Pont időben (úrvacsorás áhítat, EHE, 2013.10.28)

textus: Jn 5,1-9

" 1Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.  3A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. 4Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” 7A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” 8Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!” 9És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt."



Mindenki tudja, hogy a Betesda tavi beteg meggyógyításáról szóló történetben szerepel ez a szakasz. És ha túllépünk az „Úgy gyötört a szomj és nem volt erőm...” című és kezdetű ének kissé bugyuta elcsépeltségénél, akkor egy csodálatos történet kerül a szemünk elé. Olyan történet, amiben igazán lényeges dolgok fogalmazódnak meg.

Jézus ott járkál a betegek között. Úgy tudom elképzelni a helyzetet, mintha egy tábori kórházban lennénk. Mindenfelé a földön betegek, tehetetlen emberek. Jézus észreveszi közöttük a 38 éve beteg embert. Hogy mi volt a baja nem tudjuk, csak annyit, hogy a betegsége miatt nem tudott járni és valószínűleg ülni sem. Jézus tisztába kerül az állapotával és megkérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?” Micsoda bugyuta kérdés ez? Persze, hogy meg akar gyógyulni a szerencsétlen, azért fekszik a tó partján, az angyalt várva, aki ha megkavarja a vizet és ha elsőnek sikerül belépnie, akkor meggyógyul. A beteg válaszol: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” Akkoriban mekkora biznisz lehetett a „emberkedés”. Egész nap csak vársz, aztán ha felkavarodik a víz, akkor felkapod a megbízót és viszed a vízbe. De visszatérve Jézusra és a betegre. Egy kicsit olyan mintha két beszélgetés folyna közöttük egymással párhuzamosan. Nem a várt kérdés, és nem a nem várt kérdésre való válasz. 

Had' osszam meg egy olvasmányélményemet veletek. Most olvasok egy könyvet (természetesen sci-fi-t) amit egy magyar szerző, Fonyódi Tibor írt, a címe a Katedrális. A 23. században játszódik a történet, ahol is az emberiség rájött, hogyan lehet az időben utazni, de csak visszafelé. A történet a mi szempontunkból nem fontos, a lényeg az, hogy Katedrális (az időutazó szervezet) vezetője egyetlen egy időpontot tilt le, ahova nem mehet vissza senki, az pedig a Feltámadás időpontja. Ugyanis nem akarja, hogy turista látványossággá váljon, vagy a dokumentumfilmesek vagy leginkább, nehogy a bulvármédia martalékává váljon az esemény. Persze ettől az emberek még izgágábbak lettek, hiszen a kereszt és a feltámadás így továbbra sem egy mérhető, bizonyítható, leírható esemény. De ahogyan a Katedrális úgy nekünk is tudnunk kell, hogy nem ez a lényeg. Jézus kereszthalála és feltámadásának nem a történetisége, vagy logikussága adja meg az erejét. Hiába bizonyítanánk, vagy mérnénk meg. Az erőt az adja, ahogyan ez benned is lezajlik. 

Ezt nem értette meg (persze nyilván hogyan is érthette volna meg) a betesdai beteg. Jézus nem is hányja a szemére. Neki gyógyulás volt a „feladata”, nem a tanulás és megértés. Az a mi feladatunk, innen 2000 év távlatából. Az a feladatunk, hogy rádöbbenjünk, hogy a lényeges kérdés nem az, hogy mi történt akkor, hanem az, hogy mi történik benned. 

Mert a kérdés csak ennyi: „Akarsz-e meggyógyulni, akarsz-e Krisztussal kapcsolatba kerülni?” és erre a kérdésre nem visszakérdezni kell, hogy „De hogyan, amikor már nem él?”, vagy „Most nem vagyok olyan passzban, nem lehetne máskor?”, vagy „Ez nem lehetséges!” - Hanem csak ennyi: „Igen, akarok!” És ne féljünk a többit Jézus intézi. Csak válaszolj a hívásra, a többit bízd a Mesterre. Hagyjad neki, hogy vezessen, hogy megerősítsen. Ezért adta az úrvacsorát is, hogy minden bizonyítás és racionalitás felett részünké válhasson, átjárhasson!

Ámen

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)