...ha megtartják, úgy jó! (prédikáció, Ajka-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap, 2017.09.17.)

textus: Gen (1Móz) 28,10-22

10 Jákob pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13 Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 16 Amikor Jákob fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! 17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. 18 Reggel fölkelt Jákob, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. 19 Azután elnevezte azt a helyet Bételnek – azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. * 20 És ilyen fogadalmat tett Jákob: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, 21 és épségben visszatérek apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. 22 Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.



Van a Bibliában három ember, akit „ősatyáknak”, vagy idegen szóval patriarcháknak szokott neveznünk. Ők azok az emberek, akiket az Isten először kiválasztott arra, hogy általuk egy bizonyos embercsoporton (majdan népen) mutassa be leginkább azt, hogy ő milyen és az ő akaratát. Az ősatyákig „elszigetelt” történetek sorjáztak a Szentírásban, de velük elkezdődött egy folytatásos sorozat.
Azt hiszem abban megegyezhetünk, hogy ha valakit kiválaszt az Isten, akkor arra a személyre, annak életére, tetteire érdemes odafigyelni. Bizony nagyon érdemes, de nem csak azért, amiért gondoljuk. Sokszor az a képzet él bennünk, hogy el kell érni egy bizonyos szintet ahhoz, hogy az ember „kiválasztott” lehessen. Annyi film, könyv, vers, írás született kiváló emberekről, akik kiválóságuk folytán kiválasztottak lettek egy-egy feladatra, küldetésre. Ebből kifolyólag talán arra következtetésre juthattunk, hogy ha az Isten kiválaszt valakit, akkor az az ember, vagy azok az emberek a tetején vannak ennek a kritériumrendszernek, tuti, hogy non plus ultrák. Hát, ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A Biblia tele van olyan személyekkel, aki nem hogy kiválasztottnak, de egy-két megmozdulásuk alapján, még jó embernek sem tűnnek. A mai főszereplőnk Jákob apja, Izsák (szintén ősatya és kiválasztott), csakhogy mentse a bőrét, hazudik és ezzel veszélybe sodorja a családját. Az anyja, Rebeka, csalásra biztatja főszereplőnket, Jákobot, hogy ő legyen a „befutó” az örökség tekintetében, ne az iker bátyja Ézsau. Mert, hogy ő konkrétan kimondva jobban szereti Jákobot, az apának, Izsáknak pedig Ézsau a kedvence (és nem idézőjelben!). Szép kis család… Szép kis kiválasztottak… Pedig így van. Ez a család, és szűkebben, Izsák és Jákob, illetve még visszamenőleg Izsák apja Ábrahám, azok akiket ősatyáknak nevezünk. A kiválasztottak.
A mai szakaszunk pontosan az előbb említett, anyai buzdításra történt, csalás után történt. Jákob kicsalja az áldást az apjától, ami az örökség leglényegesebb része, a kiválasztottság megerősítése (többek között). S bár az öreg Izsák kissé rezignáltan tudomásul veszi a dolgot, de Jákobnak menekülnie kell a bátyja haragja elől, aki – mellesleg megjegyzem, teljesen jogosan – iszonyúan dühös. És annyira, hogy meg akarja ölni a testvérét. Szép kis család!
Ezek után Jákob elmenekül az anyja testvéréhez, nagybátyjához. Az út hosszú és ő nagyon egyedül van. „Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement.”- kezdi az igénk. Nem csak valóságban ment le a nap, hanem Jákob életére is árnyék vetül. Csalt, nem is először, s bár övé az apai áldás, de eleddig nem sokra ment vele. Bujdosó lett, hontalan. Az áldás ellenére olyannyira semmije sincsen, hogy még a párnája is csak egy kő a sivatagban. „Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.” Szép kilátások.
De ezek után pedig egy nagyon izgalmas dolog történik. Jákob álmodik és ebben az álomban találkozik Istennel. Ebben a nagyon különleges formában erősíti meg Isten azt, hogy igen ő és a családja kiválasztott. „Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.” Annak ellenére, hogy Jákob éppen a a csalása következményeit szenvedi el, annak ellenére, hogy az egész családja katasztrófa, mégis az Isten megerősíti: titeket választottalak ki. És ez nem csak munkával és felelősséggel, de áldással is jár. Sőt „általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége” - mondja az Úr. Elárulhatom, hogy „utódod” alatt itt Jézust érthetjük bátran, hiszen sok-sok nemzedékkel később Jézus Jákob leszármazottjaként érkezik meg hozzánk.
De hogyan lehet ez? Mármint, hogy egy ilyen csaló ember, meg családja legyen Izrael népének és Megváltónak is őse? Miért nem választott ki az Isten valaki jobbat, arra érdemesebbet? Ennek egyetlen oka van, mégpedig az, hogy az Isten így döntött. A kiválasztottság, az Isten útján való járás, nem a kiválóságon múlik, hanem az Isten döntésén és azon, hogy az illető megy e rajta! (Bár sokszor ez utóbbi paraméterre sincsen szükség. Lásd Jónás.) Mert a kiválasztottság nem az ember érdeme, hanem egyedül az Isten ígéretén múlik, az ő teremtő munkájának eredménye.
Van egy mondásunk, szerintem mindenki ismeri. Így kezdődik: „Az ígéret szép szó...” Hogyan is folytatódik? […] „…ha betartják, úgy jó!” Hányszor mondtuk ezt el életünk során? Számtalanszor. Hát, az Isten betartja az ígéreteit. Mert igen, tényleg nagy nép lett Jákob és tényleg az ő „utódjában” Jézusban lehetünk mindannyian az Isten kiválasztottjai. Mert ez ma sincsen másképpen. Nem attól leszünk mi az Istenhez tartozók, kiválasztottak, mert annyira jók vagyunk, hanem azért, mert Jézus által miénk az áldás, mert az Isten ezt akarta. És mert teremtő, feladatra, kiválasztottságra alkalmassá tevő teremtő munkája bennünk is dolgozik. Micsoda üzenet ez! Mi is kiválasztottak vagyunk és lehetünk!
De van még itt két dolog, amiről röviden beszélnünk kell. Mert a már tárgyalt üzeneten túl egy bátorítás és egy cselekvési terv is van ebben az igében.
Mi a bátorítás? Maga a tény, hogy Isten ily módon választ ki, egészen pontosan, hogy ott van. Mit jelent ez? Az a bátorítás hangzik ebből az igéből, hogy Isten még a legszéthullottabb közösségben, a legszéthullottabb családban is ott van és dolgozik! Hogy nem lehet annyira szétesve egy család, hogy az Isten ne tudna benne teremteni, ne tudna általa cselekedni. Micsoda bátorítás ez is!
És van még egy cselekvési terv is. Jákob miután felébred a követ amelyen aludt felállította szent oszlopként, ha úgy tetszik templomként, oltárként, emlékeztetőként, és ezt mondta: „Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és épségben visszatérek apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” Jákob is ígéretet tesz. Válaszol az Isten ígéretére egy sajáttal. Rálép az útra, elfogadja az állapotát és belehelyezkedik.

