Mesterterv érted. Érted? (prédikáció, Ajka-Öcs, Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap, 2018.06.03.)
textus:
Mk 1,14-20
„14
Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és
így hirdette az Isten evangéliumát: 15 Beteljesedett az idő, és
elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az
evangéliumban!
16
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és
Andrást, Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel
halászok voltak; 17 és így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek
engem, és én emberhalászokká teszlek titeket. 18 Erre azok a
hálókat otthagyva azonnal követték őt. 19 Amikor egy kissé
továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a
testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; 20 és
azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a
napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.”
Sokféle személyiségtípus létezik, abban a tekintetben, hogy ki hogyan éli a mindennapjait. És persze tudom, hogy nincsen olyan, hogy átlag, meg nincsen olyan sem, hogy valaki csak ilyen, vagy olyan, mert mi mind egyéniségek vagyunk, de akkor is… Szerintem, van egy-két olyan határozott kategória, vagy éppen tulajdonságokkal kapcsolatos ellentétpár, amibe mindenkit bele lehet sorolni. Például, hogy valaki általában aktív, vagy passzív, nyitott, vagy befelé forduló, izgága vagy nyugodt típus, stb. És van még egy kategória – amit ma kiemelnék –, hogy valaki alapvetően spontán, vagy tervező típus. A spontán olyan ember, aki nem tervez, hanem majd jönnek a dolgok, ahogyan, és majd reagál rájuk. A tervező pedig előre levezeti „papíron”, hogy mi fog történni, hogy felkészülhessen mindenre. És persze legtöbben ilyenek is, meg olyanok is, de azért mindenkinél meg van, hogy melyik a domináns.
És bizony sokszor Istent is kategóriákba szeretnénk tenni, amivel nem csak az a baj, hogy ez nem lehetséges, hanem az is, hogy ettől általában még jobban eltávolodunk az igazságtól. Ha
megnézzük a Biblia lapjait, hajlamosak vagyunk az Istenre úgy
tekinteni, mint aki alapvetően, az ember megmentésére irányuló
törekvéseit ad hoc, spontán módon tenné. Hiszen voltak olyan
emberei az Istennek, akik elbuktak a végén (mint például Salamon
király), voltak olyanok, akiknek az élőélete volt durva (mint Pál
apostol, aki gyilkosságban vett részt), vagy éppen abszolút
alkalmatlannak tűntek a feladatra (mint Mózes, aki Isten
követeként, vagy ha úgy tetszik „szócsöveként” dadogott).
Első látásra azt gondolhatnánk, hogy mindezek azt jelentették,
hogy „hát lesz, ami lesz, ez az emberanyag, majd lesz valahogy”…
Sőt, hajlamosak vagyunk Jézusra és az ő életére, különösen
is a keresztre úgy tekinteni, mint valami véletlen balesetre, vagy
a körülmények és az akkori vallási és államhatalom galád
összeesküvésére! Spontán így alakult. Ez van…
Pedig
abszolút nincs így! Az Isten minden munkája, akár Jézus előtt,
akár Jézusban, akár Jézus után, mind-mind eltervezett,
megkomponált esemény, aminek úgy kell történnie. Persze ezt mi
nem mindig értjük, vagy nem mindig tudjuk elfogadni, de ez ettől
még így van. A mai igénk által, az Úr rálátást enged egy
pillanatra, arra a tényre, hogy ő mindent megtervez, és Jézus, az
ő Atyja szerint, szintén okkal tesz és mond mindent.
Amikor
tervezünk, akár egy munkát, egy nyaralást, vagy egy ütemtervet
bármire, akkor milyen szempontjaink lehetnek? Mi kell egy jó
tervhez? […] Nyilván, valaki aki elkészíti. Kell hozzá egy
megfelelő hely, megfelelő idő, erőforrások, és persze a cél…
No, meg ha csapatban, team-ben képzeljük el a dolgot, akkor
olyanok, akik megfelelően lesznek majd erre.
