Isteni névjegykártya (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Szentháromság ünnepe, 2017.06.11.)

textus: Ézs 6,1-8

„1 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. 2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. 3 Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! 4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. 5 Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! 6 Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. 7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. 8 Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!”

Mivel kezdődik minden kapcsolat? […] Mit csinálunk akkor, amikor találkozunk valakivel, akivel eddig még nem? […] Igen, köszönünk. És utána? […] Bemutatkozunk. Elsősorban elmondjuk a nevünket, ami meg ezután jön, az a helyzettől, a körülményektől, vagy a másik személytől függ. Így van ez akkor is, ha mindezt személyesen tesszük meg, szemtől szembe, de akkor is, ha mondjuk levélben, akár papíron, akár elektronikusan. Ha személyes jellegű a kapcsolatfelvétel, akkor talán magunkról mondunk egy-két gondolatot, ha hivatalos, akkor inkább a titulusunkat, vagy a pozíciónkat tesszük hozzá információként a nevünkhöz. Ehhez már jó pár évtizede, talán évszázada is nagy segítséget nyújt a névjegykártya. Ugyanis egy névjegykártyán rajta vannak azok az információk, amik szükségesek a kapcsolattartáshoz, rólunk is elárul egy-két dolgot és segít a másiknak abban, hogy mindez ne merüljön feledésbe. Egy jó névjegykártya akár félsiker is lehet egy elvégzendő feladathoz.

Szentháromság ünnepén vagyunk ma együtt. A mai nap talán az egyik leggazdagabb, de egyben legbonyolultabb ünnep az évben. Valószínűleg ezért nem kapott olyan nagy figyelmet széles körökben, mint például a karácsony, vagy pünkösd. A mai vasárnap egy választóvonal mindenfajta tekintetben. Választóvonal leginkább azért mert az egyházi év két részét választja el. Az első felét, ami már mögöttünk van (pünkösddel záródva) és az előttünk lévő félévet, amit „ünneptelen” félévnek szoktak csúfolni. Nyilván van ebben logika, hiszen a legtöbb nagy ünnep már megtörtént, innentől adventig „csak” reformáció ünnepe színesíti a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokat.

Ebben a határhelyzetben egy találkozásnak lehettünk tanúi. Mégpedig Ézsaiás és Isten találkozásának. Ennek a nagyon bensőséges és talán némely részében félelmetes találkozásnak célja, hogy bemutassa nem csak Ézsaiás találkozását, hanem úgy általában azt a helyzetet, amikor az ember találkozik az Istennel.

Mindenek előtt bemutatkozunk. Kedves Testvérek, az Isten az egyházi év első felében, az ünnepeken keresztül (is), letette a névjegyét számunkra. Bár a találkozás nem hivatalos, (hanem a legszemélyesebb, amennyire csak lehet) ennek ellenére nem rossz ha kapunk egy „kártyát” csak, hogy ne felejtsük el. Mi áll ezen a kártyán? „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! ” - éneklik az angyalok. A hatalmas Úrral ismerkedhetünk meg, mikor Istenünkkel találkozunk. A Szentháromság Egy Igaz Istennel, aki hatalmas és dicsőséges. De ezt a szentséget és ezt a dicsőséget nem másra használja, mint a mi megmentésünkre. Várjuk őt (advent), küldi Jézust (karácsony), aki úgy van közöttünk mint Isten Fia (Vízkereszt), aki elindul, hogy beteljesítse a világ megváltását (böjt), megmutatja király voltát (Virágvasárnap), közösségre hív el (Nagycsütörtök), életét adja értünk (Nagypéntek), feltámad (Húsvét) és visszatér az őt megillető helyre Atyjához (Mennybemenetel), és elküldi a Szentlelket, hogy Istenhez vezessen minket (Pünkösd). Kicsit hosszú, de az Isten névjegyére ez is ráfér.

Amikor Isten letette (Ézsaiás látomásában) a próféta elé a „névjegyét”, a próféta teljesen pánikba esett. „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” de az Úr nem büntetni, hanem megmenteni jött: „Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. 7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” Micsoda gyönyörű kép ez. Ézsaiás a beszédét ismerte fel legnagyobb gyengeségének, és a szeráf, az angyal oltárról vett szénnel tisztította meg, vagy ha úgy tetszik „fertőtlenítette” Ézsaiást. Tiszta lappal indulhatott.

A mai nap arra irányít bennünket, hogy mi is megkaptuk ezt a „kártyát” és erre bizony reagálnunk kell. Itt van előttünk a Szentháromság egész lénye, de vajon mi mit kezdünk ezzel? Ő ránk bízza, bűnös, tőle elszakadt emberekre, hogy mit kezdünk vele. Képtelenségnek hangzik, hogy az Isten egy ilyen döntést kiengedjen a kezéből, de hatalmas szeretete mégis erre indítja őt! Nem elítél, nem büntetni akar gyengeségeink és hiányaink miatt, hanem felajánlja a jelenlétét nekünk. És ebben a helyzetben dönteni kell! Mert akármit is teszünk (vagy nem teszünk) annak következményei lesznek. Nincsen mellébeszélés, csak a tények. Az Isten mindent megtett értünk, mi mire vagyunk hajlandóak őérte? Nincsen parancs, nincsen nyomás, nincsen korbács… Ézsaiás számára is csak egy kérdés hangzik el ezek után: „Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk?” És most nekünk is hangzik a kérdés: Megismerted az Istent, megtudtad mit tett ő érted, hogyan viszonyul hozzád, most rajtad a sor, szól a kérdés: Lennél az Ő követe? Ézsaiás teljes bizonyossággal válaszol: „Itt vagyok, engem küldj!” Bárcsak mi is ki tudnánk ezt mondani, „itt vagyok Istenem, küldj el engem, én képviselni foglak téged, követed leszek!”

Többször elhangzott, hogy a mai vasárnap egy választóvonal. Elválasztja az egyházi évet, megkaphatjuk az Isten „névjegyét”, és erre válaszolnunk is kell. Ezek mind határhelyzetek. De ahogyan a határ nem csupán egy vonal hanem két területet, országot választ el, úgy ebben a helyzetben is nem csupán a határról kell beszélnünk, hanem arról is, hogy mi lesz utána, mi lesz a túloldalon. Hát erről szól a második, az „ünneptelen” félév. Arról, hogy a mindennapok aprópénzeire váltsuk mindazt a szeretetet, amit az Isten tanúsított irántunk. Ő már mindent megtett, ezt hallhattuk az eddigi vasárnapokon, most mi jövünk. Erről lesz szó az elkövetkezendőkön Isten adjon erőt és bölcsességet üzenete, útmutatása meghallásához az elkövetkezendőkben is! Ámen