A vágy, az ima és az aranyhal (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Húsvét utáni 5. vasárnap, 2017.05.21.)
textus: Jn 16,23b-27
„23 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az
Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig nem kértetek
semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök
teljes legyen. 25 Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az
óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem
nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az én
nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az
Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti
szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.”
Mindannyiunknak vannak vágyai. Különböző dolgok, helyzetek,
emberek lehetnek ezeknek a vágyaknak tárgyai, alanyai, céljai.
Vannak egyetemes – azaz minden emberben meglévő – vágyak és
vannak olyanok, melyek csak a mieink. Ez utóbbiak nyilvánvalóan a
legszemélyesebbek. Ezekről nem ejtünk szót most. Azonban az
egyetemes vágyak között vannak szerintem nagyon ismerősök.
Ilyenek például az egészség: mindenki vágyik arra, hogy teljesen
egészséges legyen. Vagy a boldogság, hiszen senki nem akar boldog
lenni. Vagy a sok pénz… Kinek ne fordult volna meg a fejében, egy
kis belső remegéssel és egy félmosollyal, hogy mit tenne, mit
venne, vagy éppen mit nem tenne, ha pl. megnyerné a lottó ötöst.
Én is tudnék vele mit kezdeni… Nem véletlen, hogy az irodalom is
olyan sokszor feldolgozta ezt a témát. Gondoljunk csak a három
kívánságra, az aranyhalra, a jó tündérre, a varázslatra, a
lámpabeli dzsinnre, stb. Mindezek a különleges képességek,
helyzetek, alkalmak, azért vannak, hogy az a mesebeli ember a
vágyait, kívánságait, céljait csodálatos módon el tudja érni.
Emlékszem, hogy már gyerekkorunkban is megpróbáltuk kihozni a
legtöbbet ezekből a mesés fantáziákból. Teljesen alap volt,
hogy ha három kívánságod lehet, akkor az első az, hogy legyen
még plusz három kívánságom… Azt hiszem, mindannyian
értjük.
A gyermekkorból kinőve, azonban érdemes végiggondolni, amikor
vágyaink vannak, hogy mi lehet oka, illetve forrása annak azoknak
az adott kívánságoknak. Sok minden vezérelheti az ember, amikor
el akar érni valamit. Karrier, a testi szükséglet, valamilyen
önös, vagy önzetlen érdek, tenni akarás, menekülés,
boldogulás, túlélés, kényelem, kétségbeesés, racionalitás…
és még ki tudja mi! Ezeknek a vágyaknak, kívánságoknak a nagy
része természetes és rendjén való, hiszen nem véletlen, az
Isten így rakott össze bennünket. Vannak azonban olyanok, amelyek
már túlmennek ezen a határon. Érdemes újra és újra
végiggondolni, nehogy tévútra kerüljünk.
És mindenki – mivel az aranyhal és a jó tündér nem túl aktív
manapság – saját eszközöket, módszereket választ arra, hogy
elérje, amit szeretne. Ki ilyen, ki olyan módon igyekszik. A hívő
embernek pedig eszébe jut, hogy „mi lenne, ha az Istentől kérném
el ezt, vagy azt, ha imádkoznék érte?”. És milyen jól teszi.
Jézus mondja: „kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök
teljes legyen” Ez egy nagyon erős mondat. Mielőtt azonban
rohannánk imádkozni a lottó ötösért, kicsit jobban vizsgáljuk
meg, hogy mit is mond itt Jézus. A teljes mondanivaló így hangzik:
„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az
Atyától az én nevemben, megadja nektek. [...] kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes
legyen.” Jézus hatalmas ajándékot ad nekünk: az ő nevét.
Azt, hogy az ő nevében tudunk az Atyaisten elé állni a
kéréseinkkel. Gondoljunk csak arra, hogy ha valaki idegen odajönne
szívességet kérni, akkor nem biztos, hogy ráállnánk a dologra.
Ám, ha a gyermekünk kéri, hogy segítsünk, vagy éppen egy közeli
barát, akkor bizony megtennénk. S bár mi nem vagyunk idegenek az
Atya számára („az Atya szeret titeket”
– mondja Jézus), de azért
lássuk be, sokkal nagyobb esélyünk van, ha Jézus nevében kérünk,
hiszen az Atya egyszülött Fiáról van szó.
Jézus neve azonban nem a
korlátok nélküli lehetőségek tárháza. Nem lehet az Istent egyfajta
„aranyhalként”, vagy „csodalámpásként” kezelni, „hogyha tudom a varázsszót - "Jézus
nevében" -, akkor ő teljesíti a kívánságomat”. Nem. Az Isten nem
automata, akinek ha bedobom a megfelelő „összeget”, akkor alul
kijön amire vágyok.
