Tevék vagyunk (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap, 2018.06.17.)

textus: 1Pét 5,6-11

„6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 9 álljatok neki ellen a hitben szilárdan, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Gyermekkorom egyik kedvenc meséje volt az Aladdin. Remélem, hogy ez a mesecím, most nem csak nekem, vagy a nálam idősebbeknek, hanem a gyerekeknek is mond valamit. Nagyon szerettem ezt a mesét, még moziban láttam először, de aztán számtalanszor néztem meg videokazettán (!), DVD-n, vagy éppen stream-elve a neten. Sok tanulsága és tanítása van a mesének, én mégis egy képet hoznék csak belőle. Rögtön az elején mutatják – már a főcímzene alatt – tájat, ami ugyebár sivatag, főleg. A sivatagban pedig ott vándorol a karaván. Tudjuk-e, hogy karavánokat milyen állatok alkotják? […] Bizony tevék egymás után, akik bírják a terhet, sokáig meg vannak víz nélkül, egyszóval erre a közegre lettek teremtve. Gondolom, már a többségnek volt szerencséje tevével, ha más nem akkor állatkertben, vagy a képernyőn. Azonban tudnunk kell ezekről az állatokról, hogy mivel nem gépek, ők sem bírják a végtelenségig, bármennyire is szeretnék, mert van egy pont, ami után már nekik is kell az utánpótlás és a pihenés. Sőt, ezen túl a karavánokat, és benne a tevéket, más veszély is fenyegeti. Ugyanis bármilyen hihetetlen, de a sivatagban is vannak ragadozók, akik bizony a súlyos teherrel megrakott, lassan bandukoló tevéket könnyű prédának tekintik. Az oroszlánról ma az a képünk van, hogy az afrikai szavannákon él, de Jézus korában szinte minden éghajlat alatt, minden földrészen meg lehetett találni valamilyen fajtáját az oroszlánnak, még a sivatagosabb területeken is.

Mostanában szinte minden munkaterületen, a nyári szabadságolások előtt, de főleg a köz- és felsőoktatásban (hiszen ott év közben egyáltalán nincsen szabi) érezzük azt, felnőttek és gyerekek, diákok és tanárok egyaránt, hogy egy karaván vagyunk. Mégpedig egy olyan karaván, amely már a végét járja. Az egész munkaévnyi teher már egészen kitikkasztott. Mindenki várja már, hogy mikor mehet el a jól megérdemelt szabadságára (már ha teheti), akár maga választott időpontban, akár olyanban, amit a munkaadója adott ki neki, vagy a diákok esetében, amit a tanrend, tanmenet megszabott. És a helyzetet az még bonyolítja, hogy azok a terhek, amelyeket mindannyian cipelünk, nem csak a tanulásból, vagy a munkából fakadnak. Ott van a család, ott vannak a magánéleti kérdések, veszteségek, kudarcok, beláthatatlan horizontok, homályos jövőképek és még sorolhatnám. És (már elnézést a párhuzamért) mint tevék bandukolunk a privát sivatagunkban, terhekkel megrakodva… De még ez sem elég, még ott van az oroszlán is. „az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” Még a gonosz is ellenünk dolgozik, hol egy helyzet, hol egy belső kép, hol egy rosszindulatú megjegyzés, hol egy könyök, hol a kétségbeesés, vagy éppen kísértés formájában.

Ebben a helyzetben hangzik az igénk vigasztaló szava: „Minden gondotokat őreá [ti. Istenre] vessétek, mert neki gondja van rátok.” Olyan sokszor fordulhat meg a fejünkben, hogy ugyan ki az, akit érdekel, hogy velem mi van, és aki megérthetné, hogy mi van velem? Sőt olyan, aki esetleg még kompetensen és hatékonyat tudna nekem segíteni is? Az Úr felé forduljunk ekkor is! Mert az Úr, nem csak, hogy meghallgat – ami már önmagában is hatalmas dolog – hanem az ige arra biztat bennünket, hogy Istenre „pakoljunk” nyugodtan, ő bírja! Sőt, még segíteni is tud vinni azt is, ami rajtam/rajtunk maradt! „Minden gondotokat őreá vessétek”- írja Péter. Mindet. De akkor tényleg mindet! Ne őrizgessük a terheinket, amiket talán már annyira megszoktunk, és annyira az életünk része lett, hogy már elengedni sem akarjuk! Ez egy mindent vagy semmit helyzet. Bízzunk az Istenben és bízzunk rá mindent!

És talán az is megfordulhatott a fejünkben, hogy ha én keresztén vagyok, akkor miért vagyok így megterhelve? Az Isten fényében nekem boldognak, meg kiegyensúlyozottnak, meg félelem nélkülinek kellene lennem! Péter apostol megnyugtat: „ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban” A keresztény ember is ember, nekünk is ott vannak a cipelni valóink! De van egy fantasztikus lehetőségünk: Isten velünk van! Rá lehet vetni a gondokat, a terheket, a bajokat, a fáradságot és mindent!

Jézus Krisztus azt mondja: „de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14) Újra és újra megújulhatunk az Úr akaratából Jézus Krisztus által. Mint a búvópatak, amelynek semmi sem tudja útját állni, de föld, sem kő sem semmi, előbb utóbb megtalálja az útját, még ha hosszú küzdelmek által is.

És erről beszél Péter apostol is: „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” Mert nem csak a teher hordozásban van velünk az Úr, hanem abban is, hogy mi magunk megerősödjünk. Nem egészségtelen függés lesz a jutalmunk az Úrral való életben, hanem egy megerősödött, megalapozott élet. És meglátjuk majd, hogy ami nem ment, és az Úr segített azt elhordozni, lehet, hogy egy idő múlva már magától is meg, elég ha tudjuk, ott van velünk benne az Úr!

„Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” - így fejezi be Péter. Igen, tényleg az övé. De milyen jó lenne, ha ez rólunk is elmondható lenne. Milyen jó lenne, ha ki tudnám mondani: Uram, a tiéd vagyok! Légy mellettem, terheimet vedd el, és erősíts meg engem az örök életre! Ámen