Pillangó-hatás (prédikáció, Ajka-Nemeshany, Böjt 1. vasárnapja, 2018.02.18.)
textus: Gen (1Móz) 3,14-21
„14 Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted,
átkozott légy minden jószág és minden vadállat között:
hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést
támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő
utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.
16 Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát,
fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő
pedig uralkodni fog rajtad. 17 Az embernek pedig ezt mondta: Mivel
hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról,
amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott
miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18 Tövist és
bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! 19 Arcod
verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert
abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja
minden élőnek. 21 Az Úristen pedig bőrruhát készített az
embernek és feleségének, és felöltöztette őket.”
Sokan közülünk minden bizonnyal hallottak már arról az elméletről, amit „pillangó-effektus”-nak, vagy "pillangó-hatásnak" neveznek. Röviden összefoglalva egyetlen mondatban: „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Ezt az elméletet alapvetően a meteorológia használta, használja. Arról szól, hogy egy kis esemény a sorozatos pozitív visszacsatolások folytán hatalmassá nőheti ki magát. Magát a mondatot azonban a tudósok nem igazán szeretik, mert túlzottan leegyszerűsíti ezt az elméletet, de a lényeg benne van, és kitűnően alkalmazható nem csak a meteorológiában, hanem az élet sok más területén: nem tudhatjuk, hogy egy-egy esemény, vagy éppen egyes tetteinknek mi lesz a következménye hosszú távon. És érthetjük ezt pozitív és negatív helyzetben is. Nem tudhatom, hogy egy-egy rossz mozdulat mit eredményezhet egy másik emberben, aki emiatt ezt vagy azt téve, ilyen vagy olyan hatással van egy harmadik emberre, aki pedig egy negyedikre… és így tovább. De pozitívan is: egy jó szó ki tudja, hogy milyen boldogság lavinát indíthat meg.
Persze az ember nem szokott naphosszat ezen gondolkodni, évődni,
hiszen ha így tennénk, akkor előbb vagy utóbb a teljes
cselekvőképtelenség állapotába kerülnénk, attól félve,
nehogy egy rossz lépés valami katasztrófának legyen a
kiindulópontja. Mindazonáltal szerintem mindannyinkban felmerül
időről időre, hogy milyen jó lenne tudni, hogyha ezt teszem,
akkor annak ez lesz a következménye., hiszen akkor nem hoznék
rossz döntéseket, kikerülhetném a buktatókat.
A mai igénk egy következményt ír le. Sőt nem is egyet, hanem
mindjárt négyet. A teremtéstörténet és bűnbeesés
bizonyságtétel, mely Isten és ember viszonyát vizsgálja. (Erről bővebben itt lehet olvasni.) Az első emberpár az Éden
kertjében elköveti az ősbűnt. A közhiedelemmel ellentétben nem
az volt a baj, hogy nem engedelmeskedtek Isten parancsának és ettek
a jó és rossz tudása fájának almájából. Egyrészt a Biblia
nem ír almát, hanem csupán gyümölcsöt, tekintve nem a gyümölcs
milyensége a fontos. Másrészt pedig az Isten nem őriztette a fát,
nem húzott köré falat, nem állított mellé őrt, és maga sem
állt ott, hogy lesújtson, ha valaki enni merészel róla. Nem maga
az evés volt a probléma, hanem a bizalmatlanság, az, hogy az első
emberpár nem bízott Isten szavában, abban, hogy amit ő mond az
úgy lesz! Pedig az Isten szavának mindig van következménye. Maga
a világ létrejötte is Isten szavának következménye, aki azt
mondta: „Legyen…”.
És igen az ember tettének következménye van. A kígyó, a gonosz
számára is („átkozott légy minden jószág és minden
vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész
életedben”), az nő számára is („Igen megnövelem
terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni
fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”), és a
férfi számára is („legyen a föld átkozott miattad,
fáradsággal élj belőle egész életedben”). Ez még csak
három, és én négy következményt ígértem. A negyedik az
emberre vonatkozik, úgy általában (így persze az első emberpárra
is): „Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!”
