Gyümölcsös szeretet (prédikáció, Somlószőlős, Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap, 2015.09.13.)

Az elmúlt héten arról beszéltünk, arról volt szó, hogy milyen harc zajlik az ember életében és az ember életéért (megjegyzés: érdemes a fenti linkre kattintva legalább a poszt elején lévő bibliai szakaszt elolvasni, hogy összeálljon a kép). Többek között azt említettük, hogy minden ember olyan mint egy gyümölcsfa, amely termést hoz. És a termésnek a milyensége visszamutat az ember életére, hogy fent említett harcban melyik oldalon áll. És végül imádkoztunk is azért, hogy ezeket a gyümölcsöket, az Istenhez tartozásunk jeleit, munkálja ki életünkben a Szentlélek (mert mi nem vagyunk rá képesek), szemben minden Istentől elválasztani akaró erővel.

Olyannyira kapcsolódunk a múlt heti témánkhoz és igénkhez, hogy a mai szakasz pontosan a folytatása az előzőnek, sőt még átfedésben is van egy vers erejéig. Hallgassuk hát meg:

textus: Gal 5,25-6,10

"25 Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. 26 Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. 1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél! 2 Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5 Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8 mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10 Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben."

A múlt heti igénk arról szólt, hogy mi milyen gyümölcsöt termünk, illetve arról, hogy az Isten Szentlelkén keresztül mit tesz értünk, hogyan harcol értünk. A mai igénk pedig aprópénzre váltja a hallottakat, hiszen mindenkit nagyon érdekel nem csak az, hogy az Isten mit tesz értünk (bár ez a legfontosabb), hanem az is nekem mit kell tennem! Hogy mit kezdjek a megharcolt és megváltott élettel, amit ajándékba kaptam az Istentől!

De nagyot tévednénk akkor, ha az elmúlt hetet elméletnek és a mostanit pedig gyakorlati prédikációnak, üzenetnek titulálnánk. Mert bizony az Isten munkája az életünkben nem elmélet, nem egy szép teória vagy tanmese, hanem a lehető legszemélyesebb gyakorlat. Hiszen Jézus Krisztus mindannyiunkért személy szerint halt kereszthalált és Isten Szentlelke mindannyiunk személyes megszentelője tud lenni! És amikor arról beszélünk, hogy nekem mit kell tennem, akkor mindig mögé, mellé, bele kell értenünk a Szentlélek munkáját, amely ilyenformán is, az én cselekedeteimen keresztül is munkálkodik a magam és mások életében!

De mi a cél? Pál így fogalmaz: "töltsétek be Krisztus törvényét." Félreértés ne essék! Itt "törvény" alatt ne a jogrendszert értsük, és ne is az Ószövetségben megfogalmazott törvényeket, sőt még csak a tíz parancsolatot sem. De akkor mi ez törvény? János apostol így írja le Jézus szavait: "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!" (Jn 13,34) Hát ez Krisztus törvénye: a szeretet. Egymás szeretete. Hát ez amilyen egyszerűnek hangzik olyan bonyolult, és amilyen bonyolultnak hangzik annyira egyszerű. Mit jelent hát ez: egymást szeretni?

Jézus a fenti (János által lejegyzett) mondatban a szeretetre az "agapé" szót használja. Ha még emlékszünk, akkor a gyülekezeti táborunk alatt a pénteki templomi koncert zenekarát, melynek - magam is tagja vagyok - szinten Agapénak hívják. Nem véletlen, hogy ezt a nevet választottuk a zenekarnak, mert talán ez fejezi ki legjobban az evangélium üzenetét. A szó - agapé - jelentése nem más, mint isteni, istentől jövő, belőle töltekező, táplálkozó szeretet. Ez a szeretet nem azonos a mi érzelmeinkkel, nincsen köze a "szeressük egymást gyerekek" negédes szólamaihoz, hanem csakis az Isten kegyelmétől függ, az ő munkája! Hát ez a szeretet munkálkodik a keresztény emberben és ez a szeretet megmozdít, elindít, a másik felé fordít, hogy igazán segítsek neki, igazán megértsem őt, és így igazán közösséggé formálódjunk.

Pál ezt így fogalmazza meg a textusban: "Egymás terhét hordozzátok". Felsóhajthatnánk, hogy "már megint adni kell?!", "már megint kérnek tőlem?!" Látunk kell testvérek, hogy csak így működhet minden. Csak így működhet akár a közösség, a gyülekezet, akár az egyes emberi élet is. Mert olyan terhek és súlyok vannak mindannyiunkon, amit nem tudunk egyedül elhordozni. Isten azért adott bennünket egymásnak, hogy osztozzunk egymás életében jóban és rosszban is. Döbbenetes, hogy micsoda erő van egy igazi krisztusi közösségben! Micsoda élet és micsoda minőségi élet lehetséges a gyülekezetben! Ez az Istennek ajándéka, az agapén, és a mi cselekedeteinken keresztül.

De ez nem azt jelenti, hogy minden zokszó nélkül belemászhatunk a másik életébe és gondjaiba-bajaiba. Ez nem azt jelenti, hogy szabad utunk van a másik magánéletébe, intim szférájába! Nem, itt nem erről van szó. Pál alig három verssel később ezt írja: "Mert mindenki a maga terhét hordozza." (5.v.) Egymás terhét hordozzátok - mindenki a maga terhét hordozza. Ez a két (látszólag) ellentmondó mondat teszi helyre bennünk az agapé-szeretetet: Mindenkinek meg van a maga dolga, a maga terhe, ami csak rá tartozik, de testvéri közösségnek készen kell lennie arra, hogy segítse, helyzettől és szimpátiától függetlenül, az arra rászoruló testvért.

És erre az Isten megadja a megfelelő időt, erőt és energiát és alkalmat: "amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (10.v.) Van még idő erre, testvérek, van idő odafordulni a másikhoz, van idő megszólítani a másikat, van idő segíteni, van idő Isten szeretetét közvetíteni.

Erre segítsen bennünket az Úr! Ámen.