Isten munkatársai (prédikáció, Padragkút-Ajka, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap, 2017.07.09.)

textus: Lk 6,36-42
36 Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!
37 Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. 38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.
39 Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? 40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere. 
41 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 42 Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.



A mai vasárnapot hagyományosan az irgalom vasárnapjának szokták nevezni. Bizony sokszor használjuk ezt a fogalmat az egyházban, az irgalmas samaritánus története, Isten irgalmas, stb. Szerintünk mit jelent az irgalom? Mit jelent az, hogy valaki irgalmas? […] Amikor az irgalom szót meghalljuk, akkor valami rossz, vagy megalázó kapcsolati rendszer is az eszünkbe juthat. Valaki irgalmas, valaki pedig irgalomra szorul. Mint régen, amikor király valamiért megkegyelmezett a bűnösnek, kegyet gyakorolt. Vagy, amikor egy hivatalos helyen végre valaki megszán és foglalkozik az ügyemmel. Vagy amikor annyira magányos vagyok, hogy már mindegy, hogy ki, csak valaki irgalmazzon, és hallgasson meg… És ezzel párhuzamban talán meg is fogalmazódik bennünk a gondolat: „Hát én senkire nem akarok rászorulni semmilyen helyzetben, nincs szükségem könyörületre.”
Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” -hangzik az igénk kezdő mondata. Hát annyira mégsem lehet rossz az irgalom, ha Isten is olyan… Mert valóban, az irgalom segítséget jelent, pluszt, amit valaki ad egy másiknak, akinek nincsen, vagy éppen most van rá szüksége. Csakhogy nem mindegy, hogy kicsoda a segítségnyújtó, és ő hogyan viseltetik azzal, akinek segítségre van szüksége. Egy pozícióban lévő ember, egy hivatalnok, egy politikus, egy orvos, egy rendfenntartó, vagy más prominens személy kihasználhatja (és sokszor ki is használja) az átlagember segítségre szorultságát, amikor megkegyelmez valakinek és végre elintézi a dolgot. S mivel ez mindennapos tapasztalata az emberiségnek ezért vált pejoratívvá a „kegyelem”, de az „irgalom” szó is.
Pedig valójában az irgalom az egyik legcsodálatosabb tulajdonsága az Istennek. Ő nem használja ki a helyzetet és ő nem fog nyílt vagy rejtett ellenszolgáltatást kérni. Ő tényleg segíteni akar. Mert mit jelent az irgalom? A hiányt és a segítségre szorultságot felfedező együttérzésből fakadó cselekvő szeretetet, vagy még pontosabban: a hiányt és a segítségre szorultságot felfedező együttérzésből fakadó szeretet cselekedeteit.megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg” - írja az Úrról a 103. zsoltár 4. verse. A világ irgalmatlanságával, vagy áruba bocsátott ál-irgalmával szemben az Isten ékszerként akarja adni nekünk a segítséget, irgalom és szeretet formájában. Mert igenis mindannyian rá vagyunk szorulva az ő irgalmára. Nem tudjuk magunkat az Isten szeretetébe, vagy örök életbe, az üdvösségbe bevásárolni, hanem csak ajándékba, „ékszerként” kaphatjuk meg. Hiszen maga az Úr az, aki kimunkált az üdvösség lehetőségét a számunkra, „megváltja életedet a sírtól” mondta ki a zsoltár a próféciát, ami be is teljesedett, hiszen a Krisztus keresztjének váltsága lett a sír és a halál legyőzője, s az ebben való hit az üdvösség megszerzője. Rá vagyunk szorulva erre az irgalomra, és mindazokra az irgalmas cselekedetekre is, amiket az Úr tehet velünk a mindennapokban, ha hittel fordulunk felé.
Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” - mondja az ige. Azt tisztáztuk, hogy az Isten irgalmas, valóban az, a szó nemes értelmében és mi erre mind rá vagyunk szorulva, hogy hittel belekapaszkodjunk ebbe. Az ige szerint azonban az Isten irgalmasságának egyenes következménye kell, hogy legyen az ő irgalmát megtapasztaló tanítványok (azaz mi) irgalmassága. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy én üdvössége tudok adni akárkinek is (hiszen az üdvösség adása a legfelsőbb isteni irgalom), hanem azt jelenti, hogy én is odafordulhatok azzal a lelkülettel a másik felé (különösen is a keresztény testvér felé), mint amivel az Úr felém fordult. Mit jelent ez? Az irgalom gyakorlása: a hiányt és a segítségre szorultságot felfedező együttérzésből fakadó szeretet cselekedetei. Igen én is felfedezhetem a szükséget, vagy azt, amikor szükség van segítségre. De nem állhatok meg itt. Nem válhatok csupán megfigyelővé, szemlélődő „turistává” a saját környezetemben, hanem cselekvővé kell lennem. Példát kell vennem Uramról, aki irgalmas és nekem is azzá kell válnom! Az ő munkatársává az irgalomban.
Akkor most már csak egyetlen kérdés maradt: Hogyan válhatok Isten munkatársává az irgalomban? Jézus erre is megadja a választ Lukács írásában: 1. „vedd ki a gerendát a saját szemedből” (42.v.); 2. „Ne ítéljetek” (37.v.); 3. „Adjatok” (38.v.) Nézzük ezeket az instrukciókat röviden.
1. „vedd ki a gerendát a saját szemedből” Jézus egy példázatot mond. Ne próbáld meg a másik szeméből kivenni a szálkát, amíg a magadéban ott a gerenda. Képmutatóság lenne a másikban a negatívat keresni, amíg magunkban nem raktunk rendet. Ha az Istenre figyelés kitisztítja a „szemünket” (kiveszi a gerendát), akkor már lesz látásunk arra, hogy magunkat és másokat helyesen értékeljük. Tiszta szemmel látjuk akkor majd a világot. Így láthatjuk meg azokat, akiknek hiányait a mi irgalmasságunk kell, hogy betöltse.
2. „Ne ítéljetek” Kitisztult látásunkkal vesszük majd észre a magunk hiányosságait és hiányait is, aminek betöltéséért hálát adhatunk az Úrnak. És így tudjuk majd megérteni mások helyzetét, akiknek ugyanúgy vannak hiányosságaik és hiányaik. Így érthetjük meg, hogy semmivel sem vagyunk jobbak másoknál, mert mindannyian az Isten irgalmára vagyunk rászorulva. Az ítélkezés megöli az irgalmat. Aki felett ítéletet mondunk az iránt nem lehetünk irgalmasok.
3. „Adjatok” Ha tisztán látok és megértem a másikat, nem pedig elítélem, akkor tudok adni. Pontosabban, akkor tudok jó szívvel, irgalomból adni. És itt „adni” alatt nem feltétlenül az anyagiakra kell gondolni. Persze arra is, de ott van még pl. az idő, ami legalább annyira értékes. Mennyi időt szánok a másikra? Olyan sokan vannak egyedül, mennyi időm jut a meghallgatás irgalmára. Vagy éppen mennyi energiát fordítok a másikra, vagy segítek-e neki, vagy mellé állok-e amikor szüksége van rá, vagy felelősen segítem a a dolgait stb.

Tiszta szem, ítélet mentes hozzáállás és odaszánás. Ezek az irgalom építőkövei. Ezekre hívattunk el. Gyakoroljuk ezek példát véve az irgalmas Úrról, aki Jézus szavain át azt ígérte: „adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.

Megjegyzések

  1. Nagyon jó prédikáció lett (ez is)!
    Szívem szerint szétküldeném szerte a világban, minden nyelvre lefordítva (tényleg!).

    Én (is) úgy látom, hogy az irgalom mint olyan, alapvetően valóban pozitív jelentéssel bír - Isten és ember között. Ott ez 1000%-ban igaz, sőt!

    Ember és ember között azonban (tisztelet a kivételnek!) ez sajnos sokszor nem igaz.
    Sok ember van, aki (ahogyan fent volt szó róla) az irgalmat és a kegyelmet kvázi "indexre tette", és azt érte el vele, hogy az átlagembert csak messzebbre lökte magától az Úrtól (is).

    Remélem azonban, hogy ez a prédikáció is eljut hozzájuk - és a helyzet megváltozik!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)