Noé, a tolvaj és szolga (prédikáció, Somlószőlős, Örök élet vasárnapja, 2015.11.22.)

textus: Mt 24,37-51
"37 Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. 38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, 41 két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!
43 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. 44 Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok.
45 Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47 Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. 48 Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – 49 és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; 50 megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51 akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."



Nem régen volt a TV nézés világnapja (nov.21.). Nos, azért jutott ez eszembe, mert a cím amit a prédikációnak választottam (Noé, a tolvaj és a szolga), olyan mintha a Magyar Népmesékből vettem volna. Már várjuk is Szabó Gyula jól ismert megnyugtató-dörmögő hangját, hogy "Egyszer volt, hol nem volt..." De a mai igénk nem mese és közel sem megnyugtató. Legalábbis látszólag.
Mai textusunk és alkalmunk az utolsó az egyházi évet záró három vasárnap között (ítélet, reménység – és most – örök élet). Egyfajta szilveszter, amely az egyházi év utolsó vasárnapja. Mégis ez a mai vasárnap – és ezzel együtt az igénk is – nem búcsúztat, nem visszanéz, nem értékel, hanem előre tekint. Mégpedig nem a holnapba, nem a következő évbe, hanem egyetlen egy napra fókuszál: Krisztus visszajövetelének a napjára. Ott folytatja (nagyjából), ahol az ítélet vasárnapi ige abbahagyta (Mt 24,15-31).
A címben említett három szereplőn keresztül mutatja meg nekünk Máté evangélista az utolsó idők legutolsó pillanatait, az Emberfia visszajövetelét.

Noé
Ezen a hajdan volt ősatyán keresztül mentette meg Isten az emberiséget, a Biblia tanúsága szerint. Az özönvíz, amely volt hivatva megtisztítani a Földet, és az új kezdet lehetőségét adni az emberiségnek. És ahogyan az özönvíz pontos időpontja sem volt kiplakátolva mindenütt, úgy Jézus visszajövetelének az időpontja is titok. "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!" - mondja az ige.
A tolvaj
De egyszer eljön és pont akkor, amikor nem is várjuk. Jézus annyira drasztikusan fogalmaz és annyira a szívünkre akarja helyezni ezt a tényt, hogy képes egy ilyen erős és negatív példát hozni: ő akkor jön vissza, mikor nem várjuk, csakúgy mint a tolvaj. Nem csak az időpont titkossága teszi embereken felülvalóvá Krisztus visszajövetelét, hanem a váratlansága is.
Noé és a tolvaj
És mégis, annak ellenére, hogy nincsen kiplakátolva az időpont, és pont akkor fog jönni, amikor nem várjuk, de számunkra, igeolvasó és hallgatók számára, vannak jelek és vannak emberek, akik ezt hirdetik. Ahogyan Noé bárkája készült a sivatag közepén, úgy nekünk is adatnak jelek, amelyek figyelmeztetnek, hogy az idő közel, és vannak emberek, akik hirdetik még az örömhírt, akik még tanúskodnak a mindent átfogó isteni szeretetről.
Mert Istennek nem az elveszettség és főleg nem a teljes és örök elveszettség – a nélküle való lét – az akarata. És éppen ezért, bár úgy jön el majd az a nap, mint a tolvaj, de nem elvenni akar, hanem éppen ellenkezőleg: adni. Adni: örök életet.
"Na jó, de ha nem tudom mikor jön ez a nap és váratlansága miatt nem tudok felkészülni rá, akkor hogyan várhatom azt, hogy az Úr örök életet adjon?" – kérdezhetnénk.
A szolga
Máté az első két szereplő által figyelmeztetni akar bennünket: "Vigyázzatok!" – hangzik több ízben is. De az ige nem engedi el a kezünket és nem hagy magunkra. Nem csupán figyelmeztet, de utat is mutat számunkra, hogy hogyan is álljunk hozzá ehhez az egészhez.
Két példa után egy példázatot kapunk, az Okos és a gonosz szolga példázatát. Két szolga-típus áll most előttünk. Az egyik, mivel nem jön az Ura az őáltala elfogadottnak vélt időintervallumon belül, úgy gondolja, bármit megtehet következmények nélkül. A másik pedig kitartóan végzi a munkáját, és nem fordul el mindattól, ami a dolga és feladata.
Mi a különbség kettejük között? Hogy az egyik jó, a másik rossz? Korántsem. Valóban, a gonosz szolga rosszat tesz, nem azt, amit kellene neki. De másik szolga nem "jó"! Sehol nem olvassuk azt az igében, hogy "jó", és még csak azt sem, hogy jól végezte a feladatát. "Csupán" azt, hogy elvégezte, azo(ko)n a feladat(ok)on dolgozott, ami(ke)t az ura rábízott, nem hagyta abba, és nem tért másfelé, akkor sem, amikor – úgy tűnt – nem jön időben az ura.
Éppen ezért, az örök élet viszonylatában, már csak váratlansága folytán is, a gonosz és rossz ellentéte nem a jó. Nem szabad azt képzelnünk, hogy bármilyen cselekedettel megvásárolhatnánk Jézust az utolsó napon. Nem lesz semmilyen mérleg, semmilyen teljesítmény kimutatás, mert nem a "jó"-ság a lényeg, hanem az okosság és főleg a hűség. Az eredeti görög szövegben ez utóbbi kifejezésnek ugyanaz a gyökere, mint a "hit"-nek. Mert a hit és hűség kéz a kézben együtt jár. Az okos szolga hite adta a hűségét, és minket is hitünk tarthat csak meg. Ne jók legyünk, hanem hittel, hűségesen ragaszkodjunk Urunkhoz és az ő akaratához.
Kapaszkodjunk bele, ragadjuk meg a hitünkkel Megváltónkat, tudakoljuk meg és végezzük el a ránk bízott feladatokat. És maradjunk is meg ebben. Ez az egyetlen út, nem az idők méricskélése, nem határok és határidők vélése, vagy szabása, hanem az Emberfia jelenlétében és akaratában való megmaradás. És akkor az utolsó napon Belé kapaszkodva, a tőle kapott hittel megragadva Őt mondhatjuk: "Uram, fogadj be örök országodba, add nekem az örök élet koronáját, a Te nevedért, a te szeretetedért, a te megváltásodért."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)