Tartozol (prédikáció, Somlószőlős-Kerta-Kamond, Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap, 2016.07.17.)
textus:
Róm 8,12-17
"Ezért,
testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint
éljünk. 13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a
Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14
Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem a
szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság
Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” 16 Maga
a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy
Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök
is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele
együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."
Ha
meghalljuk ezt a szót, hogy adósság, akkor mindenkinek összerándul
a gyomra. Nekem is. Az elmúlt évek egyik legmegosztóbb és
legkényesebb témája volt a közéletben az adósság, a hitel
kérdése. A devizahitelek elszállása nagyon sok ember és család
lába alól kihúzta a talajt. De nem kell ahhoz devizában hitelt
felvenni, hogy az embernek rossz élményei legyenek a hitellel
kapcsolatban. Nekem például diákhitelem van forintban, amit még
évekig fogok fizetni. De nem szólhatok egy szót sem, hiszen
enélkül ma nem lenne diplomám. Nyilvánvalóan aki hitelt vesz
fel, az azért teszi, mert amit el akar érni azt az adott helyzetben
és időben, saját erőből nem tudja, hanem külső anyagi
segítségre van szüksége. Mégis, ha valaki tartozik, akkor az
bizony nem kellemes. Adott esetben szükséges, de semmiképpen sem
kellemes.
A
mai igénk is adósságról beszél. De nem használ olyan
fogalmakat, mint deviza, kamat, törlesztő részlet, bank... azért
nem teszi, mert egy egészen másfajta adósságról van itt szó.
Nem ingatlanhitelről, nem áruhitelről, nem folyószámlahitelről,
nem is diákhitelről,… hanem lelki adósságról. "adósok
vagyunk"
- írja Pál. Milyen adósságról beszél itt? Ki felé vagyunk mi
adósok? És főleg, hogyan kell érteni a lelki adósságot?
Manapság
nagyon nehéz tisztán látni. Nagyon nehéz megkülönböztetni a
dolgokat, irányokat, értékeket, (hovatovább) igazságokat
egymástól. Olyan mértékű információ és ingermennyiség zúdul
ránk, hogy csoda, ha túlélni, nem hogy feldolgozni tudjuk! A
vélemények, nézőpontok között nagyon nehéz szilárd talajt
találni, ahonnan jól beláthatom a dolgokat és amin stabilan állva
döntést tudok hozni, és megkülönböztetni dolgokat.
Pál
nagyon határozottan és erősen kimondja: "adósok
vagyunk",
csak az a kérdés, hogy kinek! Stabil talajt ad számunkra az ige, s
Pál szavain keresztül tisztán láthatunk. Mindenki adós lelkileg,
csak az a kérdés, hogy kinek! Az a nagy kérdés, hogy az
életemben, a megélt helyzetekben, honnan "hitelezek",
honnan kérem és kapom az erőt a mindennapokban? Kinek vagyok adós
a "testnek", vagy a "Léleknek". És most ezt a
két fogalmat, mindkettőt, lelkileg kell érteni, mert Pál itt nem
a biológiai testről és nem a mi lelkünkről beszél. Itt "test"
alatt (görögül: szarksz) mindazokat az erőket érti, amelyek az
Istennel szembehelyezkednek, amik tőle elválasztanak, legyen azok
vágyak, személyek, gonosz erők. "Lélek" alatt pedig
Istennek a Szentlelke akiről itt szó van.
Mert
"szabadon", egymagamban nem állhatok. Egyszerűen az élet
olyan, hogy abban nem lehet egyedül boldogulni! De még nem
boldogulni sem! Mindenképpen rászorulok, és akarva vagy
akaratlanul, de igénybe veszek más erőket. Csak az a kérdés,
hogy honnan!
Így
szól a Páli mondat: "Ezért,
testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint
éljünk."
Ha kereszténynek mondom magam, ha evangélikusnak mondom magam, az
evangéliumhoz tartozónak, akkor a mindennapokhoz való erő
hitelezője nem lehet a "test", nem lehetnek azok az erők,
amelyek eltávolítani akarnak az Istentől! Akkor az egyetlen
"hitelezőm" az Úr kell, hogy legyen!
Pál
nagyon komoly határt húz! Vagy az Úr hitelez, vagy a "test"!
Itt nincsenek vélemények, nincsenek álláspontok, tények vannak.
Vagy ide tartozol, vagy oda tartozol a szónak minden értelmében.
Mert ahova tartozol, oda tartozol! Ha a "test"-nek
tartozol, akkor félelmet és a "szolgaság lelké"-t
kapod, ha Istennek/Istenhez tartozol, akkor gyermeke leszel és a
"fiúság lelké"-t kapod (15.v.)! Bárcsak a jó döntést
hoznánk meg!
De
hát még mindig adósságról, tartozásról van szó, ami hitel és
meg kell fizetni. Feltehetnénk a kérdést, hogy ha így is úgy is
törleszteni kell, akkor nem mindegy, hogy kinek? Hát testvérek,
nagyon nem mindegy! Mégpedig - többek között - azért nem
mindegy, mert azt a mennyiségű lelki adósságot, amit egy élet
alatt felhalmoz az ember NEM LEHET VISSZAFIZETNI! Egyszerűen
képtelenség! És ha a "test"-nek tartozunk, az Istennel
szembe álló erőknek, akkor a szolgaság lelke által örökös
rabszolgái leszünk annak! Ha azonban az Istennek tartozunk, akkor
gyermekei leszünk! De hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet egy
adósság által Isten gyermekének lenni? Úgy, hogy az az adósság,
amit én az Istentől gyűjtök, az ki van fizetve, maradéktalanul.
De ki fizette ki? Krisztus. Krisztus azért jött el, azért érkezett
meg ebbe a világba, azért élt és halt meg, hogy minden akadály
elgördüljön Isten és ember közül! És semmi, de semmi ne
akadályozza, sőt minden akár segíthesse a közeledést a Teremtő
és a teremtmény között!
Krisztussal
együtt örököstársak vagyunk Isten gyermekeiként! Az Ő védelme
alatt, Őbelőle részesedhetünk. Fantasztikus ajándék lehet
számunkra ez a kapcsolat. Olyan mértékű az Istennek kegyelme,
hogy még az adósság is ajándék és jó eszköz lehet! Vagy ha
úgy tetszik vissza nem térítendő kölcsönt kaptunk/kapunk.
De
az igazság és őszinteség jegyében el kell mondani azt is, hogy
ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy az Istennek adósok élete
innentől kezdve rózsaszín és tökéletes lesz. Egyáltalán nem.
Mert Krisztus örököstársai vagyunk mindenben "ha
vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."
- írja az ige. Mert igen az ember életéből nem tűnik el a rossz,
nem tűnik el a szenvedés, nem tűnik el kísértés, de történjen
bármi, legyen bármilyen is a helyzet mi az Isten gyermekei
vagyunk/leszünk, akikről maga az Úr gondoskodik! Ő adja meg, hogy
ez így legyen! Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése