Nem bírod tovább? (prédikáció, Padragkút-Ajka-Öcs-Nemeshany-Pusztmiske, Pünkösd ünnepe, 2007.06.04.)
textus: Num (4Móz) 11,11-17.24-25a
„ 11 Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél
szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám,
miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? 12 Vajon
bennem fogant ez az egész nép, vagy én szültem-e, hogy ezt mondod
nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra
a földre, amelyet te ígértél oda esküvel atyáiknak? 13 Honnan
vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így
siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! 14 Nem tudom
egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. 15 Ha
így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal
hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!
16 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Gyűjts össze nekem
hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép
vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és
ott álljanak melléd. 17 Akkor leszállok, és beszélek ott veled.
Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is
kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne
hordozd azt egyedül.
24 Mózes kiment, és elbeszélte a népnek az Úr szavait, majd
összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor
köré állította őket. 25 Az Úr pedig leszállt felhőben, és
beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesen
nyugodott, és kiárasztotta a hetven vénre. Amikor a lélek
leszállt rájuk, akkor prófétáltak,”
Az ember egész életén át formálódik sok szempontból. Sohasem
ugyanaz, nem marad mindig egyforma, hanem örökké változik. Ez
tény, és az egyik ilyen változás a határ-kérdés, azaz, hogy
mennyit bírok. Az élet számtalan területén szembesülhetek ezzel
a kérdéssel. Vannak egyszerűbb helyzetek, mint például: mekkora
súlyt bírok el, mennyit tudok felemelni, megmozgatni. Vagy: Mekkora
távolságot tudok megtenni gyalog, vagy éppen futva? De vannak
élesebbek is: Mennyit bírok el még a munkahelyemen? Csak mert a
főnök örökké a határaimat feszegeti. Vagy: Mennyit bírok el
még otthon? Annyi a teher testileg, időben, vagy lelkileg, hogy ki
tudja meddig bírom még? Vagy: Mennyit bírok el anyagilag? „Addig
nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” - tartja a mondás, de mi
van akkor ha a takaró még a derekamig sem ér…? Az embernek újra
és újra szembe kell néznie a határaival, tudatosan, vagy
tudattalanul, de muszáj, hogy konfrontálódjon vele. Aki elbújik
ez elől, annak sokkal nagyobb baja lesz belőle, mikor éles
helyzetben kell kiderülnie, hogy ezt, vagy azt már nem bírja!
Mózes, aki főhőse a mai történetünknek, rendszeresen elérte a
határait. Nem kisebb feladata volt, mint egy egész népet vezetni,
keresztül a sivatagon egy új hazába. És bizony a sivatagban
bóklászva újra és újra határhelyzetbe kerültek. Mit fogunk
inni, vagy itt éppen, mit fogunk enni? Igen éles határok ezek.
Mennyit bírunk még? És a nép Mózesre tekintett, hogy megoldja
ezeket a kérdéseket. Arra a Mózesre, akinek ugyanúgy meg voltak a
maga határai, mint bárki másnak a népből. Ugyanúgy nem evett,
vagy nem ivott, ha nem volt mit. „Miért tettél szolgáddal
ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad
rám ennek az egész népnek a gondját? […]
Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl
nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy
ennyi jóindulattal hozzám!” - kiálltja Mózes Istennek.
„Elértem a határaimat, nem vagyok képes helyt állni, sem
lelkileg, sem testileg.”
Vajon milyen választ ad Isten? Ha Isten cégvezető lenne, azt
mondaná: „Jó, Mózes, akkor pakolhatsz is, majd keresünk
helyetted mást!” Ha Isten osztályfőnök lenne, azt mondaná:
„Köszönöm Mózes, ennyi elég lesz. Ülj le, egyes.” Ha Isten
politikai aktivista lenne, akkor azt mondaná: „Elbukott, mondjon
le!” De milyen jó, hogy Isten nem cégvezető, nem osztályfőnök,
és főleg nem politikai aktivista! Isten: Isten. És mit mond
Mózesnek? „Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei
közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd
oda őket a kijelentés sátrához, és ott álljanak melléd. 17
Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a
lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy
veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül.”