Jézus szolgálata leges legelején – Márk evangélista
tudósítása szerint, aki a legkorábban írta le Jézus történetét
a négy evangélista közül – mondja ezt a mondatot:
„Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa.
Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” És ebben az
egy mondatban szinte benne van minden, ami által nyilvánvalóvá
válik, hogy az Isten mindent megtervez. Legalább olyan tömör és
olyan súlyos ez a mondat, mint a dióhéj-evangélium, a János
3,16: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött
Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen.”
Ott
van benne az idő. „Beteljesedett az idő” - mondja Jézus.
Az Isten pont akkor, kétezer évvel ezelőtt küldte el őt, hogy
megváltson bennünket. És bizony azóta a megváltás a mostban
van. Most van az alkalmas idő nekünk is arra, hogy megtegyük, amit
kell.
Ott
van terv megvalósításához szükséges, alkalmas hely.
„elközelített az Isten országa” De ez a terület nem
csupán alkalmas, de semmilyen szinten sem korlátozó tényező.
Hiszen Isten országa nem egy földrajzi, hanem egy spirituális tér,
amelynek részesei lehetünk. Az Isten erőtere, ahol az ő akarata
érvényesül, és amely túlmutat ennek a fizikai valóságnak a
határain.
És
ott van benne persze a cél is. „Térjetek meg, és higgyetek az
evangéliumban!” Forduljatok az Isten felé, nézzetek rá,
mert ő az, akiben otthonra leltek, teljességre, egész-ségre
juttok, és akiben üdvösséget kaphattok.
És
az erőforrások? Maga Jézus az erőforrás, aki nekünk is erőt
ad, hogy mindez meglegyen. „Csupán” kérnünk kell őt, hogy
adjon, és ő ad!
És
a csapat? A team-munka? Rögtön a fenti mondat után Jézus elhívja
az első tanítványait, akik halászok voltak. A megfelelő emberek
is meg vannak. Várjunk csak! Valóban megfelelőek…? Hát, az a
helyzet, hogy nem és igen. Jézus sokkal okosabb, talpraesettebb,
műveltebb, gazdagabb és még sok más tekintetben „jobb”
embereket is elhívhatott volna. De mégsem tette.
Van
egy mondat, amit nagyon sokszor szoktam hangoztatni, ha az Isten
elhívásáról van szó, arról, hogy ki, mit tehet, ki, mit ér az
Isten szemében. A mondat így szól: „Isten nem az alkalmasokat
hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá!” És ez így
van. Ezért lettek halászból apostolok és ezért vannak ma olyan
sokan, akik fantasztikus szolgálatot végeznek az egyházban, pedig
talán senki nem gondolta, hogy így lesz!
Éppen
ezért az életünkben, a hithez való hozzáállásunkban, is
tudatosítani kell, hogy a kereszténység, a keresztény hit, az nem
elsősorban egy tanítással való egyetértés, annak elfogadása
vagy megtanulása, amit itt vagy más egyházi fórumokon hallunk,
tapasztalunk, hanem részesedés, kapcsolat a Krisztussal! Mert ő
együtt halad azokkal, akiket elhívott. Így volt ez kétezer éve,
Palesztinában, és így van ez ma Magyarországon is.
Az
Isten tervez, és ő el is végzi. Ez legyen előttünk, szívünkben.
Az ő akarata érvényesül, ha ő azt akarja. De ez nem az a fajta
zsarnoki akarat, amely az elnyomásban teljesedik ki! És, hogy
honnan tudom ezt? Onnan tudom, hogy Krisztus mindig együtt megy az
elhívottakkal! Mindig ott van, ahol mi. És nem csak a sikerben, nem
csak az örömben, hanem a veszteségben és bánatban is!
Sokszor
nem érthetjük meg Isten akaratát, sem a tervét, terveit nem
tudjuk átlátni, de egyben biztosak lehetünk, hogy Jézus
Krisztusban, Őáltala mindig ott lesz velünk, minden pillanatban!
Ámen
Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá! - jómagamnak is pontosan ez jutott eszembe, amikor a fenti sorokat olvastam. :-)
VálaszTörlés