A reformáció, a törvény és a szakadt nadrág (prédikáció, Padragkút-Ajka, Reformációi istentisztelet, 2016.10.30.)

textus: Róm 10,3-11
3 Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának. 4 Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. 5 Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról, hogy „aki megcselekszi azokat, él általuk”. 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. 7 Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. 8 Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. 11 Az Írás így szól: Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.



Van egy farmerom, amit nagyon szeretek. Évek óta hordom és hát, ez már nagyon meglátszik rajta. A legutóbbi mosásnál kilyukadt, egészen pontosan, elszakadt. Annyira kopott volt már egy-két része, hogy az anyag nem bírta tovább. Sajnálom nagyon, mert a kedvencem volt. Ez van. Úgy gondolom, hogy sokan vagyunk ezzel így, hogy nehezen engedünk el szeretett ruhadarabokat, amikor már kiszolgáltak. Nem is azért, mert olyan erős volt az igénybevétel, hanem azért mert már annyiszor lett tisztítva, mosva, hogy már nem bírta a gyűrődést.
Ma reformációi ünnepen vagyunk együtt. De mit is ünneplünk ma? Olyannyira ragaszkodunk ehhez az ünnephez, ami az identitásunk, evangélikus identitásunk sarokköve, büszkesége, hogy már csak ezért is érdemes végiggondolni, hogy mi ma a célunk. Ugyanis, ha nem vigyázunk, akkor egy „szakadt nadrág” kerül a középpontba, nem pedig a lényeg. Mert mit ünneplünk tulajdonképpen? Az evangélikus (és/vagy református) egyház megalakulását és külön saját identitásunkat? Nem igazán. Vagy ha igen, akkor egy olyanok vagyunk, mint akik szakadt nadrágot húztunk magunkra... De mielőtt még botrányba fulladna előbbi kijelentésem, hadd magyarázzam el, mire is gondolok.
Az egyház évezredei során sok újításra, újra formálásra, reformációra szorult. Hiszen mindig újra és újra meg kellett frissíteni, letakarítva a koszt, visszaadni a színt és lényeget, mint az előbb említett nadrágomnak. De 499 évvel ezelőtt, jött egy ember, aki még drasztikusabb tisztítást követelt. Olyat, hogy az egyház újra a régi és eredeti állapotában tündökölhessen, olyan legyen, mint amilyennek – hite és hitünk szerint – Jézus Krisztus megálmondta, a Szentlélek által. De az eredmény nem az lett, amit várt, mert az egyház nem bírta ki ezt a procedúrát. Szétszakadt…
Mit ünneplünk hát? A szétszakadt, részekre esett egyházat? Nem! Igazából sírni kellene miatta! Mélységesen megrendülni, és minden erőnkkel a visszaállításán, „hordhatóságán” dolgozni, hiszen ki akar szakadt nadrágot hordani! De hát, akkor mit ünneplünk ma? Reformáció ünnepén, nem az egyház szakadását ünnepeljük, mert az tragédia, hanem azt, hogy van lehetőségünk az igéhez, Isten szavához való visszatérésre, hogy rádöbbenhetünk arra, hogy az Isten szeretet, és Ő szeret! Micsoda döbbenet, hogy pont ennek a szeretetnek a felismerése okozta a szakadást, pedig valójában ez az, ami összeköt bennünket! 

Luther szerint a Római levélben van legtisztább evangélium. Ezt úgy értette, hogy ebben a bibliai könyvben lehet legesszenciálissabban olvasni a Jézus Krisztusról szóló örömhírről, annak mibenlétéről. Nem véletlen Luthernek ez a gondolata, hiszen a Római levél világos magyarázata (amennyire emberileg lehetséges, ami éppen ezért elég tömény és súlyos) annak határtalan műnek, amit Jézus Krisztus tett értünk. És a levél szíve közepe pedig az a gondolat, amit Pál ebben a fejezetben, az igehirdetési alapigénkben (is) leír: „Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” és „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.
Az egyház életes során többször került rossz útra. Ezt nem lehet kivédeni semmilyen emberek által alkotott csoportban, közösségben. Azonban, akárhányszor ez megtörténik, az mély nyomot hagy a világban és az aktuális generációkban. Az egyház egyik legnagyobb kísértése (és vakvágánya), hogy törvény-vallássá váljon, magyarul: hogy megspórolja az egyéni harcokat, Isten igéje, akarata és saját döntéseink kapcsán, és inkább egy világos „kódexet” adjon mindenkinek: („ezt igen! azt nem! na, az meg végképp nem!”), és hogy ehhez, a maga által szabott feltételrendszer teljesítéséhez kösse az Istennel való találkozás, hovatovább kibékülés, vagy még inkább, megbékélés lehetőségét. De Pál világosan kimondja, hogy még a törvénynek, a bibliai törvényeknek is a célja Krisztus. („Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”) De nem abban az értelemben, hogy aki betartja azokat az találkozhat Krisztussal, hanem abban az értelemben, hogy még a törvény is Krisztusra mutat. Arra, hogy ő a célja, ő a beteljesítője a törvénynek. Azaz, a mi számunkra a törvény, az Isten igéjében kapott keretek (mint pl. a Tízparancsolat), nem azért vannak, mert ezt a szintet kell megütnünk az Istenhez jutás érdekében, hanem azért, hogy miután rádöbbentünk, hogy az Isten úgy szeret bennünket, ahogyan vagyunk, az efelett érzett hálából és a benne való bizalom nyomán, úgy éljünk, ahogyan ő szeretné.
És ha ez megtölti bensőnket, az Isten iránti hála és az ő szeretete, akkor az kibuggyan az emberből, mert reménységet, békességet, üdvbizonyosságot ad. És akkor ez a mondat: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” - már nem feltételként, hanem megélt szabadságként cseng a fülünkben. Hiszek és vallom. Mert Ő az enyém és én az Övé. Mert a szeretet szabadsága köt hozzá nem a kötelesség.

Urunk, megújító, újra formáló szeretetedre van szükségünk, hogy le ne térjünk a hozzád vezető útról, amit magad készítettél el a számunkra. Ennek egységére segíts bennünket. Ámen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)