A Krisztus keresztje nem az én keresztem - Mk 8,34-35

textus: Mk 8,34-35

“Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.”

A mai gazdasági helyzetben egy cégnek (legyen az kicsi vagy nagy, multi vagy helyi) nem elég valami jót gyártania vagy éppen művelnie, ha szolgáltatásról van szó. Van az a régi mondás, hogy “jó bornak nem kell cégér”. Jelentem, kell! A jó bornak, terméknek, szolgáltatásnak is kell “cégér”. És ez a cégér ez nem más, mint a reklám/marketing. Egy átlag multi a tiszta profitnak minimum 5-10%-t költi marketingre. De ha új terméke van, vagy új piacokra lép be, akkor ez akár 20% is lehet. Praktikusan minden ötödik forint reklámra megy el. És ez nem csak azért van, mert el is kell tudni adni a jó terméket. Az a súlyos igazság, hogy sokszor az eladás hogyanja, a reklám sokkal fontosabb az eladás szempontjából, mint maga a termék.

Ilyenkor mindig eszembe jut az az óriásplakát, amelyen nagyban reklámoztak egy fogkrémet, hogy “megújult külső, a megszokott belső”. Magyarul azért akarják most ezt nekem jobban eladni, mert más lett a tubuson a minta, mert amúgy ugyanaz van benne… Vagy gondolhatunk itt a ruhákra is. Minden második ruhamárka azzal hirdet, hogy “ezzel a ruhával leszel te igazi egyéniség”. Azt persze nem mondják hozzá, hogy a másik kétmillióval együtt leszel “különleges”, aki szintén ugyanezt a ruhát veszi meg.

Ebben a reklám és marketing központú világban hangzik a jézusi mondat: “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” 

Nos, kedves Jézus, marketing szempontból még lehetne egy kicsit csiszolni ezen a dolgon. 

Nem hinném, hogy bármely cég ezt választaná szlogennek, ha el akarna adni valamit. 

Abban a világban, ahol a profit maximalizálása van mindenek felett, ott ettől valami pozitívabbnak ható üzenetre lenne szükség. Pl. “Te vagy a legfontosabb!”, vagy “Csak te számítasz!”, vagy “Mert megérdemled!” Akár a másik kárára is kitaposott önmegvalósítás korában egy ilyet hallana, hogy “Tagadd meg magad!” nem csupán furcsa, de akár riasztónak is tűnhet.

Kedves Jézus! Mégis mit akarsz elérni ezzel? Hogy ne kövessenek téged? Hogy elriadjanak az emberek? Ha igen, akkor jó úton haladsz.

Vajon mit akart ezzel Jézus? Gondolom, hogy nem elriasztani, vagy minél több embert lebeszélni az ő követésről…

Egyházunk egyik fő bibliaolvasó segédeszköze az Útmutató. Ebben minden napra találunk rövid igeszakaszokat. Ezzel önmagában nincsen semmi baj, sőt, ha olvassuk jól tesszük. De ne felejtsük el, hogy akár azok a kiragadott mondatok, amelyek benne vannak, nem önmagukban hangzanak, hanem egy-egy hosszabb részből vett kisebb szakaszok. 

A textusunk előtt, de még itt a 8. fejezetben, Jézus megkérdezi, hogy kinek mondják őt az emberek, majd rákérdez, hogy “Ti kinek mondotok engem?” Péter apostol válaszol erre “Te vagy a Krisztus.” Ezek után majd pedig Jézus beszél arról, hogy vele mi fog történni, hogy elfogják, megölik, de három napra rá fel fog támadni. Egy szó mint száz, a mai szakaszunk a megváltásról szól. “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” és így folytatódik “Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.”

Tehát nem másról van szó, mint hogy kinek a kezében legyen az életünk. Pontosabban, kinek a kezében legyen, kin múljon, az örök életünk! 

Ki az közülünk, aki azt tudja mondani, hogy “én tuti biztos vagyok abban, hogy ha én tartok a kezemben mindent, akkor biztosan örök életem lesz!”? Vagy ki tudná azt kijelenteni, hogy “bárhogyan is legyen ez az élet-dolog, ha én vagyok a főnök, akkor tuti, hogy happy end lesz vége!” Szerintem senki. 

Jézus pedig ezt ajánlja fel. És mivel a tét hatalmas (maga az élet) ezért a kép, amit használ, az is radikális. “Veszítsd el az életed azért, hogy megtaláld.” És ez nem valami “zs”-kategóriás bölcsesség-idézet, ami valójában nem jelent semmit. Nem akar reklámszlogen sem lenni, valami jó marketing duma. 

Hogy jobban megérthessük mi ennek a szakasznak az üzenete cseréljük meg a alapige két igeversét és hallgassuk meg úgy. “Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” és “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” Ha így teszünk, akkor szerintem kiviláglik a valódi logikai sorrend. 

Mindenek előtt Jézus arra hív, hogy helyezzük az ő kezébe az életünket, az örök életünket. Azaz “tegyük le” és “adjuk oda neki” a keresztet! Ugyanis, ha én magam akarok minden a kezemben tartani (az örök életemet is), akkor praktikusan az ő keresztjét akarom felvenni a vállamra! El tudnám ezt hordozni? Sokan próbálták már, de senkinek sem ment. Az olyan súlyos, hogy arra senki nem képes. De ha vagyok olyan bátor, hogy “elengedjem” és “odaadjam”, akkor ő bizony felveszi és hordozza. Nekem. Értem. Jézus nem csupán 10-20%-ot rak és rakott bele, a profit érdekében, hanem mindent, az életét adta miértünk! Bárcsak minél többen rádöbbennénk erre…

És ha ez megtörténik, akkor nem kell, hogy minden az én vállamon legyen, hogy mindennel nekem kelljen megküzdenem! Nem Krisztus keresztje, hanem csak a sajátom. Elég az is, higgyük el! 

De van még itt nagyon fontos dolog. Így vezeti be a mai szakaszunk Jézus mondatait: “Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik:” Jézus ezeket a szavakat az őt kereső és követő csoportnak mondja. Nem egyesével, hanem a közösségnek! Ugyanis a saját keresztünk hordozása sem kell, hogy egy magányos feladat legyen. Jézus közösséget hagyott ránk. Nem véletlen az sem, hogy az egyetlen imádság, amit ő tanított, így kezdődik Mi Atyánk, nem az enyém, hanem a miénk! 

Kedves testvérek! Ahogyan Luther mondta: “egymás krisztusaivá kell lennünk”, mégpedig abban az értelemben, hogy hordozzuk egymást. Nem kell, hogy magányosan caplassunk a sötétben, nem kell, hogy egyedül küzdjünk meg mindennel! Nézzünk jobbra és balra, nézzünk körbe. [...] Hiszünk Krisztusban, az ő kereszthordozó szeretetében? Igen? Akkor testvérek vagyunk, akiket azért gyűjtött össze a Szentlélek, hogy egymáson keresztül is megtapasztalhassuk a Krisztus hordozó szeretetét! Tudom, hogy ez nincsen mindig így. Tudom, hogy ez talán most utópiának, fantáziálásnak is tűnhet, de a Szentlélek által valóság lehet Krisztusban. Hiszem ezt. Ámen.