A sarokba szorított gonosz (prédikáció, Ajka-Öcs, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap, 2017.07.02.)
textus: 1Pét 5,6-11
„6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá
vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok,
vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán
jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok neki ellen a hitben
szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be
testvéreiteken e világban. 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki
elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután
rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni,
megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a
dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.”
Nem olyan régen voltunk a Veszprémi Állatkertben. Nagyon jó újra
és újra elmenni és rácsodálkozni a teremtett világ olyan
szépségeire és csodáira, amelyekkel a hétköznapokban nem
találkozhatunk. Ez nem reklám, de ajánlom mindenkinek, aki teheti,
ne hagyja ki, hogy ilyen helyekre eljárjon időről időre. S bár
sokféle állat van az állatkertben, de az emberek többsége a
klasszikus egzotikus állatokat szereti: elefánt, zsiráf, orrszarvú
és különösen az oroszlán. Hát igen, az oroszlán – ha lehet
ilyet mondani – a világ leghíresebb állata. Úgy szokták
emlegetni, mint az állatok királyát, fenséges vadat.
Megszámlálhatatlan film és mese szól az oroszlánokról
gondoljunk csak az Oroszlánkirályra (én magam négyszer láttam
moziban, amikor megjelent 1994-ben), a Leo és Fred című mesesorozatra, vagy Lázár Ervin Brukner
Szigfridjére stb.
A Biblia korabeli ember számára azonban egészen más tapasztalat
volt az oroszlán. Akkoriban még sokkal elterjedtebb volt, mint ma.
Ma már csak Afrika egyes vidékein él vadon, de azokban az időkben
Afrikában mindenütt, a Közel-Keleten, Indiában, sőt még
Dél-Európában, a Balkánon is megtalálható volt. Ma, ahogyan
nézzük az oroszlánt az állatkerti kerítésen keresztül, vagy a
TV, a számítógép, a telefon képernyőjén, talán nem is
gondolunk bele, hogy nem is olyan régen még teljesen reális
veszélyforrás volt a Biblia tájain, hogy egy oroszlán elkapja az
embert.
Ezt írja Péter apostol: „vigyázzatok, mert ellenségetek, az
ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen
el:” Nyilván nem biológia, vagy környezetismeret órát
akart Péter tartani, hanem egy nagyon komoly helyzetre hívta fel a
figyelmet. Arra, hogy a gonosz működik a világban. Ezt szerintem
senki sem vonja kétségbe. Nem az a kérdés, hogy fog-e, hanem az,
hogy mikor kell szembesülnie ezzel az embernek. Márpedig ha ma ránk
támadna egy oroszlán – én legalábbis – nem tudnám, hogy mit
tegyek. Biztosan elfutnék, de annak nem sok haszna lenne. Így van
ez a világban lévő gonosszal is, elfutni nem lehet, maximum
szembeszállni vele.
Vajon egy vadállat miért támadhat emberre? Nem kell annak
oroszlánnak lennie, lehet az kutya vagy bármi más. Két fő okot
tudok elképzelni. Az egyik az, hogy végletesen éhes, a másik
pedig az, hogy mondjuk sebesülés miatt agresszívvá válik. Tudjuk
azt, hogy a sarokba szorított állat a legveszélyesebb. Hát,
kedves testvérek, így van ez az ördöggel is. Jézus Krisztus
eljött a világba és halálos sebet ejtett a gonoszon. A kereszten
minden bűnt elhordozott, annak büntetésével együtt, és ezzel
legyőzte a halált. Nem a fizikait, hiszen a földi élet véges,
hanem a második, az igazi, a lelki halált. Ezzel kihúzta a
méregfogát a gonosznak, aki halálos sebet kapva, sarokba van
szorítva. Azonban még mindig nagyon veszélyes és sokakat próbál
magával rántani a mélybe. És sokakat sikerül becsapnia.
