"Hogy hagyhatta ezt az Isten?!" (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap, 2019.08.04.)
textus:
Jn 11,1-8.11b-15.17.20-29.32-36.38-44
„1Volt
pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és
testvérének, Mártának a falujából. 2Mária volt az, aki
megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő
testvére, Lázár volt a beteg. 3A nővérei megüzenték Jézusnak:
Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt
mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét
szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 5Jézus
szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. 6Amikor tehát
meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol
volt, 7de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét
Júdeába! [...]
Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. 12A
tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13Pedig
Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy
álomba merülésről szól. 14Akkor azután Jézus nyíltan
megmondta nekik: Lázár meghalt. 15Örülök, hogy nem voltam ott:
tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá! […]
17Amikor
Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. […]
20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária
azonban otthon maradt. 21Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt
lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom,
hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23Jézus
ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 24Márta így válaszolt:
Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25Jézus
ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki
hisz énbennem, ha meghal is, él; 26és aki él, és hisz énbennem,
az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? 27Márta így felelt: Igen, Uram,
én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell
jönnie a világba.
28Miután
ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
A Mester itt van, és hív téged. 29Ő pedig, amint ezt meghallotta,
gyorsan felkelt, és odament hozzá. 30De Jézus még nem ért be a
faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. […]
32Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt,
leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél
volna, nem halt volna meg a testvérem.
33Amikor
Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak,
háborgott lelkében, és megrendült.34Megkérdezte: Hova
helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg! 35Jézus
könnyekre fakadt. 36A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
[…] 38Jézus – még
mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt,
és kő feküdt rajta. 39Jézus így szólt: Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga
van, hiszen negyednapos. 40Jézus azonban ezt mondta neki: Nem
mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
41Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és
ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Én
tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt
mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 43Miután ezt
mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44És kijött a
halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő
takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”
A
múlt héten ért véget a Művészetek Völgye fesztivál.
Őszintén megmondom, hogy én most voltam először, de nekem nagyon
tetszett. Természetesen elmentünk Taliándörögdre az Tarisznya
Evangélikus Udvarba. Rendkívül profi és színvonalas programokat
szervezett egyházunk. Mikor odaértünk, múlt héten szombaton,
akkor éppen egy pódiumbeszélgetés volt a ökogondolkodás, a
környezetvédelem és az egyház kapcsolatáról. Arról – amit én
mindig is hangoztattam és hangoztatok – hogy, aki keresztény, az
alapvetően zöld gondolkodású. A vége beszélgetésnek kissé
lehangoló lett, hiszen – úgy tűnik – nem sok remény van arra,
hogy megállítsuk az emberiség romboló munkáját, ami a
kihalásunkhoz vezethet, akár száz éven belül. Mindenesetre az
egyik beszélgető azt mondta, hogy lassan az egyházaknak fel kell
készülni azokra a kérdésekre, amelyek a klímaváltozás
drasztikus eredményeit fogják kísérni, ti. „Hogyan hagyhatta
ezt az Isten?”. Most tekintsünk el attól, hogy azok az emberek,
akik ezt fogják kérdezni, nagy részben egy szalmaszálat sem
tettek keresztbe a bolygó érdekében… Ugyanis ennek ellenére a
kérdés valamilyen szinten jogos.
A
mai történetünk több szempontból is az egyik legkülönlegesebb
az evangéliumban. Egy Lázár nevű férfi, aki Jézusnak jó
barátja volt, nagyon beteg lett. Két nővére volt Lázárnak, aki
megüzenték Jézusnak „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”.
Nyilván valamilyen segítséget vártak Jézustól. Nem ez lett
volna az első alkalom, hogy Jézus meggyógyít valakit. És
nyilván, ha hívnak egy barátot, akkor az megy, ahogyan tud és
segít. Ez a barát „definíciója”. Ráadásul az evangélista
megerősíti: „Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és
Lázárt.” Ennek ellenére
„Amikor tehát meghallotta, hogy [Lázár]
beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,”.
