Mesterterv érted. Érted? (prédikáció, Ajka-Öcs, Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap, 2018.06.03.)


textus: Mk 1,14-20
14 Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 15 Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!
16 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; 17 és így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket. 18 Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. 19 Amikor egy kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; 20 és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.





Sokféle személyiségtípus létezik, abban a tekintetben, hogy ki hogyan éli a mindennapjait. És persze tudom, hogy nincsen olyan, hogy átlag, meg nincsen olyan sem, hogy valaki csak ilyen, vagy olyan, mert mi mind egyéniségek vagyunk, de akkor is… Szerintem, van egy-két olyan határozott kategória, vagy éppen tulajdonságokkal kapcsolatos ellentétpár, amibe mindenkit bele lehet sorolni. Például, hogy valaki általában aktív, vagy passzív, nyitott, vagy befelé forduló, izgága vagy nyugodt típus, stb. És van még egy kategória – amit ma kiemelnék –, hogy valaki alapvetően spontán, vagy tervező típus. A spontán olyan ember, aki nem tervez, hanem majd jönnek a dolgok, ahogyan, és majd reagál rájuk. A tervező pedig előre levezeti „papíron”, hogy mi fog történni, hogy felkészülhessen mindenre. És persze legtöbben ilyenek is, meg olyanok is, de azért mindenkinél meg van, hogy melyik a domináns.
És bizony sokszor Istent is kategóriákba szeretnénk tenni, amivel nem csak az a baj, hogy ez nem lehetséges, hanem az is, hogy ettől általában még jobban eltávolodunk az igazságtól. Ha megnézzük a Biblia lapjait, hajlamosak vagyunk az Istenre úgy tekinteni, mint aki alapvetően, az ember megmentésére irányuló törekvéseit ad hoc, spontán módon tenné. Hiszen voltak olyan emberei az Istennek, akik elbuktak a végén (mint például Salamon király), voltak olyanok, akiknek az élőélete volt durva (mint Pál apostol, aki gyilkosságban vett részt), vagy éppen abszolút alkalmatlannak tűntek a feladatra (mint Mózes, aki Isten követeként, vagy ha úgy tetszik „szócsöveként” dadogott). Első látásra azt gondolhatnánk, hogy mindezek azt jelentették, hogy „hát lesz, ami lesz, ez az emberanyag, majd lesz valahogy”… Sőt, hajlamosak vagyunk Jézusra és az ő életére, különösen is a keresztre úgy tekinteni, mint valami véletlen balesetre, vagy a körülmények és az akkori vallási és államhatalom galád összeesküvésére! Spontán így alakult. Ez van…
Pedig abszolút nincs így! Az Isten minden munkája, akár Jézus előtt, akár Jézusban, akár Jézus után, mind-mind eltervezett, megkomponált esemény, aminek úgy kell történnie. Persze ezt mi nem mindig értjük, vagy nem mindig tudjuk elfogadni, de ez ettől még így van. A mai igénk által, az Úr rálátást enged egy pillanatra, arra a tényre, hogy ő mindent megtervez, és Jézus, az ő Atyja szerint, szintén okkal tesz és mond mindent.
Amikor tervezünk, akár egy munkát, egy nyaralást, vagy egy ütemtervet bármire, akkor milyen szempontjaink lehetnek? Mi kell egy jó tervhez? […] Nyilván, valaki aki elkészíti. Kell hozzá egy megfelelő hely, megfelelő idő, erőforrások, és persze a cél… No, meg ha csapatban, team-ben képzeljük el a dolgot, akkor olyanok, akik megfelelően lesznek majd erre.
Jézus szolgálata leges legelején – Márk evangélista tudósítása szerint, aki a legkorábban írta le Jézus történetét a négy evangélista közül – mondja ezt a mondatot: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” És ebben az egy mondatban szinte benne van minden, ami által nyilvánvalóvá válik, hogy az Isten mindent megtervez. Legalább olyan tömör és olyan súlyos ez a mondat, mint a dióhéj-evangélium, a János 3,16: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ott van benne az idő. „Beteljesedett az idő” - mondja Jézus. Az Isten pont akkor, kétezer évvel ezelőtt küldte el őt, hogy megváltson bennünket. És bizony azóta a megváltás a mostban van. Most van az alkalmas idő nekünk is arra, hogy megtegyük, amit kell.
Ott van terv megvalósításához szükséges, alkalmas hely. „elközelített az Isten országa” De ez a terület nem csupán alkalmas, de semmilyen szinten sem korlátozó tényező. Hiszen Isten országa nem egy földrajzi, hanem egy spirituális tér, amelynek részesei lehetünk. Az Isten erőtere, ahol az ő akarata érvényesül, és amely túlmutat ennek a fizikai valóságnak a határain.
És ott van benne persze a cél is. „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Forduljatok az Isten felé, nézzetek rá, mert ő az, akiben otthonra leltek, teljességre, egész-ségre juttok, és akiben üdvösséget kaphattok.
És az erőforrások? Maga Jézus az erőforrás, aki nekünk is erőt ad, hogy mindez meglegyen. „Csupán” kérnünk kell őt, hogy adjon, és ő ad!
És a csapat? A team-munka? Rögtön a fenti mondat után Jézus elhívja az első tanítványait, akik halászok voltak. A megfelelő emberek is meg vannak. Várjunk csak! Valóban megfelelőek…? Hát, az a helyzet, hogy nem és igen. Jézus sokkal okosabb, talpraesettebb, műveltebb, gazdagabb és még sok más tekintetben „jobb” embereket is elhívhatott volna. De mégsem tette.
Van egy mondat, amit nagyon sokszor szoktam hangoztatni, ha az Isten elhívásáról van szó, arról, hogy ki, mit tehet, ki, mit ér az Isten szemében. A mondat így szól: „Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá!” És ez így van. Ezért lettek halászból apostolok és ezért vannak ma olyan sokan, akik fantasztikus szolgálatot végeznek az egyházban, pedig talán senki nem gondolta, hogy így lesz!
Éppen ezért az életünkben, a hithez való hozzáállásunkban, is tudatosítani kell, hogy a kereszténység, a keresztény hit, az nem elsősorban egy tanítással való egyetértés, annak elfogadása vagy megtanulása, amit itt vagy más egyházi fórumokon hallunk, tapasztalunk, hanem részesedés, kapcsolat a Krisztussal! Mert ő együtt halad azokkal, akiket elhívott. Így volt ez kétezer éve, Palesztinában, és így van ez ma Magyarországon is.
Az Isten tervez, és ő el is végzi. Ez legyen előttünk, szívünkben. Az ő akarata érvényesül, ha ő azt akarja. De ez nem az a fajta zsarnoki akarat, amely az elnyomásban teljesedik ki! És, hogy honnan tudom ezt? Onnan tudom, hogy Krisztus mindig együtt megy az elhívottakkal! Mindig ott van, ahol mi. És nem csak a sikerben, nem csak az örömben, hanem a veszteségben és bánatban is!
Sokszor nem érthetjük meg Isten akaratát, sem a tervét, terveit nem tudjuk átlátni, de egyben biztosak lehetünk, hogy Jézus Krisztusban, Őáltala mindig ott lesz velünk, minden pillanatban! Ámen

Megjegyzések

  1. Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá! - jómagamnak is pontosan ez jutott eszembe, amikor a fenti sorokat olvastam. :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz(kereszt)parti sátorozás (prédikáció, Ajka-Öcs, Vízkereszt ünnepe, 2018.01.07.)

Egy másik választás, avagy hova teszed a voksodat (prédikáció, Padragkút-Ajka-Devecser, Böjt 4. vasárnapja, 2018.03.11.)

Valóban feltámadt? 1-2. (prédikációk, Húsvét ünnepe, 2018.04.01.-02.)