Én és Te és Jézus, határhelyzetek (2013.10.20. - Bp-Deák tér, Megálló Istentisztelet)

Látszólag nagyon egyszerű a helyzet, de valójában igen bonyolult. Ja, hogy nem mondtam, hogy mire is gondolok! Hát az emberi kapcsolataimra. Nem a tietekre, a sajátomra. Te is a sajátodra gondolj ne az enyémekre. 

 

Vannak barátaim, vannak haverjaim, vannak akiket szeretek, vannak akiket nem. Sokszor többet tudnak rólam azok, akik nem szeretnek, mint azok akik szeretnek. Miért? Mert ők érdeklődnek, kutatnak, hogyan tudnának megfogni. Mert sokkal könnyebb valami ellen küzdeni, mint valamiért. Főleg valakiért!

És ehhez nehezítésnek hozzájön, hogy mindenki más jobban tudja, hogy nekem mire van szükségem, és főleg, hogy kire van szükségem. És hogy milyen közel. Meg akarja nekem mondani az anyám, a reklám, a szomszédom, barátom, a Facebook, hogy kit mennyire engedjek közel, vagy tartsam távol és ebből az egészből egy olyan hatalmas káosz, hogy alig lehet hallani valamit, nem hogy cselekedni! De ELÉG!

Milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen menne mi? Hogy csak felkiáltok, hogy „ELÉG” és többé senki nem akar okosabb lenni helyettem. És mintegy varázsütésre helyre jönne körülöttem minden. Milyen jó lenne, ha mindenki a a helyére kerülne az életeben és minden helyet betöltene valaki, akinek kell. Az anyám, az anyám lenne, nem az ellenségem, az apám az apám és nem a haverom, az öcsém a tesóm és nem a gyerekem, a barátom a barátom és nem a versenytársam, akit szeretek azt nem hiába szeretném, és akit pedig ki nem állhatok, akár ki is békülhetnék!

Van egy hasonló történet a Bibliában, ami valami ilyesmiről szól. Hogyan indul a történet? Jézus és a tanítványok hajóba szállnak. Biztonságban érzik magukat. A hajó veszi körül őket, biztonságos határt képez a víz és köztük. Aztán történik valami és a víz megháborodik körülöttük, vihar kerekedik. A tanítványok pánikba esnek, hogy betör a víz a hajóba. Amúgy nem tudom tudtátok-e de egészen az újkorig a hajósok többsége nem tudott úszni, hogy a végsőkig védhesse a hajót. Szóval kezdenek a határok összemosódni. Be-becsap a tenger a hajóba, a víz aminek kint kellene lennie bekerül a hajóba. És rosszabb esetben, ami bent van (pl.: én) kikerülök a hajóból.

De hogyan jön ez a mai témánkhoz (Én Te Jézus)? Annyi minden akarja, követeli a figyelmemet, és részt az életemből, belépni az életembe, hogy félő, hogy feloldódom és nem leszek más, mint egy tucat valaki, aki ráadásul rosszul működik.

A történetben Jézus látszólag nem törődik azzal, hogy vihar van és a tanítványok veszélyben vannak. Jézus alszik. Azt hinnénk nem törődik velük, nem törődik velünk. Pedig nem így van, csak azt várja, hogy felébresszük! Ő nem áll be a sorba, nem akarja megmondani a tutit, hanem megvárja míg kikéred a tanácsát! És ha van bátorságod arra, hogy megszólítsd, akkor csodákat fogsz tapasztalni. Ahogyan Jézus a tanítványok esetében lecsendesítette a tengert, úgy a te életedben is rendet tud tenni! Ahol a jézusi hatalom ott van, ott helyre állnak a dolgok. Ha nem is varázsütésre és ha nem is minden, de Jézus mindent megtesz azért, hogy neked a legjobb legyen. Nem neki, neked! Van bátorságod kikérni a véleményét, találkozni vele? Szerintem van. És ez nagyon jó!

Most pedig hallgassátok meg Istennek igéjét, ahogyan ezt a történetet a Biblia leírja!

textus: Mk 4,35-40

„³⁵Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.” ³⁶Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. ³⁷Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. ³⁸Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” ³⁹Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. ⁴⁰Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?” ⁴¹Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?””

Ámen!