Tartozol (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap, 2016.07.17.)

textus: Róm 8,12-17
"Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."


Ha meghalljuk ezt a szót, hogy adósság, akkor mindenkinek összerándul a gyomra. Nekem is. Az elmúlt évek egyik legmegosztóbb és legkényesebb témája volt a közéletben az adósság, a hitel kérdése. A devizahitelek elszállása nagyon sok ember és család lába alól kihúzta a talajt. De nem kell ahhoz devizában hitelt felvenni, hogy az embernek rossz élményei legyenek a hitellel kapcsolatban. Nekem például diákhitelem van forintban, amit még évekig fogok fizetni. De nem szólhatok egy szót sem, hiszen enélkül ma nem lenne diplomám. Nyilvánvalóan aki hitelt vesz fel, az azért teszi, mert amit el akar érni azt az adott helyzetben és időben, saját erőből nem tudja, hanem külső anyagi segítségre van szüksége. Mégis, ha valaki tartozik, akkor az bizony nem kellemes. Adott esetben szükséges, de semmiképpen sem kellemes.
A mai igénk is adósságról beszél. De nem használ olyan fogalmakat, mint deviza, kamat, törlesztő részlet, bank... azért nem teszi, mert egy egészen másfajta adósságról van itt szó. Nem ingatlanhitelről, nem áruhitelről, nem folyószámlahitelről, nem is diákhitelről,… hanem lelki adósságról. "adósok vagyunk" - írja Pál. Milyen adósságról beszél itt? Ki felé vagyunk mi adósok? És főleg, hogyan kell érteni a lelki adósságot?
Manapság nagyon nehéz tisztán látni. Nagyon nehéz megkülönböztetni a dolgokat, irányokat, értékeket, (hovatovább) igazságokat egymástól. Olyan mértékű információ és ingermennyiség zúdul ránk, hogy csoda, ha túlélni, nem hogy feldolgozni tudjuk! A vélemények, nézőpontok között nagyon nehéz szilárd talajt találni, ahonnan jól beláthatom a dolgokat és amin stabilan állva döntést tudok hozni, és megkülönböztetni dolgokat.
Pál nagyon határozottan és erősen kimondja: "adósok vagyunk", csak az a kérdés, hogy kinek! Stabil talajt ad számunkra az ige, s Pál szavain keresztül tisztán láthatunk. Mindenki adós lelkileg, csak az a kérdés, hogy kinek! Az a nagy kérdés, hogy az életemben, a megélt helyzetekben, honnan "hitelezek", honnan kérem és kapom az erőt a mindennapokban? Kinek vagyok adós a "testnek", vagy a "Léleknek". És most ezt a két fogalmat, mindkettőt, lelkileg kell érteni, mert Pál itt nem a biológiai testről és nem a mi lelkünkről beszél. Itt "test" alatt (görögül: szarksz) mindazokat az erőket érti, amelyek az Istennel szembehelyezkednek, amik tőle elválasztanak, legyen azok vágyak, személyek, gonosz erők. "Lélek" alatt pedig Istennek a Szentlelke akiről itt szó van.
Mert "szabadon", egymagamban nem állhatok. Egyszerűen az élet olyan, hogy abban nem lehet egyedül boldogulni! De még nem boldogulni sem! Mindenképpen rászorulok, és akarva vagy akaratlanul, de igénybe veszek más erőket. Csak az a kérdés, hogy honnan!
Így szól a Páli mondat: "Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk." Ha kereszténynek mondom magam, ha evangélikusnak mondom magam, az evangéliumhoz tartozónak, akkor a mindennapokhoz való erő hitelezője nem lehet a "test", nem lehetnek azok az erők, amelyek eltávolítani akarnak az Istentől! Akkor az egyetlen "hitelezőm" az Úr kell, hogy legyen!
Pál nagyon komoly határt húz! Vagy az Úr hitelez, vagy a "test"! Itt nincsenek vélemények, nincsenek álláspontok, tények vannak. Vagy ide tartozol, vagy oda tartozol a szónak minden értelmében. Mert ahova tartozol, oda tartozol! Ha a "test"-nek tartozol, akkor félelmet és a "szolgaság lelké"-t kapod, ha Istennek/Istenhez tartozol, akkor gyermeke leszel és a "fiúság lelké"-t kapod (15.v.)! Bárcsak a jó döntést hoznánk meg!
De hát még mindig adósságról, tartozásról van szó, ami hitel és meg kell fizetni. Feltehetnénk a kérdést, hogy ha így is úgy is törleszteni kell, akkor nem mindegy, hogy kinek? Hát testvérek, nagyon nem mindegy! Mégpedig - többek között - azért nem mindegy, mert azt a mennyiségű lelki adósságot, amit egy élet alatt felhalmoz az ember NEM LEHET VISSZAFIZETNI! Egyszerűen képtelenség! És ha a "test"-nek tartozunk, az Istennel szembe álló erőknek, akkor a szolgaság lelke által örökös rabszolgái leszünk annak! Ha azonban az Istennek tartozunk, akkor gyermekei leszünk! De hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet egy adósság által Isten gyermekének lenni? Úgy, hogy az az adósság, amit én az Istentől gyűjtök, az ki van fizetve, maradéktalanul. De ki fizette ki? Krisztus. Krisztus azért jött el, azért érkezett meg ebbe a világba, azért élt és halt meg, hogy minden akadály elgördüljön Isten és ember közül! És semmi, de semmi ne akadályozza, sőt minden akár segíthesse a közeledést a Teremtő és a teremtmény között!
Krisztussal együtt örököstársak vagyunk Isten gyermekeiként! Az Ő védelme alatt, Őbelőle részesedhetünk. Fantasztikus ajándék lehet számunkra ez a kapcsolat. Olyan mértékű az Istennek kegyelme, hogy még az adósság is ajándék és jó eszköz lehet! Vagy ha úgy tetszik vissza nem térítendő kölcsönt kaptunk/kapunk.

De az igazság és őszinteség jegyében el kell mondani azt is, hogy ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy az Istennek adósok élete innentől kezdve rózsaszín és tökéletes lesz. Egyáltalán nem. Mert Krisztus örököstársai vagyunk mindenben "ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." - írja az ige. Mert igen az ember életéből nem tűnik el a rossz, nem tűnik el a szenvedés, nem tűnik el kísértés, de történjen bármi, legyen bármilyen is a helyzet mi az Isten gyermekei vagyunk/leszünk, akikről maga az Úr gondoskodik! Ő adja meg, hogy ez így legyen! Ámen. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)