Mi Isten reakciója? Alkalmassá tesz. Nem kiselejtez, nem elítél,
nem kirúg, nem eltávolít, de még csak nem is minősíthet, hanem
alkalmassá tesz! És mivel? Azzal, hogy másokat is alkalmassá
tesz! Hetven ember, akik Mózes segítségére lesznek mindenben. Nem
csak kultikus és vallási dolgokban, hanem a mindennapok terheit is
elhordozni. Elvégezni, amit el kell végezni, hogy ha nem is
tökéletesen, de azért minden rendben menjen.
Az utóbbi időben keringett egy kép az interneten, amin ez a
felirat volt, bibliai személyekről, Isten „nagy” embereiről
(picit módosítottam az eredetin a jobb érthetőség kedvéért):
„Jákob csaló volt, Péter apostol forrófejű, Dávid királynak
viszonya volt, Noé rendszeresen leitta magát, Jónás el akart
futni az Úr elől, Pál apostol gyilkolt, Gedeon bátortalan volt,
Mirjam, a prófétanő pletykált, Márta, a tanítvány
aggodalmaskodott, Tamás apostol nem hitt, Sára türelmetlen volt,
Illés próféta meg depressziós, Mózes dadogott, Zákeus kis
termetű volt, Ábrahám túl öreg, Lázár pedig már halott…”
Rendkívüli módon tetszik nekem ez a felsorolás. Mert világosan
megmutatja azt, hogy Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az
elhívottakat teszi alkalmassá.
Mégpedig nem más, mint a
Szentlélek által. Éppen ezért kaptuk ma pünkösd ünnepére ezt
az igét. Hiszen ma a Szentlélek ünnep van, ami egyben az Egyház
születésnapja is. Mert, ha nincsen az Istennek lelke, akit Jézus
is megígért az őt követőknek, akkor ma nem lenne Egyház.
Nézzünk kicsit magunkba. Hogyan lehetnénk mi a záloga az Egyház
létének, hovatovább növekedésének! Sehogy. De micsoda kegyelem,
hogy Isten Szentlelke alkalmassá tesz bennünket erre. Alkalmassá
arra, hogy elsősorban az evangélium követei legyünk, de emellett
pedig a hétköznapok ügyes bajos dolgaiban, nehézségeiben is
határaiban is alkalmasak tudjunk lenni, maradni. Ez a mai igénk
bátorítás és hadüzenet a megkeseredettség, a pesszimizmus és a
letargia ellen! Mert Isten lelke nem félelem, hanem a győzelemnek a
Lelke. És ez lehet a mi osztályrészünk ha befogadjuk Őt!
És akkor ő fogja megszabni és
kitágítani a határainkat. És megadja majd az alkalmakat, a
megfelelő személyeket, a időbeni segítséget. Nem bírom a
munkahelyen? Kérem Isten Szentlelkét! Elhalad felettem az idő és
már nem bírom már a terheket? Kérjem Isten Szentlelkét, hogy
mutassa meg, hol tudok kitejesedni! Zűr van otthon, vagy
bárhol máshol az életemben?
Kérjem Isten Szentlelkét, mert ő a vigasztalásnak, a békességnek
és az egységnek a Lelke! Kérjük mind: „Isten élő Lelke jöjj!”
10/10-es prédikáció (ez is)!
VálaszTörlésÉs az illetékesek a lehető legjobb igéket választották ki a mai napra (is), hiszen remekül mutatja, hogy milyen problémákkal küszködtek régen az emberek.
De hál'istennek, a Szentlélek segítsége már náluk sem maradt el.
Ugyanakkor ezt az igeszakaszt olvasva eszembe ötlik két dolog:
1) Hála Istennek, hogy az Úr nem főnök, nem is tanár, és nem is politikai aktivista!
2) Ha kérjük tőle a Szentlelket, akkor megkapjuk. ("Kérjetek, és adatik.")
És igen: Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá - ez fontos üzenet!
Áldott pünkösdöt kívánok Lelkész úrnak, kedves családjának és gyülekezetének egyaránt! :)