Kedves Testvérek! Isten Jézus Krisztus által kiválasztott bennünket, akik hiszünk. Ebben a kiválasztásban egyedül az ő akarat játszott szerepet, mi ezt ajándékba kaptuk. Teremtő szeretete által alkalmassá tesz bennünket a feladatokra, és áldását adja. Nincs az az súlyos állapot, vagy helyzet, amin az ő akarata ne hatolna át és ne érvényesülne. És választ vár… Tőlünk. Elköteleződsz? Teszel te is ígéretet? Vállalod? Kell ez neked egyáltalán? […] Szerintem kell. Mindennél jobban kell.  

Megjegyzések

  1. Nekem az alábbi mondások jutottak eszembe a (z ismételten remek) prédikációt olvasva:

    1) Isten útjai kifürkészhetetlenek.
    2) Vigyázz mit kívánsz, nehogy megkapd egyszer.
    3) Az Úr nem az alkalmasakat választja ki, hanem a kiválasztottakat teszi alkalmassá.
    4) Isten mindig, mindenhol, minden körülmények között velünk van.
    5) Az Úr mindig betartja az ígéretét.

    És a végére (bár ez nem is egy mondás, és nem is pontosan "rímel" ide) valahogy #Luther, #vihar, #ígéret szavak is valamiért eszembe jutottak...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)