Nem bírod tovább? (prédikáció, Padragkút-Ajka-Öcs-Nemeshany-Pusztmiske, Pünkösd ünnepe, 2007.06.04.)

textus: Num (4Móz) 11,11-17.24-25a
11 Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? 12 Vajon bennem fogant ez az egész nép, vagy én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet te ígértél oda esküvel atyáiknak? 13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! 14 Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. 15 Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!
16 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és ott álljanak melléd. 17 Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül.
24 Mózes kiment, és elbeszélte a népnek az Úr szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. 25 Az Úr pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesen nyugodott, és kiárasztotta a hetven vénre. Amikor a lélek leszállt rájuk, akkor prófétáltak,




Az ember egész életén át formálódik sok szempontból. Sohasem ugyanaz, nem marad mindig egyforma, hanem örökké változik. Ez tény, és az egyik ilyen változás a határ-kérdés, azaz, hogy mennyit bírok. Az élet számtalan területén szembesülhetek ezzel a kérdéssel. Vannak egyszerűbb helyzetek, mint például: mekkora súlyt bírok el, mennyit tudok felemelni, megmozgatni. Vagy: Mekkora távolságot tudok megtenni gyalog, vagy éppen futva? De vannak élesebbek is: Mennyit bírok el még a munkahelyemen? Csak mert a főnök örökké a határaimat feszegeti. Vagy: Mennyit bírok el még otthon? Annyi a teher testileg, időben, vagy lelkileg, hogy ki tudja meddig bírom még? Vagy: Mennyit bírok el anyagilag? „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” - tartja a mondás, de mi van akkor ha a takaró még a derekamig sem ér…? Az embernek újra és újra szembe kell néznie a határaival, tudatosan, vagy tudattalanul, de muszáj, hogy konfrontálódjon vele. Aki elbújik ez elől, annak sokkal nagyobb baja lesz belőle, mikor éles helyzetben kell kiderülnie, hogy ezt, vagy azt már nem bírja!
Mózes, aki főhőse a mai történetünknek, rendszeresen elérte a határait. Nem kisebb feladata volt, mint egy egész népet vezetni, keresztül a sivatagon egy új hazába. És bizony a sivatagban bóklászva újra és újra határhelyzetbe kerültek. Mit fogunk inni, vagy itt éppen, mit fogunk enni? Igen éles határok ezek. Mennyit bírunk még? És a nép Mózesre tekintett, hogy megoldja ezeket a kérdéseket. Arra a Mózesre, akinek ugyanúgy meg voltak a maga határai, mint bárki másnak a népből. Ugyanúgy nem evett, vagy nem ivott, ha nem volt mit. „Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? […] Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám!” - kiálltja Mózes Istennek. „Elértem a határaimat, nem vagyok képes helyt állni, sem lelkileg, sem testileg.”
Vajon milyen választ ad Isten? Ha Isten cégvezető lenne, azt mondaná: „Jó, Mózes, akkor pakolhatsz is, majd keresünk helyetted mást!” Ha Isten osztályfőnök lenne, azt mondaná: „Köszönöm Mózes, ennyi elég lesz. Ülj le, egyes.” Ha Isten politikai aktivista lenne, akkor azt mondaná: „Elbukott, mondjon le!” De milyen jó, hogy Isten nem cégvezető, nem osztályfőnök, és főleg nem politikai aktivista! Isten: Isten. És mit mond Mózesnek? „Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és ott álljanak melléd. 17 Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül.” Mi Isten reakciója? Alkalmassá tesz. Nem kiselejtez, nem elítél, nem kirúg, nem eltávolít, de még csak nem is minősíthet, hanem alkalmassá tesz! És mivel? Azzal, hogy másokat is alkalmassá tesz! Hetven ember, akik Mózes segítségére lesznek mindenben. Nem csak kultikus és vallási dolgokban, hanem a mindennapok terheit is elhordozni. Elvégezni, amit el kell végezni, hogy ha nem is tökéletesen, de azért minden rendben menjen.
Az utóbbi időben keringett egy kép az interneten, amin ez a felirat volt, bibliai személyekről, Isten „nagy” embereiről (picit módosítottam az eredetin a jobb érthetőség kedvéért): „Jákob csaló volt, Péter apostol forrófejű, Dávid királynak viszonya volt, Noé rendszeresen leitta magát, Jónás el akart futni az Úr elől, Pál apostol gyilkolt, Gedeon bátortalan volt, Mirjam, a prófétanő pletykált, Márta, a tanítvány aggodalmaskodott, Tamás apostol nem hitt, Sára türelmetlen volt, Illés próféta meg depressziós, Mózes dadogott, Zákeus kis termetű volt, Ábrahám túl öreg, Lázár pedig már halott…” Rendkívüli módon tetszik nekem ez a felsorolás. Mert világosan megmutatja azt, hogy Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá.
Mégpedig nem más, mint a Szentlélek által. Éppen ezért kaptuk ma pünkösd ünnepére ezt az igét. Hiszen ma a Szentlélek ünnep van, ami egyben az Egyház születésnapja is. Mert, ha nincsen az Istennek lelke, akit Jézus is megígért az őt követőknek, akkor ma nem lenne Egyház. Nézzünk kicsit magunkba. Hogyan lehetnénk mi a záloga az Egyház létének, hovatovább növekedésének! Sehogy. De micsoda kegyelem, hogy Isten Szentlelke alkalmassá tesz bennünket erre. Alkalmassá arra, hogy elsősorban az evangélium követei legyünk, de emellett pedig a hétköznapok ügyes bajos dolgaiban, nehézségeiben is határaiban is alkalmasak tudjunk lenni, maradni. Ez a mai igénk bátorítás és hadüzenet a megkeseredettség, a pesszimizmus és a letargia ellen! Mert Isten lelke nem félelem, hanem a győzelemnek a Lelke. És ez lehet a mi osztályrészünk ha befogadjuk Őt!
És akkor ő fogja megszabni és kitágítani a határainkat. És megadja majd az alkalmakat, a megfelelő személyeket, a időbeni segítséget. Nem bírom a munkahelyen? Kérem Isten Szentlelkét! Elhalad felettem az idő és már nem bírom már a terheket? Kérjem Isten Szentlelkét, hogy mutassa meg, hol tudok kitejesedni! Zűr van otthon, vagy bárhol máshol az életemben? Kérjem Isten Szentlelkét, mert ő a vigasztalásnak, a békességnek és az egységnek a Lelke! Kérjük mind: „Isten élő Lelke jöjj!”


Megjegyzések

  1. 10/10-es prédikáció (ez is)!
    És az illetékesek a lehető legjobb igéket választották ki a mai napra (is), hiszen remekül mutatja, hogy milyen problémákkal küszködtek régen az emberek.

    De hál'istennek, a Szentlélek segítsége már náluk sem maradt el.

    Ugyanakkor ezt az igeszakaszt olvasva eszembe ötlik két dolog:
    1) Hála Istennek, hogy az Úr nem főnök, nem is tanár, és nem is politikai aktivista!
    2) Ha kérjük tőle a Szentlelket, akkor megkapjuk. ("Kérjetek, és adatik.")

    És igen: Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá - ez fontos üzenet!

    Áldott pünkösdöt kívánok Lelkész úrnak, kedves családjának és gyülekezetének egyaránt! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)