Emberközeli isteni üzenet (prédikáció; Somlószőlős-Kerta-Kamond; Szentháromság ünnep utáni 18. vasárnap; 2014.10.19.)
textus:
Kol 3,17-4,1
„17Amit
pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében
tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. 18Ti
asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban.
19Ti
férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk
mogorvák. 20Ti
gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert
ez kedves az Úrban. 21Ti
apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká
legyenek. 22Ti
szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne
látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni,
hanem tiszta szívvel, félve az Urat. 23Amit
tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem
úgy, mint az embereknek, 24tudván,
hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr
Krisztusnak szolgáljatok tehát. 25Aki
pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert
nincsen személyválogatás. 1Ti
urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos,
hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. ”
Pál
apostol – aki ezt a szakaszt is írta – nagyon szeretett
érzékletes képeket használni, vagy a mindennapokból vett
képeket, fogalmakat használni. Tette ezt azért, mert fontosnak
tartotta azt, hogy ne valamilyen virágnyelven, érthetetlen módon,
hanem egészen közérthetően adja át az evangéliumot, az örömhírt
azoknak, akik őt hallgatták, vagy jelen esetben, olvasták.
Tudnunk
kell Pálról, hogy az eredeti szakmája sátorkészítő volt. És
mivel akkoriban arrafelé az emberek jó része sátorban élt, így
volt elég munkája. Sőt, a körútjait, amin bejárta a
Közel-Keletet, Kisázsiát és Európa egy részét, ebből a
tevékenységéből finanszírozta. Napközben kint volt az adott
település piacán és árulta a sátrait, délután és este pedig
prédikált.
Így
nem véletlen az sem, hogy az általa használt fogalmak és képek
sokszor a kézművesség, vagy éppen a kereskedelem fogalomtárába
tartoztak. Így van ez az első versben is: „Amit pedig szóltok
vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek” - Az
„Úr Jézus nevében”. Pál itt egy kereskedelmi fogalmat
használ, ami azt fejezi ki, hogy „valakinek a nevében eljárni”,
„valakinek a nevében intézkedni”! Nincs ez ma sem másképpen,
a cégek, sőt az egyházak is, úgy működnek, hogy mindig van egy
vagy több megbízott képviselő, aki aláírhat, akinél ott van a
pecsét és intézkedhet az adott csoport, cég, gyülekezet,
alapítvány stb. ügyében. Pál ezt a fogalmat használja, amikor
az őt követők cselekedeteiről beszél.
A
mi cselekedeteinkről, tetteinkről beszél. Azt mondja itt Pál,
hogy mindannyian, akik hiszünk, úgy kell végeznünk a munkánkat,
úgy kell cselekednünk és élnünk az életünket, hogy megbízott
képviselői vagyunk az Úrnak! Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy
csak a lelkész és a hitoktató, esetleg a presbiter az, aki ilyen megbízott. De ez így
nem igaz! Minden egyes hívő ember „pecsétes” és „aláíró
joggal” rendelkező megbízott. Templomba járó keresztényként
minden tettünkön ott a pecsét: „Jézus Krisztus nevében”. Pál
itt egy olyan átformált életről beszél, ami nagyon különleges,
mert minden egyes mozdulatát és cselekvését áthatja az, hogy
hisz! Így ez az élet mindig első sorban keresztény és utána
bármi más. Utána lehet anya, apa, iskolás, konfirmadus, zenész,
bármilyen szakmájú, vagy éppen magyar... De elsősorban mindig
keresztény. Pál ezzel a mondattal meghatározta a keresztény ember
identitását, a mi identitásunkat.
„Amit
pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében
tegyétek” és
így folytatja „hálát
adva az Atya Istennek őáltala.” Miért kell hálát
adni, hiszen még semmi sem történt, ez csak egy kijelentés,
állítás? Hát azért, mert az, hogy mi az Úr Jézus nevében
élhetünk és cselekedhetünk ez elképesztően nagy méltóság,
vagy mondhatjuk így is: mandátum. Már önmagában ez is hálaadásra
ad okot, hiszen ezzel a mandátummal nem csak felelősség jár,
hanem rengeteg ajándék és segítség is. „Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére.” (Fil 2,10-11) – írja máshol Pál. Ebben a
névben erő van, ebben a névben hatalom és segítség van.
