A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)

textus: Jn 6,1-15

“1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken. 3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. 4 Közel volt a páska, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? 6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. * 8 Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: 9 Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? 10 Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! 13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. 14 Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. 15 Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.”

Meghallgatnád? Klikk, és görgess a poszt végére!

Ma az öröm vasárnapja van. Már önmagában az is izgalmas, hogy a böjt kapcsán az öröm kerül elő, mint hangsúly, de úgy még különlegesebb, hogy - ahogyan minden böjti vasárnapon - itt is egy ószövetségi idézet adja meg a felütést. Ézsaiás próféta könyvéből szól az idézet (66,10): “Örüljetek Jeruzsálemmel.” Vagy csak szimplán: “Örüljetek!”, azaz Laetare, ahogyan latinul mondjuk.

A Bibliában sokszor találkozunk olyan megfogalmazásokkal, amik eltérnek a mai gondolkodásmódtól. Ennek persze lehet az okai az időbeni, vagy a földrajzi távolságból fakadó különbségek is. De vannak olyanok, amelyek nem ezekből a körülményekből fakadnak, hanem pontosan azért vannak megfogalmazva úgy, ahogyan, mert az többlet jelentést ad neki. Ilyen ez a mai vasárnap felirata: “Örüljetek!” Elsőre semmi különös nincsen a dologban, de ha jobban megfigyeljük, akkor szemet (vagy fület) szúrhat, hogy felszólító módban van. “Örüljetek!” Különös dolog felszólító módot használni egy érzelem kapcsán. Milyen sokat mondják, hogy hinni, vagy éppen szeretni nem lehet parancsra… De ha ez igaz, akkor bizony örülni sem lehet parancsra. Lehet úgy tenni, színlelni, de igazából örülni nem lehet. Akkor miért használja ez így a Biblia és miért szól nekünk ma is az üzenet: örüljetek? A mai igehirdetési alapigénk fogja megadni erre a választ.

A mai szakaszunkat hagyományosan “a csodálatos kenyérszaporítás” címen szoktuk emlegetni. De ma mi nem magával a csodás, a természeti törvényeket meghazudtoló eseménnyel, a kenyér “megszaporodásával” fogunk foglalkozni, hanem inkább a körülményeivel és következményeivel.

Egy nagy tömeget láthatunk Jézus körül. Ez egy arctalan tömeg, nincsenek különleges, kiemelkedő személyek és nincsenek egyéniségek. “Sokaság” - ahogyan a Biblia fogalmaz. Ez a sokaság szinte észrevétlenül alakul át Jézus jelenlétében. “Ültessétek le az embereket!” - mondja Jézus. Már nem sokaság, nem “ezek”, hanem emberek. Mindig azt szoktuk hangsúlyozni, hogy Jézus számára mennyire fontos az egyén. Ebből a történetből azt is megtudhatjuk, hogy Jézus számára a tömeg is fontos.

Érdekes dolog a tömeg, sokféleképpen lehet viszonyulni hozzá. Félheünk tőle, vagy éppen szerethetjük, alkalmazkodhatunk hozzá, vagy ellenállhatunk, követhetjük, vagy kikerülhetjük… Jézus azonban átformálja ezt a tömeget. “Ültessétek le az embereket!” - mondja. Már nem arctalan tömeg, hanem emberek, sőt leülve, már közösség, - s Jézus megvendégelő szeretete nyomán - “asztalközösség”! Micsoda szintlépés ez, tömegtől az asztalközösségig. Jézus átformáló szeretete ez, amely közösséget teremt, s ezzel a közösség örömét ajándékozza.

Nyilván ahhoz, hogy egy csoportból asztalközösség lehessen, ahhoz kell valami, ami az asztalon legyen, ami körül kialakulhat a közösség. Jézus kenyeret ad az embereknek. Mennyire döbbenetes ez a tette! Pedig gondoljunk csak bele, Jézus emberekért jött, nem csak a lelkükért nem csak szellemükért, hanem a testükért is. “én azért jöttem, hogy [az embereknek] életük legyen, sőt bőségben éljenek.” - mondja pár fejezettel később (Jn 10,10). Micsoda megváltónk van! Olyan megváltó, aki tudja, ismeri testi szükségeinket is és azokat is be akarja tölteni. Nem csak lelki dolgokkal kereshetjük meg őt, hanem a mindennapok testi szükségleteivel. “Uram, segíts munkát találnom!”, “Uram, kérlek add, hogy be tudjam fizetni a csekkeket!”, “Uram, most nagy szükségem van rád, mert kifogytam az anyagiakból.”, “Uram, valahogy jussunk át a hó végén.” Ezek mind-mind olyan kérések, amelyek ő szívesen fogad. Nem véletlenül van a Jézustól tanult egyetlen imádságban, a Miatyánkban a következő sor “mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Testvérek ez a kenyér öröme, a mi gondoskodó Megváltónkba vetett reménység öröme!

De van még valami, amit nem szabad kihagynunk. “Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.” Az emberek, akik mind az asztalközösség, mind pedig a kenyér örömét megtapasztalták, ezáltal rádöbbentek, hogy Jézus, akit lehet, hogy eddig csak kíváncsiságból hallgattak, vagy éppen a tömeghatás miatt, több mint egy egyszerű “celeb”! “Próféta” - mondják rá, és királlyá akarják tenni. “Ha valaki ilyeneket tud tenni, akkor annak kell vezetni bennünket, hogy mindig legyen elég mindenből!” - gondolhatták. Ámde Jézus nem kér a sztárságból, hiszen nem evilági királyságot kormányoz ő, ezért elvonul tőlük egy lakatlan helyre, egyedül.

Igen, mert Jézus jelenléte, a közösség öröme, a kenyér öröme tettre, cselekvésre sarkallja az embert. Tenni akarok valamit, mozdulnom kell Jézus jelenlétében! Nem lehet tétlen a Krisztus követő, hanem cselekszik Uráért és a világért. Persze tudom, hogy az emberek nem értették meg őt, de ez csupán annyit jelentett, hogy a Jézus jelenlétében való tettvágy rossz irányt vett. A belső átformálódás megtörtént csak a folyása tévesztett irányt. Kedves Testvérek, ez is Jézus ajándéka: a cselekvés öröme.

Ma az öröm vasárnapja van. “Örüljetek!” - szólít fel bennünket a vasárnap témája. Parancsra örülni nem lehet, ez biztos, de mai igénk nem is így magyarázza ezt. Arra biztat bennünket az ige, hogy vegyük észre azokat az örömforrásokat, amelyek Jézustól erednek. A közösség örömét, hogy együtt lehetünk a gyülekezet közösségében, s Krisztus Urunk asztal terít ma számunkra az úrvacsorában. A kenyér örömét, hogy a mi Megváltónk számára fontosak a testi és egyéb szükségleteink is. Hiányunk van? Kérjük, őt hogy töltse be, mutassa meg, hogyan lehetséges! Fölöslegünk van? Segítsük vele a másikat, s így Megváltónk követei lehetünk! És végül a cselekvés örömét, hogy nem kell lelki magányban lennünk, mert van királyunk és urunk Jézus Krisztusban. Tegyük őt királlyá, de a szívünkben. És milyen jó, hogy nem kell bénaságban tengődnünk, hanem munkatársainak és hírvivőinek akar bennünket királyunk!

Hát van minek örülni, azt hiszem. Ezek soha el nem múló örömök, amely boldoggá és hitben erőssé tudnak tenni minket. Örüljünk neki, és Neki! Ámen