1 + 51 (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Az év első vasárnapja, 2016.01.03.)

textus: Mt 2,16-23

"16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. 17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: 18 „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”
19 Heródes halála után, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban, 20 és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. 21 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. 22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik apja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea vidékére ment; 23 és amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.”"

Van egy emléknap, amelyet mi evangélikusok nem nagyon szoktunk tartani. Hagyományosan december 28-án van az ún. "Aprószentek" napja. Ez az nap azoknak a betlehemi gyermekeknek állít emléket, akiket eszerint a mátéi történet szerint Heródes lemészároltatott. Borzalmas maga az esemény is, hát még annak a tükrében, hogy valójában Jézustól akart ez a gonosz uralkodó megszabadulni!

Mi az ami arra indította Heródest, hogy ilyen borzalmas (bár az akkori időben nem példátlan) tettre szánja el magát? Nem más, mint a hatalomféltés. Heródesnek nem volt túl szilárd az uralkodói hatalma (de hát mikor volt bármi is szilárd a Közel-Keleten). Nem hiányzott neki egy olyan valaki aki az uralmára tör. Persze Jézus soha nem tört volna Heródes hatalmára, de ő a "király" szót csak politikai fogalomként tudta értelmezni.

Sokszor ma is a hatalomféltés áll Jézus, az evangélium terjedése, vagy éppen befogadása útjába. Sokan nagyon nehezen fogadják el, hogy valaki más irányít, valaki más a "király" és király (idézőjelben és anélkül is!). Pedig a földre érkezett Jézus üzenete nem más, mint, hogy van arra lehetőségünk, hogy más uralkodjon az életünkben, más vezesse azt! Igen, ez egy lehetőség, nem kényszer, nem rabiga, hanem egy hatalmas lehetőség! Mi sohasem irányíthatjuk az életünket teljes egészében, de Jézus, szeretettől indíttatva, kezébe venné a gyeplőt... Saját kicsi hatalmunk, az életünk és a ránk bízottak élete fölött, nem elég a jó vezetéshez, az "uralkodáshoz", de Jézus akarata és hatalma bölcsen vezetheti az életünket. Heródesnek (tudomásunk szerint) nem volt lehetősége ezt megérteni/megérezni/hinni, de nekünk adott a lehetőség, hogy éljünk vele, úgy hogy Vele élünk!

Azonban bármennyire is borzalmas és elítélendő dolog volt ez a tömeges gyerekgyilkosság Heródes részéről, Máté célja mégsem az, hogy borzongasson, mint egy jó horrorfilm vagy thriller, vagy hogy megbotránkoztasson mint egy bulvársztori, vagy éppen elítéljen. Az evangélium nem horrorfilm, thriller, vagy bulvár, hanem örömhír.

Kettős célja van ennek a történetnek. Az első, hogy megmutassa azt, hogy Isten szava megdönthetetlen és üzenete változatlan. Máté többször is utal a régebben élt ószövetségi prófétákra, hogy ezt és ezt írták, és Jézusban ez így és így vált valósággá. Itt, ebben a történetben is ott van ez a mozzanat. Az utolsó versünk ezt írja: József és családja egy "Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.”" Bizony, olyannyira fontos volt, hogy Jézus Názáretből származott, hogy még a keresztfára is ezt íratták fel. "INRI" azaz "Iesus Nazarenus Rex Iudeorum", magyarul: a Názáreti Jézus a zsidók királya. Ézsaiás próféta és Zakariás próféta, akik századokkal Jézus előtt éltek, is megírták, hogy ennek így kell lennie (Ézs11,1 és Zak6,12 - a "sarj" és a "vessző" szó gyöke ugyanaz, mint a "Názáret"-é!).

Egyszer az egyik hittanórán egy tanítványom feltette a következő kérdést: "Miért a zsidókkal foglalkozunk hittanórán? Miért őróluk ír az Ószövetség? Miért nem inkább a magyar történelmet tanuljuk?" Hogy miért róluk ír az Ószövetség? Fogalmam sincs. - válaszoltam. -  De azt tudom, hogy őket választotta ki Isten a Jézus előtti időkben, hogy népe legyenek. És attól, hogy ez megváltozott és Krisztusban mindenkinek van lehetősége Istenhez tartozni, az nem azt jelenti, hogy azok a szavak és azaz üzenet, amit Isten az Ószövetségben kijelentett és eredetileg a zsidóknak szólt, ma érvénytelen lenne. Egyáltalán nem az. Tény, hogy az evangéliumok és Jézus a középpontja Isten tervének, de ettől még ott van kegyelme, szeretete, akarata és (nekünk is szóló) üzenete a Ószövetségben is. Máté fontosnak tartotta a folyamatosságot a két Szövetség között, tartsuk mi is annak. Mert Isten szava nem veszti soha érvényét, nem változik, hanem örök, és megbízható, jó alap, amire lehet építkezni.

A másik célja ennek a történetnek az, hogy bemutassa: Isten megóvja azokat, akik hozzá tartoznak. Háromszor jelenik meg angyal Józsefnek. Először, hogy kijelentse Jézus születését, másodszor, hogy megüzenje: meneküljenek Józsefék Egyiptomba, harmadjára pedig akkor, mikor szól, hogy már hazamehetnek. Isten mindig gondot visel azokról, akik hozzá tartoznak. Nem feltétlenül akadályozza meg a rossz dolgokat (ahogyan a betlehemi mészárlást sem), de mindig gondot visel azokról, akik bíznak benne! Történjen bármi, Isten mindig küld segítséget. Ha nem is egy angyal formájában, de valahogyan biztos.

Az esztendő első vasárnapja van. Az ötvenkettőből az első. De ennek az igének az üzenete vezéreljen bennünket a további ötvenegyen: az Úr szava maradandó és változatlan. Nem csak kétezer éve, hanem mióta világ a világ és megtalálhatjuk ezt az igéjében. Az egészben! És Ő, mindig gondot visel azokról, akik ezt az igét választják életük vezérfonalának. Így legyen a mi életünkben is! Ámen.