"Hogy hagyhatta ezt az Isten?!" (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap, 2019.08.04.)

textus: Jn 11,1-8.11b-15.17.20-29.32-36.38-44
1Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. 2Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 5Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 6Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt, 7de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába! [...] Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. 12A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. 14Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. 15Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! […]
17Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. […] 20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 24Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? 27Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
28Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. 29Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 30De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. […] 32Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.34Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! 35Jézus könnyekre fakadt. 36A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette! […] 38Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. 40Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? 41Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 43Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!




A múlt héten ért véget a Művészetek Völgye fesztivál. Őszintén megmondom, hogy én most voltam először, de nekem nagyon tetszett. Természetesen elmentünk Taliándörögdre az Tarisznya Evangélikus Udvarba. Rendkívül profi és színvonalas programokat szervezett egyházunk. Mikor odaértünk, múlt héten szombaton, akkor éppen egy pódiumbeszélgetés volt a ökogondolkodás, a környezetvédelem és az egyház kapcsolatáról. Arról – amit én mindig is hangoztattam és hangoztatok – hogy, aki keresztény, az alapvetően zöld gondolkodású. A vége beszélgetésnek kissé lehangoló lett, hiszen – úgy tűnik – nem sok remény van arra, hogy megállítsuk az emberiség romboló munkáját, ami a kihalásunkhoz vezethet, akár száz éven belül. Mindenesetre az egyik beszélgető azt mondta, hogy lassan az egyházaknak fel kell készülni azokra a kérdésekre, amelyek a klímaváltozás drasztikus eredményeit fogják kísérni, ti. „Hogyan hagyhatta ezt az Isten?”. Most tekintsünk el attól, hogy azok az emberek, akik ezt fogják kérdezni, nagy részben egy szalmaszálat sem tettek keresztbe a bolygó érdekében… Ugyanis ennek ellenére a kérdés valamilyen szinten jogos.
A mai történetünk több szempontból is az egyik legkülönlegesebb az evangéliumban. Egy Lázár nevű férfi, aki Jézusnak jó barátja volt, nagyon beteg lett. Két nővére volt Lázárnak, aki megüzenték Jézusnak „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”. Nyilván valamilyen segítséget vártak Jézustól. Nem ez lett volna az első alkalom, hogy Jézus meggyógyít valakit. És nyilván, ha hívnak egy barátot, akkor az megy, ahogyan tud és segít. Ez a barát „definíciója”. Ráadásul az evangélista megerősíti: „Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.” Ennek ellenére „Amikor tehát meghallotta, hogy [Lázár] beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,”. Itt valami nagyon nagy furcsaság van. Jézus – úgy tűnik – nem viselkedik barátként, hiszen nem siet Lázár segítségére, aki pedig az alatt két nap alatt, amíg Jézus nem ment el hozzá, meghalt. Utána pedig, amikor pedig végre odaért, akkor bizony megkapta azt a bizonyos, már az igehirdetés elején, felemlegetett kérdést: „Hogy hagyhattad?!” Mária Lázár nővére, mondja ezt neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Ez mondattanilag ugyan egy kijelentés, de szerintem mindannyian érezzük benne a kérdést, sőt a számonkérést is: „Hogyan hagyhattad ezt Jézus?!”, „Mégis, hogy mondhatod magadat az Isten küldöttének, ha hagytad a barátodat meghalni?!” A dolgot még súlyosbítja, hogy a „Lázár” név eredeti alakja, az „Eleázár” azt jelenti, „az Isten megsegít”! Nos, így még durvább…
Ahhoz, hogy megértsük, kissé vissza kell ugornunk egy kicsit az időben. Ebben a nagyon hosszú történetben több nagyon fontos beszélgetés is elhangzik. Sajnos arra nincsen időnk, hogy mindent részletesen tárgyaljuk, de kettőről mindenképpen beszélnünk kell, ahhoz, hogy végre valami „megoldáshoz” eljussunk. Az első a tanítványokkal, a második pedig Mártával, Lázár másik nővérével való beszélgetés.


