Üzenet a baromfiudvarból (prédikáció, Ajka-Öcs, Hatvanad vasárnap, 2018.02.04.)

textus: Lk 13,31-35
31 Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá [ti. Jézushoz], és így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni. 32 Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. 33 Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! 35 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!





Két részből áll a mai igénk, amely részek azonban szorosan összefüggenek. Az első részben Jézus beszélget a farizeusokkal, akik látszólag Heródes (nem ugyanaz a Heródes, aki Jézus születésekor király volt) ármánykodására akarják figyelmeztetni Jézust. A másodikban pedig Jézus látszólag tiszta ítéletet mond Jeruzsálem felett. Mégis a felszínen túl rengeteg minden van ebben az igében. Nézzük meg szépen sorban.
A farizeusok megint aggódnak Jézus miatt. Az előző héten látszólag az egészsége miatt, most pedig látszólag az élete fölött érzett aggodalom vezérli őket. „néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni.” De valójában, csakúgy mint a múlt héten, most sem a féltő szeretet vezérelte őket. Rögtön szembe ötlik a dolog, hogy vajon a farizeusok honnan tudták, hogy Heródes meg akarja öletni Jézust? Nem mindenki bejáratos azért a palotába, és egy személy likvidálására adott parancsot ma sem és akkoriban sem volt szokás kiteregetnie egy uralkodónak. Hát, már ez is érdekes önmagában. Jézus válasza nem hagy kétséget. Ő nem a farizeusoknak válaszol, még csak nem is köszöni meg a látszólag jó szándékú figyelmeztetést, hanem üzen Heródesnek általuk, ami persze nekik maguknak is szól. „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Mi jut eszünkbe arról a szóról, hogy „róka”? […] Mivel kisgyerekes apuka vagyok nyilván először Vuk és Wolf Kati éneke, aztán a La Fontaine mese a Róka és a holló. Ha egy gondolatot szeretnék társítani a rókához, akkor valószínűleg nem csak én mondanám azt, hogy: ha róka, akkor ravasz. Akik falun laknak, vagy faluhelyen nőttek fel azok számára, lehet, hogy nem a mese lenne az első, hanem személyes tapasztalatokra is szert tettek a rókákkal kapcsolatban. S bár mi itt szépen elmosolygunk a rókákon, de bizony, amikor elviszi a tyúkot, vagy más aprójószágot, akkor már nem olyan aranyos.
Jézus kőkeményem beszól Heródesnek: egy róka vagy! „Igen ravasz vagy, valóban az, de olyan is, aki elveszi amit akar, akár erőszakkal is! De engem nem érdemes fenyegetni, mert elvégzem a küldetésem így is, úgy is!” Jézus nyilvánvalóan tudja, hogy a farizeusok nem aggódnak érte, hanem csupán a jól informáltságukat, vagy a befolyásosságukat fitogtatják. Ennek ellenére Jézus nem támad vissza, nem fenyeget vissza, nem helyez kilátásba még bosszút sem. De minden indulatával együtt, tárgyilagosan kijelenti, én úgyis elvégzem azt, amit kell, akárki akármit csinál!
Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) – írja az ige máshol. A Feltámadott Krisztus ma is ugyanaz, és ő ma is véghez viszi azt, amit akar, bárki bármit is csinál. Ha emberileg gondolkodunk, ha emberekből indulnánk ki, akkor azt mondanánk, hogy csupán egy fafejű és csökönyös az illető. Olyan, aki csak a saját feje után megy. Kitartó ugyan, de csökönyös. Azonban tudjuk azt is, hogy Jézus nem csupán ember, hanem az Isten emberré lett Fia! Így viszont reményt meríthetünk, bátorítást kaphatunk, biztat bennünket az ige, hogy Jézus ma is megcselekszi azt, amire szükség van. Hogy az ő akarata ma is érvényesül a világban, minden látszólagos ellentmondás ellenére! Biztosak lehetünk abban, hogy az értünk dolgozó Krisztus bennünk, a mi életünkben is győzni fog!
Jézus a farizeusokkal való beszélgetés után elindul. No, nem menekül vagy ilyesmi, hanem Jeruzsálembe megy. Miért? „mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül” Nem végezheti be máshol Jézus a prófétai (és megváltói) munkáját, mint Jeruzsálemben.
Ezután Jézus megrendül és látszólag teljes és tiszta ítéletet mond Jeruzsálem felett: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a kotlós a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!” Micsoda kontraszt van a gyilkos és kövező Jeruzsálem képe és a tyúkanyó óvó szeretetével közeledő Jézus között!
Nem régen arról is beszéltünk, hogy Jézus falakat bontogat bennünk, azaz hamis képeket, elképzeléseket, amelyek mi építgetünk magunknak. Hát ez is egy ilyen ige. Jézus mint kotlós! Egyrészt, Jézus magát egy állathoz hasonlítja, egy baromfihoz (amit amúgy el szokott vinni a róka[!], de itt mégsem teszi, mert Jézus baromfiként is erősebb, mit a róka-Heródes). Másodszor pedig Jézus éppen most megy Jeruzsálembe, akkor hogyan lehet, az hogy már többször is próbálkozott összegyűjteni az ottaniakat? A válasz mind a két felvetésre ugyanaz. Jézus itt arra utal, amit ő oly sokszor már elmondott. Ő és az Atyaisten egyek (Jn 17,22). Tehát amikor az Úr annyiszor megpróbálta a népét jó útra téríteni (tele van ilyen történetekkel az Ószövetség), akkor abban Jézus is ott volt mindig. És bármennyire is Atyaistenként gondolunk az Úrra az ő szeretete nem nem specifikus! Benne ott van a féltő anyai gondoskodás is a népéért, értünk is. És ez ott van Jézusban is!
No, de térjünk vissza a témánkhoz. Jézus látszólag csupán ítéletet mond Jeruzsálem felett, annak hitetlenségén megütközve. De nézzünk csak a mélyére a dolognak. Jézus a farizeusoktól Jeruzsálembe megy. Jézus abba a városba megy a megváltás művét bevégezni, ami felett ítéletet mond. Micsoda üzenet van ebben! Micsoda bátorítás ez is számunkra, emberek számára! Ugyanis pontosan ez vonatkozik ránk is. Megítél, de nem hagy magunkra! Ezer oka van, ami miatt nem vagyunk méltók arra, hogy Jézus bennünk legyen. Mégis itt van. Mert Jézus szeretete olyan óvó és anyai tud lenni, mint a tyúkanyóé. De ez nem bárgyúságot, vagy vakságot jelent. Jézus nem úgy szeret bennünket, hogy elmismásolja, vagy figyelmen kívül hagyja a rosszat bennünk, hanem úgy, hogy teljes mértékben tisztában van vele. És ráadásul mindezt nem távolról teszi, hanem egészen közelről. Odamegy… azaz idejön. Vagy még inkább: bennünk van. Szeret, a hibáinkkal együtt és itt van, hogy elvégezze a megváltást bennünk is!


  Böjt elő vasárnapjaiban járunk, nem sokára itt a böjti időszak, ami e belső nagytakarításnak a bűnbánatnak az időszaka. Igen, azt hiszem ilyen a bátorításra van szükségünk a böjt kapujában, mint amilyet a mai igében kaptunk. Ez lendítsen bennünket tovább a böjt felé vezető úton. Ámen

Megjegyzések

  1. Ámen! Ennél tökéletesebb "továbbhajtó" üzenet nem is kell számunkra! :)

    A mondat, miszerint "megítél, de nem hagy magunkra", nekem most (is) óriási erőt adott - köszönöm szépen!

    (Még csak annyit bátorkodom leírni, hogy faluról származó emberként sajnos már tapasztaltam olyat, hogy elég volt este csupán tíz perccel később bezárni a jószágokat, mint szoktuk... De olyan is volt már, hogy - egészen véletlenül(?!) - pont a hátsó udvarban volt dolgom, és amikor rókakoma meglátott, azonnal eliszkolt a baromfik közeléből.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)