A sarokba szorított gonosz (prédikáció, Ajka-Öcs, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap, 2017.07.02.)

textus: 1Pét 5,6-11
6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.


Nem olyan régen voltunk a Veszprémi Állatkertben. Nagyon jó újra és újra elmenni és rácsodálkozni a teremtett világ olyan szépségeire és csodáira, amelyekkel a hétköznapokban nem találkozhatunk. Ez nem reklám, de ajánlom mindenkinek, aki teheti, ne hagyja ki, hogy ilyen helyekre eljárjon időről időre. S bár sokféle állat van az állatkertben, de az emberek többsége a klasszikus egzotikus állatokat szereti: elefánt, zsiráf, orrszarvú és különösen az oroszlán. Hát igen, az oroszlán – ha lehet ilyet mondani – a világ leghíresebb állata. Úgy szokták emlegetni, mint az állatok királyát, fenséges vadat. Megszámlálhatatlan film és mese szól az oroszlánokról gondoljunk csak az Oroszlánkirályra (én magam négyszer láttam moziban, amikor megjelent 1994-ben), a Leo és Fred című mesesorozatra, vagy Lázár Ervin Brukner Szigfridjére stb.
A Biblia korabeli ember számára azonban egészen más tapasztalat volt az oroszlán. Akkoriban még sokkal elterjedtebb volt, mint ma. Ma már csak Afrika egyes vidékein él vadon, de azokban az időkben Afrikában mindenütt, a Közel-Keleten, Indiában, sőt még Dél-Európában, a Balkánon is megtalálható volt. Ma, ahogyan nézzük az oroszlánt az állatkerti kerítésen keresztül, vagy a TV, a számítógép, a telefon képernyőjén, talán nem is gondolunk bele, hogy nem is olyan régen még teljesen reális veszélyforrás volt a Biblia tájain, hogy egy oroszlán elkapja az embert.
Ezt írja Péter apostol: „vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:” Nyilván nem biológia, vagy környezetismeret órát akart Péter tartani, hanem egy nagyon komoly helyzetre hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a gonosz működik a világban. Ezt szerintem senki sem vonja kétségbe. Nem az a kérdés, hogy fog-e, hanem az, hogy mikor kell szembesülnie ezzel az embernek. Márpedig ha ma ránk támadna egy oroszlán – én legalábbis – nem tudnám, hogy mit tegyek. Biztosan elfutnék, de annak nem sok haszna lenne. Így van ez a világban lévő gonosszal is, elfutni nem lehet, maximum szembeszállni vele.
Vajon egy vadállat miért támadhat emberre? Nem kell annak oroszlánnak lennie, lehet az kutya vagy bármi más. Két fő okot tudok elképzelni. Az egyik az, hogy végletesen éhes, a másik pedig az, hogy mondjuk sebesülés miatt agresszívvá válik. Tudjuk azt, hogy a sarokba szorított állat a legveszélyesebb. Hát, kedves testvérek, így van ez az ördöggel is. Jézus Krisztus eljött a világba és halálos sebet ejtett a gonoszon. A kereszten minden bűnt elhordozott, annak büntetésével együtt, és ezzel legyőzte a halált. Nem a fizikait, hiszen a földi élet véges, hanem a második, az igazi, a lelki halált. Ezzel kihúzta a méregfogát a gonosznak, aki halálos sebet kapva, sarokba van szorítva. Azonban még mindig nagyon veszélyes és sokakat próbál magával rántani a mélybe. És sokakat sikerül becsapnia.
Nem áltassuk magunkat. A mi erőnk a győzelemhez, az ellenálláshoz kevés. Még így „sebesült” állapotában sem győzhetnénk vele szemben. DE! A mai igénk így biztat: „Legyetek józanok” - másképpen ma így mondanánk: „Ne pánikolj!” Nem a félelemnek és az aggodalomnak kell a középpontban lenni, minden meghatározni a hétköznapok terhei és a gonoszsággal való szembesülés idején. „álljatok neki ellen a hitben szilárdan – írja Péter apostol A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” Miért is ne pánikoljunk? Azért, mert meg tudunk állni a gonosz minden mesterkedésével szemben. Nem azért, mert mi olyan erősek, vagy ügyesek vagyunk, hanem a hit miatt. Mert hitünkkel bele tudunk abba kapaszkodni, aki legyőzte a gonoszt: a kegyelem Istenébe, akié a dicsősége és hatalom. Péter biztat bennünket, hogy ne csüggedjünk, bizony a gonosz odavághat nekünk újra és újra, de végérvényesen legyőzni nem tud. Péter még egy „viszonyszámot” is ad nekünk, hogy érzékeljük a lényeget. Az egyik oldalon szenvedés „rövid ideig” a másikon pedig „örök dicsőség”. Rövid idő, örökké…
Hogyan lehet ez a bizonyosság, ez az oltalom az enyém? - kérdezhetnénk. Péter erre is megadja a választ. „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Ez az „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt” -egy kicsit bántja a fülünket. „Alázzátok meg tehát magatokat”… Itt azonban nem valami negatív dologra kell gondolni, hanem arra buzdít itt Péter apostol, hogy ismerjem fel a helyemet ebben a vonatkozásban. Nem megalázni akar engem valaki, akár az Isten, hanem arra buzdít, hogy felismerjem azt, hogy ő mennyivel nagyobb nálam és magamat pedig jó helyen tudjam kezelni. Mert csak akkor tudok Isten támogatására élő reménységgel számítani, ha rábízom a dolgot, ha rábízom magam és szeretteimet, és hittel kit tudom mondani, hogy „Uram, eléd hozom mindazt, ami bánt, ami nehézség, ami rossz. Legyen ez előtted és segíts nekem és védelmezz meg engem és akiket szeretek.” Bátorság kell ahhoz, hogy ezt ki tudjam mondani. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől nekem semmi dolgom sincs. Éppen ellenkezőleg most kell csak igazán nekigyürkőznöm, de azzal a tudattal, hogy a győztes oldalon állok, és jöhet a gonosz, mint ordító oroszlán, az én életem le van rejtve és meg van óvva Krisztusban (Kol 3,3).

Micsoda bátorítás ez a nehézségekben, a kilátástalan helyzetekben, vagy a szomorúság idején. És milyen hálaadásra késztető tény akkor, amikor boldogság van. Hiszen a mögött is az Isten hatalmának óvó szeretet húzódik meg! Ezért igazán méltó, hogy hálát adjunk neki. Ámen

Megjegyzések

  1. Nagyon jó példa az oroszlán, mint "keyword"!

    Sajnos a mai világ még nem tart ott, hogy a bűn egyfajta Wendriner Aladárként viselkedjen - hogy sokáig rázza a rácsait, de amikor lehet, akkor csak egyszer engednénk ki, de akkor is max. csak a kifutóba, hogy lássa: ebben a világban neki már nincs szava, mert az emberek rábízták magukat Krisztusra!
    És mekkora ""poén"" lenne, ha ő ezt már előre tudná, és hiába a nyitott ajtó, ő nem akar kijönni...!

    (Nekem az Oroszlánkirály a kedvenc mesém. Moziba anno sajnos nem jutottam el, de videón "többször is megvolt", és az Úrnak hála később dvd-n is sikerült megszerezni! :) )

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)