A vágy, az ima és az aranyhal (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Húsvét utáni 5. vasárnap, 2017.05.21.)

textus: Jn 16,23b-27

„23 Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.”

Mindannyiunknak vannak vágyai. Különböző dolgok, helyzetek, emberek lehetnek ezeknek a vágyaknak tárgyai, alanyai, céljai. Vannak egyetemes – azaz minden emberben meglévő – vágyak és vannak olyanok, melyek csak a mieink. Ez utóbbiak nyilvánvalóan a legszemélyesebbek. Ezekről nem ejtünk szót most. Azonban az egyetemes vágyak között vannak szerintem nagyon ismerősök. Ilyenek például az egészség: mindenki vágyik arra, hogy teljesen egészséges legyen. Vagy a boldogság, hiszen senki nem akar boldog lenni. Vagy a sok pénz… Kinek ne fordult volna meg a fejében, egy kis belső remegéssel és egy félmosollyal, hogy mit tenne, mit venne, vagy éppen mit nem tenne, ha pl. megnyerné a lottó ötöst. Én is tudnék vele mit kezdeni… Nem véletlen, hogy az irodalom is olyan sokszor feldolgozta ezt a témát. Gondoljunk csak a három kívánságra, az aranyhalra, a jó tündérre, a varázslatra, a lámpabeli dzsinnre, stb. Mindezek a különleges képességek, helyzetek, alkalmak, azért vannak, hogy az a mesebeli ember a vágyait, kívánságait, céljait csodálatos módon el tudja érni. Emlékszem, hogy már gyerekkorunkban is megpróbáltuk kihozni a legtöbbet ezekből a mesés fantáziákból. Teljesen alap volt, hogy ha három kívánságod lehet, akkor az első az, hogy legyen még plusz három kívánságom… Azt hiszem, mindannyian értjük.

A gyermekkorból kinőve, azonban érdemes végiggondolni, amikor vágyaink vannak, hogy mi lehet oka, illetve forrása annak azoknak az adott kívánságoknak. Sok minden vezérelheti az ember, amikor el akar érni valamit. Karrier, a testi szükséglet, valamilyen önös, vagy önzetlen érdek, tenni akarás, menekülés, boldogulás, túlélés, kényelem, kétségbeesés, racionalitás… és még ki tudja mi! Ezeknek a vágyaknak, kívánságoknak a nagy része természetes és rendjén való, hiszen nem véletlen, az Isten így rakott össze bennünket. Vannak azonban olyanok, amelyek már túlmennek ezen a határon. Érdemes újra és újra végiggondolni, nehogy tévútra kerüljünk.

És mindenki – mivel az aranyhal és a jó tündér nem túl aktív manapság – saját eszközöket, módszereket választ arra, hogy elérje, amit szeretne. Ki ilyen, ki olyan módon igyekszik. A hívő embernek pedig eszébe jut, hogy „mi lenne, ha az Istentől kérném el ezt, vagy azt, ha imádkoznék érte?”. És milyen jól teszi. Jézus mondja: „kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” Ez egy nagyon erős mondat. Mielőtt azonban rohannánk imádkozni a lottó ötösért, kicsit jobban vizsgáljuk meg, hogy mit is mond itt Jézus. A teljes mondanivaló így hangzik: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. [...]  kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” Jézus hatalmas ajándékot ad nekünk: az ő nevét. Azt, hogy az ő nevében tudunk az Atyaisten elé állni a kéréseinkkel. Gondoljunk csak arra, hogy ha valaki idegen odajönne szívességet kérni, akkor nem biztos, hogy ráállnánk a dologra. Ám, ha a gyermekünk kéri, hogy segítsünk, vagy éppen egy közeli barát, akkor bizony megtennénk. S bár mi nem vagyunk idegenek az Atya számára („az Atya szeret titeket” – mondja Jézus), de azért lássuk be, sokkal nagyobb esélyünk van, ha Jézus nevében kérünk, hiszen az Atya egyszülött Fiáról van szó.

