentségben is. Ámen.