Hanem? - kérdezhetnénk. Hiszen a keresztény embernek is van kívánnivalója. Nekünk is vannak
vágyaink, céljaink, kívánságaink. Ezek között vannak jók és rossz útra vivők is. De a keresztény, a hívő embernek a maga
szükségletein, vágyain, kívánságain túl, a kérni valók
motivációi között különleges helyet foglal el az Istennel való
kapcsolat. Ennek pedig két lépése van. Az első: a bennem lévő
vágy, a kívánságom ellenőrzése. Miért szeretném én ezt vagy
azt? A második lépés pedig az, hogyha az Isten megadja nekem, azt
amit kérek, akkor az vajon beleilleszkedhet-e az Istennek a tervébe,
nem-e akadályozza azt? Vajon
a vágyam, célom megvalósulása építi az Istennel való
kapcsolatomat, hasznos-e magam és/vagy mások számára,… és a
megvalósulás tud-e is Jézus nevében lenni? Azaz hívő emberként
csak olyat akarhatok Jézus nevében kérni, ami Jézus nevében tud
lenni, megtörténni, amely nem idegen a Megváltótól és (akár)
az ő tervét és munkáját szolgálja, akaratába belesimul.
Gondoljunk csak vissza
szívességkérős példánkra. Ha egy idegen jön szívességet
kérni, akkor nem valószínű, hogy megtesszük. Ám, ha a
gyermekünk vagy más családtagunk, kedves barátunk kéri, annak a
bizonyos idegennek a számára, akkor már valószínűbb, hogy
megtesszük. Na de, mi van akkor, ha az a bizonyos szívesség bár
az idegennek használna, céljai elérésében segítené, de nem
használna, sőt, ártana a közbenjáró gyermekünknek,
rokonunknak, barátunknak? Nos, akkor már nem valószínű, hogy
teljesítenénk. Így van ez az Úrnál is. Vizsgáljuk hát meg,
hogy mit kérünk Jézus nevében és mit nem.
Ámde ennek ez nem kell, hogy
elriasszon bennünket. Sokkal több minden szolgálja az Isten
országát, mint gondolnánk. Szükségleteink, vágyaink nagy része
is elengedhetetlen az jó élethez, s így Isten, aki az élet Istene
(Mt 22,32) meghallgat bennünket, ha ezeket kérjük. Ő ismeri
vágyainkat és kívánságainkat is, nem idegenek tőle, és tudja
azt is, hogy mire van szükségünk (Mt 6,8). Ezért hát legyünk
bátrak és merjünk kérni, s imádságaink által magunk is
formálódni fogunk, hogy életünk, vágyaink, kívánságaink mind
jobban belesimuljanak az ő akaratába, „Jézus nevébe”!
*
És hogy honnan tudjuk, hogy mindez
lehetséges, sőt meg is lesz. Jézus így kezdi a szakaszt: „Bizony,
bizony, mondom nektek…” És
az eredeti görög szövegben a „bizony, bizony” így szól: „ámen,
ámen”! Mi az imádság végén mondjuk az „ámen”-t, ami azt
jelenti „így legyen”. Azt a vágyat öntjük ebbe a szóba bele,
hogy szeretnénk, ha az Isten megadná amit kérünk, meghallgatná
amit mondunk. Jézus az elején mondja: ámen. Azaz ha ő mondja,
akkor az már nem vágy, hanem tény! Így lesz és kész. És bizony
ezt az ajándékot kaptuk az ő nevével. Használjuk bölcsen és az
ő akarat szerint valóan. Ámen
Nagyon sok minden szóba került, én most leginkább az imádság "Jézus nevében kérni"-részére reflektálnék.
VálaszTörlésMár gyerekkoromban olvastam erről, és azóta rendszeresen igyekszem így kérni, imádkozni. Lekopogom: eddig igazából nem panaszkodhatok! Tényleg! :)
Noha nem kaptam meg mindent, nem teljesült sok minden úgy, ahogyan szerettem volna, de mégis bőven pozitív a mérleg.
Ugyanakkor két dolgot szerintem érdemes hozzátenni:
1) Nagyon nem mindegy, mit kér az ember! Ezt fontos tudni!
2) "Amit az imádságban hittel kértek, megkapjátok."
Mindezeket 'egybegyúrva' az az én tapasztalatom, hogy ha tényleg hiszünk abban (de tényleg!), amint kérünk, és tényleg nem kérünk lehetetlent az Úrtól, akkor igenis teljesül(het) az, amiért imádkozunk.
Úgy vélem, hogyha ezeknek tudatában vagyunk, akkor tudjuk, "meddig mehetünk el"; segíthet minket 'féken tartani', és tudni, hogy Isten tényleg nem egy "kívánságteljesítő automata".
És milyen fura belegondolni abba, hogy vajon amit kérünk, az mennyire illeszkedik az Úr tervébe? Ha megkapnánk, akkor erősödik vele a kapcsolatunk? Vagy esetleg rossz irányba menne utána minden - még akkor is, ha az Úr terve, szándéka eredetileg jó volt? Esetleg az lenne jó, ha mégsem kapjuk (most/még) meg? A többi lehetőségbe bele sem merek gondolni...
Azt hiszem, ide is beilleszthető a mondás: vigyázz, hogy mit kívánsz, nehogy megkapd egyszer...!