Úr és Szolga (áhítat, EHE, 2013.10.29.)

textus: Apcsel 26,16

„ ¹⁶De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.”

Pont a múlt héten ez vers – ami amúgy az egyik mai útmutatói ige – része volt annak a bibliai szakasznak, amivel az ifin foglalkoztunk. Ezzel kapcsolatban is a bizonyságtétel volt a téma. Mit is jelent ez a szó? Mit takar ez a „kegyes” kifejezés valójában?

De kezdjük az elejétől. Pál Cezáreában fogságban van a hite miatt. Az aktuális római báburalkodóban van annyi, hogy nem akar elítélni senkit koholt vádak alapján, csak úgy, hanem legalább egyszer meghallgatja a vádlottat, így Pált is. Pál pedig elmondja, hogy mit is takar a hite, miben hisz, mi a hite tárgya – és nem mellesleg – ki az alanya. Mindezt nem egy dörgedelmes prédikációban teszi meg, hanem egy bizonyságtétel formájában. Elmeséli, hogy mit tett vele az Isten. Rengeteg-féle definíciója lehet a bizonyságtétlenek, de valamiképpen mindegyiknek ide kell kilyukadnia: Ezt tette velem az Isten. Ez a bizonyságtétel.

Ez a vers, ebből a bizonyságtételből „a” pillanatot ragadja meg. Igen, ez volt az a pillanat, amikor elhívott engem az Isten egy új életre. Nyilván nem mindenki számára fogalmazódik meg ez ennyire pontszerűen, de lényeg nem is az, hogy én mennyire tudok fogalmazni (persze egy bizonyos szintig), hanem hogy ki az akinek a nevében beszélek. Jézus szavait örökíti meg Pál és nem arról beszél, hogy Jézus ekkor és ekkor ezt mondta, hanem arról amit neki mondott, ahogyan hozzá szólt. Ezért bizonyságtétel.

„ ¹⁶De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.”

De ez a bizonyságtétel, ezek a szavak, ma nekünk is jelentést hordoznak, nem csak akkor és csak Pálnak. Jézus két dolgot húz alá ebben az egy versben. Az egyik az, hogy Pál csak arról beszéljen, amit megtapasztalt, amit látott és hallott és amit Jézus mondott neki, abból táplálkozzon. Érdemes ezt magunkra venni. Van tapasztalatom Jézusról, amit magam láttam, hallottam, amit mondott nekem? Ezt mindenki saját maga válaszolja meg.

A másik dolog ami itt előtérben van, az nem is egy másik üzenet, hanem az, ahogyan az elsőt elmondja Jézus. „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek”.

Minden bizonnyal mindenki látott már kosztümös filmeket, ahol egy fiktív vagy valós középkori (vagy „jellegű”) világba csöppenünk. Pl. a Trónok Harca, vagy a Vikingek stb. A lényeg az, hogy mit szokott mondani az úr a szolgának, amikor hozzá szól, megbízza. Azt, hogy „Térdre!” vagy éppen „Borulj le urad előtt!” Ha valaki, akkor Jézus nyugodtan megtehetné minden alkalommal, amikor találkozunk vele. És van, hogy meg is teszi. Megjegyzem fantasztikus dolog az Úr színe előtt leborulni. De itt nem erről van szó, nem így tesz. Azt mondja: „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek”

Kedves testvérek! Jézus nem csak üzenetet és felelősséget bíz a követeire, a tanítványokra, hanem méltóságot is. Az üzenet nem teherként kell hogy nyomjon bennünket (még ha sokszor úgy is érezzük), hanem szárnyként repít! Éljük ezt testvérek? Az amit tett velünk az Úr, az evangélium Viktor szerint, vagy Péter szerint, vagy Kálmán szerint, vagy Judit szerint, stb. az repít, az felemel? Ezen is érdemes elgondolkodni.

De mégis a legfontosabb kérdés az, hogy miért teszi ezt így Jézus? Azért kedves testvérek, mert ő tudja milyen szolgának lenni! Ha valaki tudja, akkor az ő! Ő, aki mindannyiunkért szolgált életével, és... halálával is! Ő az, aki tökéletes Úr és Szolga egy személyben, aki mindig ki tudja adni a tökéletes utasítást és mindig el tudja tökéletesen végezni a feladatot! És bennünket is segít ebben, és ő ott van, nem csak feladat kiadásában, hanem a végrehajtásban is!

Nagy áldás, ha felfedezzük ezt életünkben!

Ámen