Emberközeli isteni üzenet (prédikáció; Somlószőlős-Kerta-Kamond; Szentháromság ünnep utáni 18. vasárnap; 2014.10.19.)

textus: Kol 3,17-4,1

„¹⁷Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. ¹⁸Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. ¹⁹Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. ²⁰Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. ²¹Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. ²²Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. ²³Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, ²⁴tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. ²⁵Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. ¹Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. ”

Pál apostol – aki ezt a szakaszt is írta – nagyon szeretett érzékletes képeket használni, vagy a mindennapokból vett képeket, fogalmakat használni. Tette ezt azért, mert fontosnak tartotta azt, hogy ne valamilyen virágnyelven, érthetetlen módon, hanem egészen közérthetően adja át az evangéliumot, az örömhírt azoknak, akik őt hallgatták, vagy jelen esetben, olvasták.

Tudnunk kell Pálról, hogy az eredeti szakmája sátorkészítő volt. És mivel akkoriban arrafelé az emberek jó része sátorban élt, így volt elég munkája. Sőt, a körútjait, amin bejárta a Közel-Keletet, Kisázsiát és Európa egy részét, ebből a tevékenységéből finanszírozta. Napközben kint volt az adott település piacán és árulta a sátrait, délután és este pedig prédikált.

Így nem véletlen az sem, hogy az általa használt fogalmak és képek sokszor a kézművesség, vagy éppen a kereskedelem fogalomtárába tartoztak. Így van ez az első versben is: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek” - Az „Úr Jézus nevében”. Pál itt egy kereskedelmi fogalmat használ, ami azt fejezi ki, hogy „valakinek a nevében eljárni”, „valakinek a nevében intézkedni”! Nincs ez ma sem másképpen, a cégek, sőt az egyházak is, úgy működnek, hogy mindig van egy vagy több megbízott képviselő, aki aláírhat, akinél ott van a pecsét és intézkedhet az adott csoport, cég, gyülekezet, alapítvány stb. ügyében. Pál ezt a fogalmat használja, amikor az őt követők cselekedeteiről beszél.

A mi cselekedeteinkről, tetteinkről beszél. Azt mondja itt Pál, hogy mindannyian, akik hiszünk, úgy kell végeznünk a munkánkat, úgy kell cselekednünk és élnünk az életünket, hogy megbízott képviselői vagyunk az Úrnak! Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak a lelkész és a hitoktató, esetleg a presbiter az, aki ilyen megbízott. De ez így nem igaz! Minden egyes hívő ember „pecsétes” és „aláíró joggal” rendelkező megbízott. Templomba járó keresztényként minden tettünkön ott a pecsét: „Jézus Krisztus nevében”. Pál itt egy olyan átformált életről beszél, ami nagyon különleges, mert minden egyes mozdulatát és cselekvését áthatja az, hogy hisz! Így ez az élet mindig első sorban keresztény és utána bármi más. Utána lehet anya, apa, iskolás, konfirmadus, zenész, bármilyen szakmájú, vagy éppen magyar... De elsősorban mindig keresztény. Pál ezzel a mondattal meghatározta a keresztény ember identitását, a mi identitásunkat.

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek” és így folytatja „hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Miért kell hálát adni, hiszen még semmi sem történt, ez csak egy kijelentés, állítás? Hát azért, mert az, hogy mi az Úr Jézus nevében élhetünk és cselekedhetünk ez elképesztően nagy méltóság, vagy mondhatjuk így is: mandátum. Már önmagában ez is hálaadásra ad okot, hiszen ezzel a mandátummal nem csak felelősség jár, hanem rengeteg ajándék és segítség is. „Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,10-11) – írja máshol Pál. Ebben a névben erő van, ebben a névben hatalom és segítség van. Manapság is, ha egy jó nevű cég logója álla egy terméken, vagy éppen egy névjegyen, akkor az ajtókat nyit meg, akkor gördülékenyebben mennek a dolgok és bizalommal vannak a megbízott iránt. Kedves Testvérek, a mi tetteink, szavaink alatt ott lehet Jézus Krisztusnak a pecsétje, aki a leghatalmasabb a világon, aki a Mindenható Istennek a fia, aki értünk élt, halt és támadt fel! Ennél nagyobb ajándék nem igazán lehet, amit kaphatunk.