Manapság is, ha egy jó nevű cég logója álla egy terméken, vagy
éppen egy névjegyen, akkor az ajtókat nyit meg, akkor
gördülékenyebben mennek a dolgok és bizalommal vannak a megbízott
iránt. Kedves Testvérek, a mi tetteink, szavaink alatt ott lehet
Jézus Krisztusnak a pecsétje, aki a leghatalmasabb a világon, aki
a Mindenható Istennek a fia, aki értünk élt, halt és támadt
fel! Ennél nagyobb ajándék nem igazán lehet, amit kaphatunk.
Úgy
tűnik, hogy az eddig vizsgált mondat után, Pál valami egészen
másról kezd el beszélni. Arról beszél, hogy hogyan viseltessenek
az asszonyok a férjük iránt és férjek az feleség iránt, milyen
legyen a szülő-gyermek viszony stb. Mintha valami egész más
következne itt. Még a Bibliánk is külön szakaszban közli. Pedig
itt nincsen semmilyen tévedés. Ugyanis a Jézus nevében való
életet, a Jézus nevében való cselekvést a családban kell
elkezdeni. Nem máshol, hanem otthon. Pál azt mondja, hogy ha
azokkal az emberekkel, akik legközelebb állnak hozzánk, nem megy a
Jézus szerint való cselekvés, nem tudunk dűlőre jutni, akkor
hogyan is menne bárki mással?! Persze ezt könnyű mondani és
sokszor bizony úgy érezzük, hogy a családdal a legnehezebb
bárki mással olyan könnyű lenne...! És ebben van igazság. Mégis
Pál elsődlegesnek tartja, hogy a család jól működjön Jézus
nevében. Hogy a keresztény család rendben legyen. Mert a Biblia
tanúságtétele szerint a család a társadalom alapegysége. Ez a
legfontosabb kötelék, legyen az vér szerinti vagy sem, legyen az
klasszikus család, vagy nevelő család. Mert nem csupán a valódi
rokonsági fok számít, hanem – ahogyan azt már ezerszer
említettem – a Jézus nevében való cselekvés.
Kicsit
rigorózusnak tűnhet ez a szakasz: „Ti apák...”, „Ti
asszonyok...”, „Ti gyermekek...” „így-úgy-amúgy
cselekedjetek!”. Tudnunk kell, hogy az ilyen részek, amik a
családról szólnak – ezeket házitáblának nevezzük – nem
álruhába bújtatott törvénykönyvek, amiket le akarnak nyomni a
torkunkon! Ezek nem törvények, nem olyan szabályok, amiket be kell
tartani, mert ott áll az Isten mögöttünk és jól megbüntet, ha
nem így teszünk. Ezek nem törvények, hanem az evangélium
szerinti élet alapigazságai. Ha ezeket szem előtt tartva éljük
az életünket, akkor működni fog a dolog, ha pedig nem, akkor nem.
Az evangélium felszabadítja az embert arra, hogy jól éljen, hogy
békében éljen és rendben éljen a környezetével. Ez egy út,
amit választhatunk. Egy út, ami a Jézus nevében való élet
hozadéka. Mert ha megtapasztalom azt, hogy Jézus neve milyen
hatalommal és szeretettel bír, akkor hogy ne akarnám ezt
közvetíteni azok felé, akik a legközelebb állnak hozzám!
Végül
Pál a szolgák és urak viszonyáról beszél. Akkor ez teljesen
természetes volt, ma már nem nagyon vannak szolgák és urak,
legalábbis szó klasszikus értelmében nincsenek. Inkább mondjuk
azt, hogy főnök és beosztott. Arról beszél Pál, hogy a
beosztottak rendesen végezzék a munkájukat, és a főnökök-vezetők
pedig becsüljék meg őket és tiszteljék meg őket azzal, hogy
rendesen megfizetik őket. Bárcsak így lenne!
Testvérek,
reménységünk van arra, hogy az evangélium terjed és hat! És
akkor a családok is helyre jönnek és munka is rendben
tisztességesen fog menni, úgy, hogy azzal mindenki jól jár! És
nekünk kulcsszerepünk van abban, hogy ez így legyen. Sokan mondják
azt, hogy Biblia, a papok, az egyház valami földtől elrugaszkodott
dolog. De itt a cáfolat. Az Isten igenis törődik olyan dolgokkal,
amik igencsak ehhez az élethez tartoznak. Család és munka.
Mindenki érzi, hogy ezek a legfontosabb dolgok között vannak.
Imádkozzunk azért, hogy az Úr áldja meg életünket, családunkat
és adja, hogy minél több embernek lehessen munkája – méltányos
munkája! - a környezetünkben és ez által felismerjék az Isten
gondoskodását! Ámen!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése