Lego, ember, teremtés (prédikáció, Padragkút-Ajka, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap, 2018.06.24.)

textus: Mal 2,10

„Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget?”

Bizonyára sokan ismerik azt a TV műsort, amely már 2001 óta látható több csatornán is. A címe: „Hogyan készült?” (How It's Made). Ez egy ismeretterjesztő sorozat, amely – ahogyan a címe is mutatja – utánajár mindenféle dolognak, hogy hogyan készül. Vannak közöttük egyszerűek, mint pl. a fogpiszkáló, de olyan összetett dolgok is, mint egy szélerőmű.

Amióta pedig az internet elterjed a világban – 2001-ben az indulás időpontjában, még közel sem annyira mint ma – azóta a régebbi részeket vissza lehet nézni, és rácsodálkozni, hogy hogyan készül egy-egy olyan használtai tárgy, amit szinte minden nap a kezünkbe veszünk, vagy használunk valamilyen formában, de soha nem gondoltunk bele, hogy hogyan készülhetett, micsoda tervező munka, vagy technológia áll mögötte.

A minap „belefutottam” az interneten az egyik régebbi részbe. Nagyon izgalmas volt, mert azt mutatta be, hogy hogyan készül gyermekkorom egyik kedvenc játéka a Lego. Ez a dán játékcsalád, még ma is nagyon erős. Sok népszerű játék „kihalt” már az évtizedek során, de Lego simán tartja magát. Nem hiszem, hogy ma van olyan ember Magyarországon, aki ne ismerné. Döbbenetes számok hangzottak el a Hogyan készült bő öt perces epizódjában. Minden Lego kicsi műanyag darabkaként kezdi, amit beolvasztanak hatalmas tömbökbe, aztán formába öntik, lehűtik és a konténerekbe rakják, színek és formák szerint. Mindez a folyamat tíz (igen 10!) másodpercig tart, és teljesen automatizált. Ezért lehet az, hogy a Lego központi gyárában, Dániában, 1,7 millió darab készül el óránként! De nem csak ilyen döbbenetes számok hangzottak el, hanem bemutatták azokat a komplex gyártósorokat, amely ontják magukból a gyerekek kedvencét. Micsoda tervezőmunka, micsoda kreativitás, micsoda technika! És az ember tudja, hogyha Legót vesz, akkor jót vesz, mert ez a márka garanciát jelent.

„Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” - írja Malakiás próféta. Ha az emberiségről egy „Hogyan készült” videót készítenénk, akkor abban sok minden szerepelhetne. Szerepelhetne például egy ősrobbanás, a Naprendszer kialakulása, az „ősleves”, az egysejtűek, de még az evolúció is! Azonban egy nagyon gyatra és összefüggéstelen rész lenne, amennyiben nem lenne benne az Isten! Mert az a helyzet, hogy a tudomány aktuális állása szerint, valahogyan mindig lehet magyarázni, hogy hogyan „készült” a világ és az ember, de egy biztos: az a döbbenetes kreativitás, tervezőmunka és technika, aminek eredményeképpen ma olyanok vagyunk, amilyenek, az a Mindenható Istenre mutat egyértelműen és minden kétséget kizáróan! Nem véletlenül mondja Pál apostol: „mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva.” (Róm 1,19-20)

Sok a párhuzam, de van két nagy különbség, a Lego gyártása és az ember teremtése között. Mert bár a Lego, mint márka garanciát jelent a minőségre, de csupán egy tárgyról, tárgyakról van szó. Ha bemegyek a játékboltba, leveszem a polcról, vagy ha megrendelem a netről, és a futár kihozza házhoz, onnantól kezdve az én felelősségem a játék. Ugye „pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el” - szól a „híres” mondás. Ott van a dobozon a logó, de onnantól, hogy a játék hozzám kerül, a gyárnak már semmilyen köze sincsen hozzá, hozzám. És bizony az ember csak ember, van, hogy elvesznek a darabok. Emlékszem gyerekkoromban, mindig eltűntek azok a kockák, figurák, építőelemek, amik pont kellettek volna. Úgy el tudtak tűnni, hogy az elképesztő. Nem nagy helyen, egy tizedik emeleti panellakásban laktunk, ahol – valljuk be őszintén – nem sok zegzug van, ahol egy Lego figura „elrejtőzhet”, de sikerült nekik. Egy – szintén lakótelepen lakó – barátom mondta találóan, hogy nem lehet más megoldás ezekre az eltűnt darabokra, minthogy beszívta a fal… Minden más eshetőséget már megvizsgáltunk. Aztán össze is törhetnek a darabok, bár tudjuk, hogy amúgy nagyon strapabíróak. Gyakorló szülők ismerik azt a semmivel sem összetéveszthető kínt, amikor egy Lego kockára rálépünk, mezítláb! Stb., stb., stb.