1. Amikor Jézus meghallja, hogy Lázár beteg és ott marad, ahol van, így beszélget a tanítványokkal:
Jézus: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. […] Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.
Tanítványok: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.” Ja, ha csak ennyi, akkor oké.
Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.
Jézus: „Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
2. Amikor pedig a másik nővérrel, Mártával, találkozik ugyanazt megkapja szó szerint, mint Máriától:
Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Jézus: „Feltámad a testvéred!
Márta: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?


Jézus a tanítványait készíti fel (az akkoriakat és a maiakat is). „tiértetek, hogy higgyetek”- mondja Jézus. Azért történt mindez, hogy a hitünk, az apostoloké és a miénk növekedjen. És ezekből a beszélgetésekből már érezzük, hogy ez az a plusz ami itt van. Ez a történet az egyik csúcspontja az evangéliumnak. Itt ér össze leginkább az Isten és az ember, Krisztus személyében. Jézus nagyon meghatódik, amikor odaér barátja sírjához. Sír. Ez az egyetlen olyan alkalom, amikor Jézus egy konkrét személy miatt, egy konkrét ember miatt sír. Zokog a sírnál, hiszen most ő is egy megrendült hozzátartozó… De annál sokkal több is… „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Benne itt van az Isten is közöttünk, aki nem elvenni, de adni akar, mert ő a feltámadás és az élet!
Jézus nincsen fából, sír a tragédia láttán. Sír, barátja sírjánál. Azt hisszük, hogy mi kevesebbet számítunk neki? Mi, akikért az életét adta? Mi, akikért vállalta az emberlétet, annak minden nyomorúságával együtt? Nem. Mi is pontosan ugyanannyira számítunk neki mint Lázár! Így amikor a halál árnyéka, a betegség, a gond, a baj, a tragédia ránk vetül, akkor bizton számíthatunk Jézusra! „Bizton, számíthatunk Jézusra?”-kérdezhetnétek. „De, hisz hagyta meghalni a barátját, Lázárt!” Igen, ennek ellenére is azt mondom, hogy bizton számíthatunk Jézusra! De! Nem úgy, ahogyan azt „megrendeljük”, ahogyan azt én megrendelem! Ne gondoljuk már Jézusról azt, hogy ő egy szolgáltató, akit én valamilyen „összeggel” rá tudok venni arra, hogy csináljon ezt vagy azt, hogy szolgáltasson! Nincs az az ima, vagy az a jó tett, vagy az a „rendes” élet, amivel én kényszeríteni tudom Jézust! De, rá bizton számíthatok, és ő a legjobbat akarja nekem! Honnan tudhatom ezt? Ennek a történetnek végéből. Jézus zokog a sírnál, és utána így imádkozik: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
Jézus megteszi barátjáért a legnagyobbat, amit tehet: feltámasztja. Ezzel nem csak, hogy visszahozza az életbe, meggyógyítja, hanem egyben meg is mutatja, hogy micsoda hatalma van, és ezzel a tanítványai hitét építi. Milyen hatalmas csoda kerekedett ki ebből a történetből!

Mi következik ebből? Az, hogy Jézus jót akar nekem, és sohasem tudhatom, hogy mit hoz ki abból amiben éppen vagyok! De még, ha emberileg nem is látom a hasznát, az eredményét a rossznak, a nehézségnek, ami történik, ki vagyok én, hogy számon kérjem azt, akinek akkora hatalma van, hogy fel tud támasztani egy halottat! Sőt nem csak egyet, hanem mindet! Engem is majd az utolsó napon, mégpedig azért, hogy örök életet adjon! Ámen  

És a végére, mindenkinek ajánlok megnézésre egy klippet, amiben a Bellarive zenekar zseniálisan dolgozza fel ezt a fantasztikus történetet:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)