Belefér? (prédikáció, Padragkút-Ajka, Mennybemenetel ünnepe, 2017.05.28.)

textus: 1Kir 8,22-28
22 Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezeit az ég felé tárta, 23 és ezt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. 24 Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 25 Most azért, Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is. 26 Most azért, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amelyet a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél! 27 De vajon lakhat-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! 28 Mégis tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma a te szolgád a te színed előtt imádkozik.


Lassan itt a nyár, és aki meg tudja tenni, az elmegy ebben az időszakban nyaralni. A nyaralás alapvetően a pihenést, kikapcsolódást szolgálja, de mint mindent, ezt is el lehet rontani, és több helyen is megborulhat a rég várt pihenés. Az egyik ilyen pont a pakolás, azaz hogy mit viszünk magunkkal. Két eset lehetséges, vagy otthon marad valami, ami kellene, vagy annyi cuccot rakunk be, hogy már bele sem fér a hátizsákba, vagy az autóba. Mert pakolni tudni kell, hogy lehető legjobban kihasználjuk a teret, akár a táskában, akár az autóban. Ez a pakolás dolog még erősebben a költözésnél jön ki. Aki már költözött, az tudja, hogy a pakolás a legsúlyosabb része a költözésnek, hogy minden beférjen, elférjen. A rutinosabbak azt is tudják, hogy minden köbmilliméter számít, amikor jön a teherautó. „Ezt még oda be lehet dugni, az még odafér, no, ez már nem fér be!” Akinek van szeme hozzá, az sokkal hatékonyabban tud pakolni, kihasználni a helyet és a teret. Akinek viszont nincsen szeme hozzá, annak jóval nehezebb dolga van, és könnyen pórul járhat.
A mai igénk egy imádság, mégpedig Salamon templomszentelési imája. Az első, a jeruzsálemi templom elkészülte után és használatbavétele előtt mondja ezt el Salamon. Kicsit furcsának hathat, hogy egy imádság az igehirdetés alapigéje. Hiszen az imádság egy nagyon személyes, szubjektív dolog, ami – talán úgy érezzük – nem lehet elég objektív egy igehirdetés, egy közösség számára. Az Úr azonban csodálatos módon fel tudja ezt használni, s lehet ez a szöveg egyszerre egy nagyon személyes és korának szóló ima, és Isten igéje, amely nekünk is elő, a 21. században.
Salamonnak jó szemmértéke volt. Jól látta, hogy mi fér bele. Persze Salamon a király nem nyaralni volt, nem is költözött, hanem templomot épített. És érezte, „látta” hogy micsoda abszurd dolog ez valójában. Mármint templomot építeni. Hogyan is mondhatnánk egy épületre, hogy Isten háza? Mégis hogyan jöhetünk mi ahhoz, hogy beszorítsuk az Isten négy fal és egy tető közé?! Salamon ezt így fogalmazta meg: „De vajon lakhat-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” És milyen jól látta, nem fér bele! Sehogyan sem. De Salamon azt is tudta, hogy – bár jó „szemmértéke” van – de nem minden „látható” az emberi szem számára. Salamon így folytatja: „Mégis tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma a te szolgád a te színed előtt imádkozik.” Teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy az Isten nem „férhet” be emberi kéz által épített ingatlanba. De azzal is tisztában volt, hogy a templomépítés az Istennek az akarata, aki népe között akar lenni. Így lehetett az, hogy bár teljességgel lehetetlen, mégis a jeruzsálemi templom lett az Isten háza.
De azt még Salamon sem gondolta, hogy az Isten még ennél extrémebb módon is „beleférhet” a maga által teremtett világba. Ő nem, de mi ma már tudjuk, hogy az Isten nehogy egy templomba, de egy emberi testbe is belefér, ha akar. Jézus Krisztus nem csupán teljesen ember, de teljesen Isten is volt egy személyben. Pál apostol írja: „Mert benne [ti. Krisztusban] lakik az istenség egész teljessége testileg” (Kol 2,9). És az Isten maga szeretetét és kegyelmét mutatta meg azzal, hogy belefért a maga által létrehozott világba, hogy az abban szabadon engedett ember számára szabadulást biztosítson. És ahogyan Salamon és az Ószövetség idejében a templom volt az Isten jelenlétének a helye és kulcsa, úgy az Újszövetség szerint a Krisztus az Isten jelenlétének a záloga. Ő az, akiben ott van az Isten teljessége, aki értünk dolgozik.
Ma Jézus mennybemenetelét ünnepeljük. Nem lehet nem párhuzamba állítani a két történetet, Salamon imáját és Jézus mennybemenetelét. Sok párhuzam van két történet között, nyilván nem véletlen, hogy egyházunk ezt az igét jelölte ki. Én csak egyet emelnék ki. „Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezeit az ég felé tárta” kezdi a mai igénk. Jézus pedig ezt monda mennybemenetele előtt a tanítványoknak: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (Apcsel 1,8-11) Salamon is és tanítványok is az ég felé néznek. Salamon azt várja, hogy az Isten lejöjjön, a tanítványok pedig (úgy gondolják) annak tanúi, hogy Jézus elmegy tőlük. És bár a maga módján mindkettő igaz, de mégsem. Mert ahogyan az is nyilvánvaló, hogy az Isten nem fér bele egy templomba, de mégis ott van, úgy az nyilvánvaló, hogy Jézus amellett, hogy visszatér a mennybe, az őt megillető helyre az Atya jobbján, ahogyan az Apostoli Hitvallásban is mondjuk, tény, hogy ő ma is itt van közöttünk, ahogyan Máté evangélista lejegyzi Jézus szavait: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20).

Nem fér bele és mégis belefér, elment és mégsem ment el. Logikai ellentmondások, melyek az Isten szeretetének drágakövei. Így hát a Krisztusban hívő ember egészen bizonyos lehet abban, hogy Megváltója a legfőbb helyen ül az ő Atyja mellett és közbenjár értünk szüntelenül! De nem úgy, mint aki nincsen tisztában azzal, hogy mi van velünk, nem úgy, mint aki távol van, hanem úgy, hogy ő itt van, és személyesen vesz részt az életünkben. Kísér, vigasztal, ajándékoz, bátorít. Legyünk mi is bátrak, mint Salamon, aki bár tudta, hogy lehetetlen, hogy Isten elférjen egy templomban, mégis azt kérte, hogy így legyen és megkapta. Legyünk mi is bátrak, és kérjük Feltámadott Urunkat, hogy költözzön a szívünkbe, mert akármilyen is az, akármekkora is, ő belefér! Ámen

Megjegyzések

  1. Amikor megláttam az Útmutatóban ezt az igét, Mennybemenetel alkalmából, akkor először nem értettem (sőt, másodszorra sem), hogy:
    1) Miért pont egy ószövetségi szakasz van kijelölve?
    2) Mit keres itt egy ima?! (Ami egyébként még csak nem is a Zsoltárok könyvéből való...)

    De Lelkész úrnak hála, most megértettem! Remekül keretbe van foglalva az egész.

    Két dolog csak a végére:
    - Salamon nekem a "kedvenc királyom" az Ószövetségből, valahogy az ő történetei hatottak rám a legjobban (pedig Saul és Dávid 'sztorija' sem piskóta!)
    - A pakolás... na igen... amikor az ember egy hónappal a tanév vége előtt anno már elkezd "mindig egy picivel többet hazavinni" hétvégére (és minimum ugyanennyivel kevesebbet visszavinni!) a koleszból, de amikor eljön az utolsó nap... na akkor derült ki nálam is szinte mindig, hogy mintha semmit nem vittem volna előzőleg haza... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)