Jézus neve azonban nem a korlátok nélküli lehetőségek tárháza. Nem lehet az Istent egyfajta „aranyhalként”, vagy „csodalámpásként” kezelni, „hogyha tudom a varázsszót - "Jézus nevében" -, akkor ő teljesíti a kívánságomat”. Nem. Az Isten nem automata, akinek ha bedobom a megfelelő „összeget”, akkor alul kijön amire vágyok.

Hanem? - kérdezhetnénk. Hiszen a keresztény embernek is van kívánnivalója. Nekünk is vannak vágyaink, céljaink, kívánságaink. Ezek között vannak jók és rossz útra vivők is. De a keresztény, a hívő embernek a maga szükségletein, vágyain, kívánságain túl, a kérni valók motivációi között különleges helyet foglal el az Istennel való kapcsolat. Ennek pedig két lépése van. Az első: a bennem lévő vágy, a kívánságom ellenőrzése. Miért szeretném én ezt vagy azt? A második lépés pedig az, hogyha az Isten megadja nekem, azt amit kérek, akkor az vajon beleilleszkedhet-e az Istennek a tervébe, nem-e akadályozza azt? Vajon a vágyam, célom megvalósulása építi az Istennel való kapcsolatomat, hasznos-e magam és/vagy mások számára,… és a megvalósulás tud-e is Jézus nevében lenni? Azaz hívő emberként csak olyat akarhatok Jézus nevében kérni, ami Jézus nevében tud lenni, megtörténni, amely nem idegen a Megváltótól és (akár) az ő tervét és munkáját szolgálja, akaratába belesimul.

Gondoljunk csak vissza szívességkérős példánkra. Ha egy idegen jön szívességet kérni, akkor nem valószínű, hogy megtesszük. Ám, ha a gyermekünk vagy más családtagunk, kedves barátunk kéri, annak a bizonyos idegennek a számára, akkor már valószínűbb, hogy megtesszük. Na de, mi van akkor, ha az a bizonyos szívesség bár az idegennek használna, céljai elérésében segítené, de nem használna, sőt, ártana a közbenjáró gyermekünknek, rokonunknak, barátunknak? Nos, akkor már nem valószínű, hogy teljesítenénk. Így van ez az Úrnál is. Vizsgáljuk hát meg, hogy mit kérünk Jézus nevében és mit nem.

Ámde ennek ez nem kell, hogy elriasszon bennünket. Sokkal több minden szolgálja az Isten országát, mint gondolnánk. Szükségleteink, vágyaink nagy része is elengedhetetlen az jó élethez, s így Isten, aki az élet Istene (Mt 22,32) meghallgat bennünket, ha ezeket kérjük. Ő ismeri vágyainkat és kívánságainkat is, nem idegenek tőle, és tudja azt is, hogy mire van szükségünk (Mt 6,8). Ezért hát legyünk bátrak és merjünk kérni, s imádságaink által magunk is formálódni fogunk, hogy életünk, vágyaink, kívánságaink mind jobban belesimuljanak az ő akaratába, „Jézus nevébe”!

*

És hogy honnan tudjuk, hogy mindez lehetséges, sőt meg is lesz. Jézus így kezdi a szakaszt: „Bizony, bizony, mondom nektek…” És az eredeti görög szövegben a „bizony, bizony” így szól: „ámen, ámen”! Mi az imádság végén mondjuk az „ámen”-t, ami azt jelenti „így legyen”. Azt a vágyat öntjük ebbe a szóba bele, hogy szeretnénk, ha az Isten megadná amit kérünk, meghallgatná amit mondunk. Jézus az elején mondja: ámen. Azaz ha ő mondja, akkor az már nem vágy, hanem tény! Így lesz és kész. És bizony ezt az ajándékot kaptuk az ő nevével. Használjuk bölcsen és az ő akarat szerint valóan. Ámen