Ez utóbbi mondat a böjti időszak kezdetének a mottója is. Innen
ered Hamvazószerda neve és a hamvazás gyakorlata is. A pap hamuval
keresztet rajzol az emberek homlokára, ezzel emlékeztetve őket,
hogy porból lettünk és porrá leszünk. Sok evangélikus
gyülekezetben is újra szokás lett a hamvazás, talán majd nálunk
is jó lenne… De miért fontos ez nekünk a nyilvánvaló okon
kívül, miszerint ebből a történetből is épülhetünk, mint
minden bibliai történetből.
Szeretnénk látni tetteink, életünk eseményeinek
következményeit. Hiszen, ha látjuk, akkor bizony el tudjuk
dönteni, hogy mit érdemes és mit nem, mi az, ami megéri, és mi
az, ami nem. Hát most, itt láthatjuk életünk, talán legfontosabb
tettének/döntésének a következményét. Igénk világosan
leírja, hogy mi a bizalmatlanságnak, az Isten szavában való nem
bízásnak a következménye: a Tőle való elszakadás. Ha valaki
nem akarja az Isten szavát, akaratát az életében, akkor az távol
kerül az Istentől. Vagy, hogy pontosan fogalmazzak: távol marad
az Istentől, hiszen Ádám és Éva óta minden ember az Istentől
távol jön a világra. De az a jó hír, hogy közel is kerülhet! S
bár mindenki dönthet úgy, hogy neki ez nem kell, azonban ha ennek
ilyen durva következményei vannak, akkor mégis ki akarna úgy
dönteni, hogy az Istentől távol akar maradni, távol akar élni?!
A kérdést hagyjuk nyitva…
Ami számunkra fontos az az, hogy honnan tudhatom, hogy ez nem csak
egy átverés, hanem tényleg közel kerülhetek az Istenhez, tényleg
„odaléphetek” hozzá? Onnan, hogy ő már odalépett hozzám.
Ugyanis már ezekben az ítélettel teli következményekben, amelyek
a mai igénkben vannak, már ezekben is ott van az evangélium, az
örömhír, az Istennel való élet lehetősége! 2+1 jó hír lapul
a sorok között. Az első: „Az Úristen pedig bőrruhát
készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.”
Micsoda kép ez! Ott van az első emberpár bizalmatlanságtól
terhelve, meztelenül, kiszolgáltatva, szégyenben, az Isten pedig
gondoskodik róluk, nem hagyja őket ebben az állapotban! Mert igen,
ott a következmény, de ott van az Isten mindent meghaladó
szeretete is! Az Isten sohasem hagy szégyenben! A második
„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között,
a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te
pedig a sarkát mardosod.”- mondja az Úr a kígyónak. Itt
nyilván nem arról van szó, hogy valaki utálja a kígyókat, vagy
úgy általában hüllőket, ezért eltapossa őket, hanem arról,
hogy embertől született módon el fog jönni valaki, aki ezt az
áldatlan állapotot megszünteti. Ez pedig nem más mint Jézus, aki
emberré lett értünk kereszthalálával és feltámadásával hidat
vert közénk és az Isten közé! Ahogyan Pál apostol írja:
„Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára
kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára
éltető megigazulássá.” (Róm 5,18) és „Mert ahogyan
Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan
életre kelnek.” (1Kor 15,22). A harmadik pedig ott rejtőzik
magában az ítéletben! „Bizony por vagy, és vissza fogsz
térni a porba!” - mondja az Úr. Igen, még az Isten
erőterében lévő, hívő ember sem mentesül a por-lét terhétől.
És ez micsoda örömhír! Most biztosan bolondnak néznek… De
gondoljunk csak bele: az Isten örök életűnek teremtette az
embert, a bűn miatt azonban időkorlátot szabott földi
tartózkodásunknak. Mekkora tragédia lenne az, ha a bűn alá
vetett emberlét örökké tartana! Hogy (a sok öröm és a boldog
pillanatok mellett) mindaz a nyomorúság és baj, ami érhet
bennünket soha, de soha nem érne véget! Hát, szerintem tényleg
tragédia lenne!
„Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” -
üzeni nekünk böjt első vasárnapján az ige. Legyen ez
figyelmeztetés számunkra, de legalább annyira evangélium is. Ámen
Remek böjtindító prédikáció, köszönöm szépen, hogy ezt is olvashattam! :)
VálaszTörlés