Épülési terv (Prédikáció Somlószőlős-Kerta-Kamond Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap, 2015.09.20.)

textus: Ef 3,13-21

"Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez. 14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15 akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: * 16 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; 17 hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19 és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. 20 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21 azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen."

Pálnak az efézusi gyülekezethez írott levele egy igaz kincs az Újszövetségen. Nagyon lényegre törően és praktikusan ír nagyon komoly és mély dolgokról. Ha egy hasonlatot keresnék, akkor azt mondanám, hogy olyan mint egy jó tervrajz, mint egy kitűnő építési terv. Világosan megmutatja tartalmát, annak, aki tudja, hogy mit keressen. Lépésről lépésre összefoglalja és részletezi, hogy milyen folyamatok vezetnek oda, hogy az az adott épület megépüljön. Persze Pál nem egy háznak az építését írja meg a levelében, hanem a keresztény, a Krisztus követő ember "felépülését" taglalja. Azt, hogy hogyan tud a hívő ember épülni fejlődni - vagy ahogyan Pál fogalmaz - „felnőni”!

Van egy kulcsszava ennek a szakasznak. Egy nagyon különleges kulcsszó. Olyannyira különleges, hogy mindössze kétszer fordul elő az egész Bibliában. Ez a szó a "belső ember" (ld. még Róm 7,22). Pál azt mondja, hogy minden ember rendelkezik egy ilyen "belső emberrel". Ez az a "fele", vagy inkább, az a része az egész embernek, amelyik az Istenhez ragaszkodik, az a része, amelyik az Isten oldalán áll. És ennek a belső embernek a megerősödése, vagy meggyengülése az, ami által az életünk közeledik az Istenhez és az ő akaratához, vagy pedig távolodik tőle. Ezen a belső emberen, pontosabban ennek a belső embernek az állapotán múlik az egész ember Istenhez való tartozása. Nem véletlen, hogy Pál ezt mondja: "adja meg nektek (ti. Isten) dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember". Mert egy fejlődni akaró, és Istenből mind többet megismerni, megérteni vágyó keresztény ember számára ez a kulcs: a belső ember fejlődése, megerősödése.

Na de hogyan tud fejlődni, megerősödni ez a belső ember, az én belső emberem? Mit kell tennem azért, hogy ez megtörténjen? Hát - őszintén - nagyon sokat, és valójában semmit! Mert igen, a belső ember megerősödését segíti a ige hallgatása (pl. az istentiszteleten), az ige olvasása (Biblia), az imádság, a testvérei közösség, a szeretet cselekedete stb. egyszóval a keresztény élet színei... de valójában egyetlen egy valaki adhat ehhez elegendő löketet... így szól a fentebb említett mondat teljes egészében: "adja meg nektek (ti. Isten) dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által" Bizony a Szentlélek munkája az emberben az elsődleges és egyetlen, ami táplálni és megerősíteni képes a belső embert. A Szentlélek az, aki lángra tudja gyújtani bennünk a vágyat az ige olvasás, hallgatás, imádság, szeretet stb. iránt. Ki vagyunk szolgáltatva Neki! De ez egy csodálatos kiszolgáltatottság, mert a Lélek soha nem használ ki bennünket, soha nem hagy cserben bennünket, soha nem csap be, és nem visz tévútra! Ha kérjük és várjuk, akkor bizton számíthatunk arra, hogy hatalmasan és csodálatosan megerősíti bennünk a belső embert.

És a Szentlélek által - a belső ember megerősödése nyomán - sok minden megváltozik az életünkben. Például elkezdünk helyesen látni. Itt persze nem dioptriákról van szó, hanem lelki látásról, vagy sokkal inkább lelki érzékelésről. Hogy "képesek legyetek felfogni [...] mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység" Ez persze szintén nem centiket, vagy métereket jelent, hanem a valóság, a minket körülvevő világ, az élet helyes látását, érzékelését és felfogását. Hihetetlenül nagy érték az, ha valaki jól látja a lényeget. Ma, amikor mindenki meg akarja mondani, hogy hogyan a helyes és mi a jó, az Isten képességet akar adni nekünk, Szentlelke által, hogy magunk meg tudjuk látni a lényeget! Nem szájbarágásról van itt szó, nem is etikai, cselekvési kódexekről vagy titkos tudásról, hanem tisztánlátásról, amit a Lélek adhat a számunkra. Micsoda ajándék ez!

Ezen kívül azt írja Pál, hogy a Lélekre, nem csak a helyes látás kapcsán van szükségünk, hanem a Krisztus szeretetének megismerése, megértése, értelmezése miatt is. A Krisztus szeretetét megérezni bárhogyan és bármikor, akár hitetlenül is lehet, de annak mélységét megérteni, Krisztus áldozatának nagyságát - akárcsak felületesen is - megismerni, a Lélek által lehet, máshogyan nem! És hát, ha az ember egyszer megérezte, megtapasztalta a Krisztus sárból felemelő szeretetét, akkor hogyne akarna belőle többet, és jobban megismerni?! Hát persze, hogy akar! Én is ezt akarom! Vágyom arra, hogy minél többet megismerjek és megértsek a Krisztus útjából. Mert jó a közelében lenni, és ez teljessé teszi az életemet!

És mi a cél? Van ennek valami konkrét kifutása? - kérdezhetnénk. Egyrészt maga az út a cél, maga a megismerés, de Pál ennél konkrétabbat is megfogalmaz: mindez azért van "hogy Isten mindent átfogó tejességére jussatok" Ahogyan azt a prédikáció elején mondtam, az efézusi gyülekezetnek írt levél olyan mint egy építési terv. Az előbb felolvasott vers pedig megfogalmazza a végső állapotot, megmutatja a felépítendő "épületet", amely nem más, mint a Isten teljességére jutás. Ez nem azt jelenti, hogy "istenekké" válunk, hanem azt, hogy teljesen belesimulunk a Teremtő-Megváltó-Megszentelő Isten világába, tervébe, akaratába. Pál itt egy olyan görög szót használ az eredetiben („pléróma”), amit a "teremtett világ"-nak, vagy a "teljes univerzum"-nak is fordíthatnánk. Pál itt nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a megerősödött belső ember által tisztán látó és a megváltó szeretetet jobban megismerni vágyó, keresztény ember teljesen helyére találhat az univerzumban, azáltal, hogy az egész világon a legfontosabb személlyel kapcsolatba kerül: Krisztussal! Akiből merít, akiben épül és növekszik, aki által örök élete van.

Hát erről beszél ma nekünk az efézusi gyülekezethez írt levél. Világosan és érthetően fogalmaz, úgy hogy mindannyian megérthessük. Viszont egy dolgot még nem mondtam el. Azt, hogy mindez egy imádság keretében hangzik el. Pál így kezdi: "Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt" És így fejezi be: "Ámen" mindez pedig arra mutat rá, hogy mindez csakis az Isten erőterében valósulhat meg. Tegyünk mi is így, imádkozzunk!