Azonban az ember több, sokkal több mind Lego. Nem csak amiatt, hogyan milliárdszor összetettebb rendszer, nem csak amiatt, hogy az ember volt az, aki megálmodta és létrehozta a Legót, hanem abban is nagyon különbözik, hogy milyen viszonyban van készítőjével. Mert az ember soha, de soha nem szakad el Teremtőjétől. Amíg a Legót, ha leveszem a polcról, már semmi köze sincs a gyártóhoz, addig az ember soha nem választható le, nem választható el Teremtőjétől! Soha semmilyen körülmények között. Még akkor sem, ha nem hiszünk benne, még akkor sem, ha haragszunk rá, még akkor sem, ha nem érezzük, hogy ott van. Mert az Isten láthatatlan „kezének” nyoma, vagy ha úgy tetszik „ujjlenyomata” ott van bennünk, amely összekapcsolja teremtményt a Teremtővel. Pontosan ez a kapcsolódási pont, ami miatt örökké hozzá tartozunk!

A második különbség pedig az, hogy amíg a Legóról szóló rövid videóban ámulattal figyeljük a teljesen automatizált gépsorokat, robotokat, addig a Teremtő munkája és ujjlenyomata személyes kapcsolatot is jelent! Nem véletlen fogalmaz úgy Malakiás „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” Egy atyánk van. S bár itt a Bibliában kis betűvel van írva az „atya”, így nyilván Ádámról van szó, de mi most nyugodtan írjuk, „mondjuk” ezt nagybetűvel! Sőt! Csupa nagybetűvel: Egy ATYÁNK van! Mert a Teremtő nem egy automatizált gépsor, hanem velünk személyes kapcsolatba lépni akaró Isten!

És az Úr örökké kapcsolatban van velünk, akkor is mikor elveszünk, látszólag végleg, vagy legalábbis nagyon-nagyon… És akkor is, amikor ránk lépnek,… és nem mezítláb, hanem „bakanccsal”! Ezekben a helyzetekben is ott akar lenni az Úr velünk együtt!

Nagyon érdekes a mai igénkben… Hogyan is írja Malakiás? „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget?” Nyilvánvalóan Malakiás itt, az eredeti helyzetben Izrael népének szánta a mondanivalóját, és mikor azt írja, hogy hűtlenek lettek a szövetséghez, akkor az Ábrahámmal, illetve a Mózessel kötött szövetségre gondol. Azonban Isten igéjének egy nagyon fontos, és életbevágó tulajdonsága, hogy nem csak azoknak szól, akiknek eredetileg íródott, hanem üzenhet – a Szentlélek által – minden embernek, bárhol és bármikor is éljenek, így, ma nekünk is. És ez az ige fantasztikus példa erre. Ugyanis, amikor a szövetség kapcsán arról beszél, hogy hűtlenek lettek, meggyalázva szövetségét, akkor az a szó, amely az eredetiben van, nem csupán azt jelenti, hogy „meggyalázni”, hanem azt is, hogy „átszúrni” (ld. Jób 26,13; Ez 32,26)! Nyilván Malakiás részéről nem szándékos, de micsoda fantasztikus párhuzam ez! Az ember hűtlensége a soha hűtlenné nem váló, és velünk állandóan kapcsolatot kereső Teremtőhöz minden korban ott van, bennünk is ott van, és kivédhetetlen. Olyankor, mikor Istentől eltávolodunk, vagy nem a megfelelő helyen van az életünkben, akkor ő ezt úgy éli meg, mint hűtlenséget a vele való kapcsolatban – vagy ahogyan az ige fogalmaz – a kapcsolat „átszúrását”, „átdöfését”! Sőt, az ige szerint az egymás iránt való hűtlenségünk is ugyanezt eredményezheti!

De azért, hogy ez ne legyen egy végleges, ne legyen bennünket megsemmisítő állapot, ezért az Isten is „átszúrt” valamit, pontosabban valakit! Jézus Krisztus keresztje az Isten örök szövetségének, a teremtmény és a Teremtő közötti kapcsolatnak a restaurációja, helyreállítása! Amit átszúrtak, azt egy átszúrással hozta helyre a Mindenható! Micsoda fantasztikus mélysége van az igének!

Így hát nyitva előttünk az ajtó! Nyitva arra, hogy a Teremtővel felvegyük a kapcsolatot, akkor is, ha eddig még nem tettük, és akkor is, ha most távol van tőlünk, de akkor is, ha közel. Hiszen ahogyan Péter apostol mondta: „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apcsel 2,39). Így legyen! Ámen!