Jézus nem alternatív (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Húsvét utáni 4. vasárnap, 2017.05.14.)
textus: Jn 16,5-15
„5 De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek
senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? 6 Mivel azonban ezeket mondom
nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. 7 Én azonban az
igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem
megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek,
elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, leleplezi a világ
előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. 9 A bűn
az, hogy nem hisznek énbennem; 10 az igazság az, hogy én az
Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11 az ítélet pedig
az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. 12 Még sok mindent
kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; 13 amikor
azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes
igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket
hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. 14 Ő engem
fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki
nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az
enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”
Meghallgatnád? Klikk, és görgess a poszt végére!
Különös kort élünk manapság. Egyre inkább a forma határoz
meg mindent. És hogy mit értek ez alatt? Azt értem, hogy lassan
teljesen mindegy, hogy MIT mondunk, MIT teszünk, MIT akarunk, egyre
inkább csak az számít, HOGYAN mondjuk, HOGYAN cselekszünk, HOGYAN
akarjuk megvalósítani. Vagy még egyszerűbben a „csomagolás”
a lényeg, nem maga a „dolog”, a „tálalás” és nem az
„étel”. Éppen alakultak ki olyan fogalmak a közbeszéd
kapcsán, mint „alternatív tények”, vagy éppen „alternatív
igazság”. Ezeknek a fogalmaknak az léynege, hogy nem számít mi az igazság, valódi tud
lenni bármi, amit az emberek annak gondolnak. És az is teljesen mindegy
mi a valóságos, mert igazat csinálni bármiből lehet. Minden csak meggyőzés kérdése...
Ebben a helyzetben azt sem tudom, hogy kinek higgyek! Nem is csoda,
honnan tudnám azt, hogy mik a politika, a társadalom, világ nagy
összefüggései, ha azt sem tudom pontosan, hogy a szomszéd utcában
mi zajlik…! És mégis ott a hatalmas vágy, hogy ebben
a mindent relativizáló környezetben egyetemes igazságokra leljek. Azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül. És bizony ezt a vágyat használják ki sokan és nyújtják azokat a bizonyos
„alternatívákat”, amiket kellemesebb, könnyebb, gyorsabb
„elfogyasztani”.
Bár – ebből a szempontból is – különös világot élünk,
mégis ez a helyzet nem ismeretlen, egyedi, vagy éppen új a
világtörténelemben, csupán ma sokkal könnyebb információt
közölni és ahhoz hozzájutni, így jelentősen töményebben adunk
és kapunk mindent. Gondoljunk csak József Attila soraira: „Te
jól tudod, a költő sose lódit:/ az igazat mondd, ne csak a
valódit” (József Attila: Thomas Mann üdvözlése) Már akkor sem
volt ismeretlen a valóság és igazság „megkeverése”, vagy
egymás ellen kijátszása! Csak ma mindez olyan mennyiségben ömlik ránk, ami az eddigi korokban elképzelhetetlen volt.
De akkor hol találunk igazi igazságokra, olyanokra, amelyeket úgy is el
tudunk fogadni, hogy annak mibenlétét ellenőrizni nem áll
hatalmunkban? Jézus mondja: „Én azonban az igazságot mondom
nektek” Nagyon izgalmas az a fogalom, amit itt lejegyzett János
apostol. Az „alétheia” kifejezés jelent egyszerre igazságot és
valóságot is… vagy inkább valóságot jelent, amiben ott az
igazság (is). Jézus azt üzeni nekünk, hogy az ő mondanivalója
nem alternatíva, hanem fix pont, nem könnyen fogyasztható, hanem
valódi. És két bizonyítékot is adott erre, amelyek
megcáfolhatatlanok és világszinten jelentőségük van. Az egyik,
hogy az életét adta ezért az valódi igazságért! A hazugságot
onnan lehet felismerni, hogy gyártója és terjesztője (aki tudja,
hogy hazugság, amit mond) nem kockáztat, ha baj van, akkor
elmenekül, vagy kibúvót keres. Ha pedig már nem szolgálja az
érdekét az adott „alternatív igazság”, akkor változtat,
mégpedig arra, ami neki kellemes, megfelelő, előnyös. Jézus soha
nem tett ilyet, nem futamodott meg. Szenvedése kezdetén így
imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár,
hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” (Mt 26,42) Nem
keresett kibúvót, ha ez az Atya akarata, ennek kell megtörténnie,
akkor történjen hát meg.
A második bizonyíték pedig a Szentlélek. „Én azonban az
igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem
megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek,
elküldöm őt hozzátok.” Mert mindannyian tapasztalat alapján
vagyunk itt, nem azért, mert korbáccsal hajtottak ide. Azért
vagyunk itt, mert mindannyian tapasztaltunk valamit, ami
alátámasztotta a hitünket. Mert a hit nem elkülönítetten van
jelen az életünkben, hanem annak legstabilabb alapját adja. És
igen, a Szentlélek az, aki a jézusi igazságot személyessé teszi
a számunkra, megszólítóvá és útmutatóvá. A Szentlélek az,
aki által a Biblia igéi is személyes üzenetté válnak a
számunkra, és így ő az, aki összegyűjti a világ minden táján
a Jézusban hívőket és egyházat formál belőlük. Megszólítottak
vagyunk és vezetettek, de nem megvezetettek. Ugyanis a Szentlélek
„az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra”.
Van egy nagyon „aranyos” történet ezzel a szakasszal
kapcsolatban. Idősebb Cserháti Sándor professzor úr, akitől
nekem még volt szerencsém tanulni az egyetemen, Újszövetség
professzor volt. Mesélt sokat azokról az időkről, amikor a Biblia
Protestáns Új Fordítását készítették, a hetvenes évek
első felében. Amikor ehhez a részhez értek, mindenki kicsit aggódni
kezdett. „A Szentlélek másik neve – amit Jézus használ –
Pártfogó? Párt-fogó? Ez egy kicsit meredek! Mit fog hozzá szólni
a Párt?” Hát, igen, az aggodalom nem volt alaptalan. Ugyanis a
kor alternatív valóságában, mindenhol ellenséget kellett
keresni, egyiket a másik után, külsőt, vagy belsőt, hogy legyen
ki ellen „békeharcot” hirdetni!
Akár az akkori kusza világban, akár a maiban, minden ember vágya
az, hogy valódi életet éljen. Tényleg megélhesse, és meg is
élje azokat az éveket, amelyek adattak a számára. Jézus pontosan
ezt ajánlja fel nekünk. Sem többet, sem kevesebbet, mint az
igazságon alapuló valóságot. Arra biztat bennünket, hogy
fogadjuk el tőle ezt, mert ekkor fogunk rátalálni arra a bizonyos
fix pontra, amely viszonylagos világunkban olyan tájékozódási
pontot jelenthet, ami minden helyzeten átvezérelhet bennünket.
Sőt nem csak ebben az életben, hanem ezen túl az örök életbe
is.
Szívből ajánlom mindenkinek ezt a prédikációt, aki igazi, egyetemes igazságot keres; aki kíváncsi arra, hogy ebben a mai felszínes világban mi lapul a dolgok mögött; aki egyszerűen csak Jézust keresi...
VálaszTörlésNekik üzenem: itt van. Velünk. Csak annyit kell tennünk, hogy halljuk meg a szavát!
(ui: Jó az új dizájn! :))