Akár a mágnes (EHE, áhítat, 2013. 10. 07)

textus: Lk 6,17-19

"¹⁷Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. ¹⁸Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. ¹⁹Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított."

Kedves Testvérek! Had' haladjak visszafelé az igében, a végéről kezdeném. „Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” Sokat foglalkoztat az erő és a hatalom kérdése. A mindennapi életben ha meghalljuk azt, hogy „hatalom” szinte mindig valami negatívra gondolunk. Nyilván, ennek az az oka, hogy sokan rosszra használják a hatalmukat, így az emberek már nagyon nehezen viselik el, ha valakinek hatalma van felettük. De közben pedig hihetetlenül vágynak rá. Az emberek többsége nem tud mellérendelt kapcsolatokban gondolkodni, csak alá-fölérendeltségben. Ez adottság és kész. A baj nem ezzel van, hanem azzal, hogy legtöbben rosszul bánnak az „alattuk” lévőkkel, és főként, rosszul választják meg a feljebbvalóikat, példaképeiket, mestereiket.

Ebben a szakaszban pedig pont ezért mennek Jézushoz. Mármint azért, mert erőt látnak benne, mert hatalma van. De nem úgy, ahogyan másoknak („mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.” Mk 7,29), hanem valahogy egészen másképpen. Jézus hatalma és ereje nem félelmet gerjeszt, hanem biztonságérzetet és helyes irányt ad! Mert a jó irány, a biztonság, a jó hír vonzó az embereknek. De ez csak felülről jövő hatalommal és erővel megy.

És ez a hatalom nem csak mennyiségben (tömeg) jelenik meg, hanem a minőségben is. „Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.” (17b-18). Ahol Jézus hatalma dolgozik, ott gyógyulás van, élet van. És nem akármilyen élet, hanem szabad és megváltozott élet. Röviden: a jó hír következménye a jó élet. Ahol nem történik változás, ott el kell gondolkodni. Sokan azt hiszik, hogy az egyházi életet kell olyanná tenni, mint amilyen a világi és akkor majd jönnek az emberek. Elárulom, nem! Vagy ha igen, akkor csak mennyiségi különbség lesz, de nem minőségi. Szükség van modernizációra, szükség van új formákra, ötletekre, egyházi innovációra, de ha a tartalom csorbul (ami a tanítás és az élet egysége – ortodoxia-ortopraxis), akkor kidobhatjuk az egészet!

De ha árad a tiszta tanítás és életek változnak meg, akkor az mindenképpen vonzza az embereket, hiszen a Lélek dolgozik. De akkor készüljünk fel arra, hogy mindenfajta embert. „Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidónból” - írja az ige. Nem csak a szent Jeruzsálemből, hanem a baálok és astarték mellől Tíruszból és Szidonból is. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan reagálna egy-egy oszlopos evangélikus gyülekezet, hitünk és egyházunk bástyája és erőssége, ha mondjuk, teszem azt 10-15 cigányember betoppanna istentiszteletre, mert az örömhír dolgozik bennük, vagy például, ha a hajléktalanok jönnének, vagy ha egy hatalmas rózsaszín tarajt hordó punk... Jobb esetben kiutálnák őket, rosszabbikban kidobnák.

A helyzet az, hogy a jézusi különleges erő és hatalom különleges közösséget kíván, ahol mindenfajta embernek el kell férnie. És bizony ítélet nélkül, mert „tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg” (17.v.) együtt van. És a tanítvány feladata az, hogy a Jézus közelében lévő arctalan tömegből, elkötelezett követőt „képezzen”.

És végül a slusszpoén: ez az erő és hatalom, benned is meg tud lenni. Persze, természetesen Krisztus által, belőle táplálkozva. És akkor jön a nép, akiből tanítványt kell faragni és mindenfajta lesz, egyik ilyen másik olyan...

Ebben a szolgálatban kell helytállnunk. Ez egy hatalmas kegyelem, imádkozzunk azért, hogy mindannyian megtapasztalhatjuk a saját szolgálatunkon belül, Krisztus mindenkit magához vonzó erejét és hatalmát!

Ámen