Nem áltassuk magunkat. A mi erőnk a győzelemhez, az ellenálláshoz
kevés. Még így „sebesült” állapotában sem győzhetnénk
vele szemben. DE! A mai igénk így biztat: „Legyetek józanok”
- másképpen ma így mondanánk: „Ne pánikolj!” Nem a
félelemnek és az aggodalomnak kell a középpontban lenni, minden
meghatározni a hétköznapok terhei és a gonoszsággal való
szembesülés idején. „álljatok neki ellen a hitben szilárdan
– írja Péter
apostol –
A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket
Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig
szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani,
megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom
örökkön-örökké.” Miért is ne pánikoljunk? Azért, mert
meg tudunk állni a gonosz minden mesterkedésével szemben. Nem
azért, mert mi olyan erősek, vagy ügyesek vagyunk, hanem a hit
miatt. Mert hitünkkel bele tudunk abba kapaszkodni, aki legyőzte a
gonoszt: a kegyelem Istenébe, akié a dicsősége és hatalom. Péter
biztat bennünket, hogy ne csüggedjünk, bizony a gonosz odavághat
nekünk újra és újra, de végérvényesen legyőzni nem tud. Péter
még egy „viszonyszámot” is ad nekünk, hogy érzékeljük a
lényeget. Az egyik oldalon szenvedés „rövid ideig” a
másikon pedig „örök dicsőség”. Rövid idő, örökké…
Hogyan lehet ez a bizonyosság, ez az oltalom az enyém? -
kérdezhetnénk. Péter erre is megadja a választ. „Alázzátok
meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon
titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki
gondja van rátok.” Ez az „Alázzátok meg tehát
magatokat Isten hatalmas keze alatt” -egy kicsit bántja a
fülünket. „Alázzátok meg tehát magatokat”… Itt
azonban nem valami negatív dologra kell gondolni, hanem arra buzdít
itt Péter apostol, hogy ismerjem fel a helyemet ebben a
vonatkozásban. Nem megalázni akar engem valaki, akár az Isten,
hanem arra buzdít, hogy felismerjem azt, hogy ő mennyivel nagyobb
nálam és magamat pedig jó helyen tudjam kezelni. Mert csak
akkor tudok Isten támogatására élő reménységgel számítani,
ha rábízom a dolgot, ha rábízom magam és szeretteimet, és
hittel kit tudom mondani, hogy „Uram, eléd hozom mindazt, ami
bánt, ami nehézség, ami rossz. Legyen ez előtted és segíts
nekem és védelmezz meg engem és akiket szeretek.” Bátorság
kell ahhoz, hogy ezt ki tudjam mondani. Ez persze nem azt jelenti,
hogy innentől nekem semmi dolgom sincs. Éppen ellenkezőleg most
kell csak igazán nekigyürkőznöm, de azzal a tudattal, hogy a
győztes oldalon állok, és jöhet a gonosz, mint ordító oroszlán,
az én életem le van rejtve és meg van óvva Krisztusban (Kol 3,3).
Micsoda bátorítás ez a nehézségekben, a kilátástalan
helyzetekben, vagy a szomorúság idején. És milyen hálaadásra
késztető tény akkor, amikor boldogság van. Hiszen a mögött is
az Isten hatalmának óvó szeretet húzódik meg! Ezért igazán
méltó, hogy hálát adjunk neki. Ámen
Nagyon jó példa az oroszlán, mint "keyword"!
VálaszTörlésSajnos a mai világ még nem tart ott, hogy a bűn egyfajta Wendriner Aladárként viselkedjen - hogy sokáig rázza a rácsait, de amikor lehet, akkor csak egyszer engednénk ki, de akkor is max. csak a kifutóba, hogy lássa: ebben a világban neki már nincs szava, mert az emberek rábízták magukat Krisztusra!
És mekkora ""poén"" lenne, ha ő ezt már előre tudná, és hiába a nyitott ajtó, ő nem akar kijönni...!
(Nekem az Oroszlánkirály a kedvenc mesém. Moziba anno sajnos nem jutottam el, de videón "többször is megvolt", és az Úrnak hála később dvd-n is sikerült megszerezni! :) )