Isten munkatársai (prédikáció, Padragkút-Ajka, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap, 2017.07.09.)
textus: Lk 6,36-42
„36 Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!
37 Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és
nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is
megbocsáttatik. 38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott,
megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen
mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul
nektek.
39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak
világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? 40 A tanítvány nem
feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind
olyan lesz, mint a mestere.
41 Miért nézed a szálkát a testvéred
szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed
észre? 42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki
szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a
gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját
szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a
szálkát testvéred szeméből.”
A mai vasárnapot hagyományosan az irgalom vasárnapjának szokták
nevezni. Bizony sokszor használjuk ezt a fogalmat az egyházban, az
irgalmas samaritánus története, Isten irgalmas, stb. Szerintünk
mit jelent az irgalom? Mit jelent az, hogy valaki irgalmas? […]
Amikor az irgalom szót meghalljuk, akkor valami rossz, vagy megalázó
kapcsolati rendszer is az eszünkbe juthat. Valaki irgalmas, valaki
pedig irgalomra szorul. Mint régen, amikor király valamiért
megkegyelmezett a bűnösnek, kegyet gyakorolt. Vagy, amikor egy
hivatalos helyen végre valaki megszán és foglalkozik az ügyemmel.
Vagy amikor annyira magányos vagyok, hogy már mindegy, hogy ki,
csak valaki irgalmazzon, és hallgasson meg… És ezzel párhuzamban
talán meg is fogalmazódik bennünk a gondolat: „Hát én senkire
nem akarok rászorulni semmilyen helyzetben, nincs szükségem
könyörületre.”
„Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!”
-hangzik az igénk kezdő mondata. Hát annyira mégsem lehet rossz
az irgalom, ha Isten is olyan… Mert valóban, az irgalom segítséget
jelent, pluszt, amit valaki ad egy másiknak, akinek nincsen, vagy
éppen most van rá szüksége. Csakhogy nem mindegy, hogy kicsoda a
segítségnyújtó, és ő hogyan viseltetik azzal, akinek segítségre
van szüksége. Egy pozícióban lévő ember, egy hivatalnok, egy
politikus, egy orvos, egy rendfenntartó, vagy más prominens személy
kihasználhatja (és sokszor ki is használja) az átlagember
segítségre szorultságát, amikor megkegyelmez valakinek és végre
elintézi a dolgot. S mivel ez mindennapos tapasztalata az
emberiségnek ezért vált pejoratívvá a „kegyelem”, de az
„irgalom” szó is.
Pedig valójában az irgalom az egyik legcsodálatosabb tulajdonsága
az Istennek. Ő nem használja ki a helyzetet és ő nem fog nyílt
vagy rejtett ellenszolgáltatást kérni. Ő tényleg segíteni akar.
Mert mit jelent az irgalom? A hiányt és a segítségre
szorultságot felfedező együttérzésből fakadó cselekvő
szeretetet, vagy még pontosabban: a hiányt és a segítségre
szorultságot felfedező együttérzésből fakadó szeretet
cselekedeteit. „megváltja életedet a sírtól, szeretettel
és irgalommal koronáz meg” - írja az Úrról a 103. zsoltár
4. verse. A világ irgalmatlanságával, vagy áruba bocsátott
ál-irgalmával szemben az Isten ékszerként akarja adni nekünk a
segítséget, irgalom és szeretet formájában. Mert igenis
mindannyian rá vagyunk szorulva az ő irgalmára. Nem tudjuk
magunkat az Isten szeretetébe, vagy örök életbe, az üdvösségbe
bevásárolni, hanem csak ajándékba, „ékszerként” kaphatjuk
meg. Hiszen maga az Úr az, aki kimunkált az üdvösség lehetőségét
a számunkra, „megváltja életedet a sírtól” mondta ki
a zsoltár a próféciát, ami be is teljesedett, hiszen a Krisztus
keresztjének váltsága lett a sír és a halál legyőzője, s az
ebben való hit az üdvösség megszerzője. Rá vagyunk szorulva
erre az irgalomra, és mindazokra az irgalmas cselekedetekre is,
amiket az Úr tehet velünk a mindennapokban, ha hittel fordulunk
felé.
„Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” -
mondja az ige. Azt tisztáztuk, hogy az Isten irgalmas, valóban az,
a szó nemes értelmében és mi erre mind rá vagyunk szorulva, hogy
hittel belekapaszkodjunk ebbe. Az ige szerint azonban az Isten
irgalmasságának egyenes következménye kell, hogy legyen az ő
irgalmát megtapasztaló tanítványok (azaz mi) irgalmassága. Ez
nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy én üdvössége tudok adni
akárkinek is (hiszen az üdvösség adása a legfelsőbb isteni
irgalom), hanem azt jelenti, hogy én is odafordulhatok azzal a
lelkülettel a másik felé (különösen is a keresztény testvér
felé), mint amivel az Úr felém fordult. Mit jelent ez? Az irgalom
gyakorlása: a hiányt és a
segítségre szorultságot felfedező együttérzésből fakadó
szeretet cselekedetei. Igen én is felfedezhetem a szükséget, vagy
azt, amikor szükség van segítségre. De nem állhatok meg itt. Nem
válhatok csupán megfigyelővé, szemlélődő „turistává” a
saját környezetemben, hanem cselekvővé kell lennem. Példát kell
vennem Uramról, aki irgalmas és nekem is azzá kell válnom! Az ő
munkatársává az irgalomban.
Akkor most már csak egyetlen
kérdés maradt: Hogyan válhatok Isten munkatársává az
irgalomban? Jézus erre is megadja a választ Lukács írásában: 1.
„vedd ki a gerendát a
saját szemedből”
(42.v.); 2. „Ne
ítéljetek” (37.v.);
3. „Adjatok”
(38.v.) Nézzük ezeket az instrukciókat röviden.
1. „vedd
ki a gerendát a saját szemedből”
Jézus egy példázatot mond. Ne próbáld meg a másik szeméből
kivenni a szálkát, amíg a magadéban ott a gerenda. Képmutatóság
lenne a másikban a negatívat keresni, amíg magunkban nem raktunk
rendet. Ha az Istenre figyelés kitisztítja a „szemünket”
(kiveszi a gerendát), akkor már lesz látásunk arra, hogy magunkat
és másokat helyesen értékeljük. Tiszta szemmel látjuk akkor
majd a világot. Így láthatjuk meg azokat, akiknek hiányait a mi
irgalmasságunk kell, hogy betöltse.
2. „Ne
ítéljetek”
Kitisztult látásunkkal vesszük majd észre a magunk hiányosságait
és hiányait is, aminek betöltéséért hálát adhatunk az Úrnak.
És így tudjuk majd megérteni mások helyzetét, akiknek ugyanúgy
vannak hiányosságaik és hiányaik. Így érthetjük meg, hogy
semmivel sem vagyunk jobbak másoknál, mert mindannyian az Isten
irgalmára vagyunk rászorulva. Az ítélkezés megöli az irgalmat.
Aki felett ítéletet mondunk az iránt nem lehetünk irgalmasok.
3. „Adjatok”
Ha tisztán látok és megértem a másikat, nem pedig elítélem,
akkor tudok adni. Pontosabban, akkor tudok jó szívvel, irgalomból
adni. És itt „adni” alatt nem feltétlenül az anyagiakra kell
gondolni. Persze arra is, de ott van még pl. az idő, ami legalább
annyira értékes. Mennyi időt szánok a másikra? Olyan sokan
vannak egyedül, mennyi időm jut a meghallgatás irgalmára. Vagy
éppen mennyi energiát fordítok a másikra, vagy segítek-e neki,
vagy mellé állok-e amikor szüksége van rá, vagy felelősen
segítem a a dolgait stb.
Tiszta szem, ítélet mentes
hozzáállás és odaszánás. Ezek az irgalom építőkövei. Ezekre
hívattunk el. Gyakoroljuk ezek példát véve az irgalmas Úrról,
aki Jézus szavain át azt ígérte: „adatik
nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak
öletekbe.”
Nagyon jó prédikáció lett (ez is)!
VálaszTörlésSzívem szerint szétküldeném szerte a világban, minden nyelvre lefordítva (tényleg!).
Én (is) úgy látom, hogy az irgalom mint olyan, alapvetően valóban pozitív jelentéssel bír - Isten és ember között. Ott ez 1000%-ban igaz, sőt!
Ember és ember között azonban (tisztelet a kivételnek!) ez sajnos sokszor nem igaz.
Sok ember van, aki (ahogyan fent volt szó róla) az irgalmat és a kegyelmet kvázi "indexre tette", és azt érte el vele, hogy az átlagembert csak messzebbre lökte magától az Úrtól (is).
Remélem azonban, hogy ez a prédikáció is eljut hozzájuk - és a helyzet megváltozik!