Úgy tűnik, hogy az eddig vizsgált mondat után, Pál valami egészen másról kezd el beszélni. Arról beszél, hogy hogyan viseltessenek az asszonyok a férjük iránt és férjek az feleség iránt, milyen legyen a szülő-gyermek viszony stb. Mintha valami egész más következne itt. Még a Bibliánk is külön szakaszban közli. Pedig itt nincsen semmilyen tévedés. Ugyanis a Jézus nevében való életet, a Jézus nevében való cselekvést a családban kell elkezdeni. Nem máshol, hanem otthon. Pál azt mondja, hogy ha azokkal az emberekkel, akik legközelebb állnak hozzánk, nem megy a Jézus szerint való cselekvés, nem tudunk dűlőre jutni, akkor hogyan is menne bárki mással?! Persze ezt könnyű mondani és sokszor bizony úgy érezzük, hogy a családdal a legnehezebb bárki mással olyan könnyű lenne...! És ebben van igazság. Mégis Pál elsődlegesnek tartja, hogy a család jól működjön Jézus nevében. Hogy a keresztény család rendben legyen. Mert a Biblia tanúságtétele szerint a család a társadalom alapegysége. Ez a legfontosabb kötelék, legyen az vér szerinti vagy sem, legyen az klasszikus család, vagy nevelő család. Mert nem csupán a valódi rokonsági fok számít, hanem – ahogyan azt már ezerszer említettem – a Jézus nevében való cselekvés.

Kicsit rigorózusnak tűnhet ez a szakasz: „Ti apák...”, „Ti asszonyok...”, „Ti gyermekek...” „így-úgy-amúgy cselekedjetek!”. Tudnunk kell, hogy az ilyen részek, amik a családról szólnak – ezeket házitáblának nevezzük – nem álruhába bújtatott törvénykönyvek, amiket le akarnak nyomni a torkunkon! Ezek nem törvények, nem olyan szabályok, amiket be kell tartani, mert ott áll az Isten mögöttünk és jól megbüntet, ha nem így teszünk. Ezek nem törvények, hanem az evangélium szerinti élet alapigazságai. Ha ezeket szem előtt tartva éljük az életünket, akkor működni fog a dolog, ha pedig nem, akkor nem. Az evangélium felszabadítja az embert arra, hogy jól éljen, hogy békében éljen és rendben éljen a környezetével. Ez egy út, amit választhatunk. Egy út, ami a Jézus nevében való élet hozadéka. Mert ha megtapasztalom azt, hogy Jézus neve milyen hatalommal és szeretettel bír, akkor hogy ne akarnám ezt közvetíteni azok felé, akik a legközelebb állnak hozzám!

Végül Pál a szolgák és urak viszonyáról beszél. Akkor ez teljesen természetes volt, ma már nem nagyon vannak szolgák és urak, legalábbis szó klasszikus értelmében nincsenek. Inkább mondjuk azt, hogy főnök és beosztott. Arról beszél Pál, hogy a beosztottak rendesen végezzék a munkájukat, és a főnökök-vezetők pedig becsüljék meg őket és tiszteljék meg őket azzal, hogy rendesen megfizetik őket. Bárcsak így lenne!

Testvérek, reménységünk van arra, hogy az evangélium terjed és hat! És akkor a családok is helyre jönnek és munka is rendben tisztességesen fog menni, úgy, hogy azzal mindenki jól jár! És nekünk kulcsszerepünk van abban, hogy ez így legyen. Sokan mondják azt, hogy Biblia, a papok, az egyház valami földtől elrugaszkodott dolog. De itt a cáfolat. Az Isten igenis törődik olyan dolgokkal, amik igencsak ehhez az élethez tartoznak. Család és munka. Mindenki érzi, hogy ezek a legfontosabb dolgok között vannak. Imádkozzunk azért, hogy az Úr áldja meg életünket, családunkat és adja, hogy minél több embernek lehessen munkája – méltányos munkája! - a környezetünkben és ez által felismerjék az Isten gondoskodását! Ámen!