Itt valami nagyon nagy furcsaság van. Jézus – úgy tűnik – nem
viselkedik barátként, hiszen nem siet Lázár segítségére, aki
pedig az alatt két nap alatt, amíg Jézus nem ment el hozzá,
meghalt. Utána pedig, amikor pedig végre odaért, akkor bizony
megkapta azt a bizonyos, már az igehirdetés elején, felemlegetett
kérdést: „Hogy hagyhattad?!” Mária Lázár nővére, mondja
ezt neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem.” Ez mondattanilag ugyan egy kijelentés, de
szerintem mindannyian érezzük benne a kérdést, sőt a
számonkérést is: „Hogyan hagyhattad ezt Jézus?!”, „Mégis,
hogy mondhatod magadat az Isten küldöttének, ha hagytad a
barátodat meghalni?!” A dolgot még súlyosbítja, hogy a „Lázár”
név eredeti alakja, az „Eleázár” azt jelenti, „az Isten
megsegít”! Nos, így még durvább…
Ahhoz,
hogy megértsük, kissé vissza kell ugornunk egy kicsit az időben.
Ebben a nagyon hosszú történetben több nagyon fontos beszélgetés
is elhangzik. Sajnos arra nincsen időnk, hogy mindent részletesen
tárgyaljuk, de kettőről mindenképpen beszélnünk kell, ahhoz,
hogy végre valami „megoldáshoz” eljussunk. Az első a
tanítványokkal, a második pedig Mártával, Lázár másik
nővérével való beszélgetés.
1.
Amikor Jézus meghallja, hogy Lázár beteg és ott marad, ahol van,
így beszélget a tanítványokkal:
Jézus:
„Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét
szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. […]
Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.”
Tanítványok:
„Uram, ha elaludt, meggyógyul.” Ja, ha csak ennyi, akkor
oké.
„Pedig
Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy
álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta
nekik: Lázár meghalt.”
Jézus:
„Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy
higgyetek. De menjünk el hozzá!”
2.
Amikor pedig a másik nővérrel, Mártával, találkozik ugyanazt
megkapja szó szerint, mint Máriától:
Márta:
„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
Jézus:
„Feltámad a testvéred!”
Márta:
„Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó
napon.”
Jézus:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz
énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem
hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Jézus
a tanítványait készíti fel (az akkoriakat és a maiakat is).
„tiértetek, hogy higgyetek”- mondja Jézus. Azért
történt mindez, hogy a hitünk, az apostoloké és a miénk
növekedjen. És ezekből a beszélgetésekből már érezzük, hogy
ez az a plusz ami itt van. Ez a történet az egyik csúcspontja az
evangéliumnak. Itt ér össze leginkább az Isten és az ember,
Krisztus személyében. Jézus nagyon meghatódik, amikor odaér
barátja sírjához. Sír. Ez az egyetlen olyan alkalom, amikor Jézus
egy konkrét személy miatt, egy konkrét ember miatt sír. Zokog a
sírnál, hiszen most ő is egy megrendült hozzátartozó… De
annál sokkal több is… „Én vagyok a feltámadás és az
élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz
énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Benne itt van az
Isten is közöttünk, aki nem elvenni, de adni akar, mert ő a
feltámadás és az élet!
Jézus
nincsen fából, sír a tragédia láttán. Sír, barátja sírjánál.
Azt hisszük, hogy mi kevesebbet számítunk neki? Mi, akikért az
életét adta? Mi, akikért vállalta az emberlétet, annak minden
nyomorúságával együtt? Nem. Mi is pontosan ugyanannyira számítunk
neki mint Lázár! Így amikor a halál árnyéka, a betegség, a
gond, a baj, a tragédia ránk vetül, akkor bizton számíthatunk
Jézusra! „Bizton, számíthatunk Jézusra?”-kérdezhetnétek.
„De, hisz hagyta meghalni a barátját, Lázárt!” Igen, ennek
ellenére is azt mondom, hogy bizton számíthatunk Jézusra! De! Nem
úgy, ahogyan azt „megrendeljük”, ahogyan azt én megrendelem!
Ne gondoljuk már Jézusról azt, hogy ő egy szolgáltató, akit én
valamilyen „összeggel” rá tudok venni arra, hogy csináljon ezt
vagy azt, hogy szolgáltasson! Nincs az az ima, vagy az a jó tett,
vagy az a „rendes” élet, amivel én kényszeríteni tudom
Jézust! De, rá bizton számíthatok, és ő a legjobbat akarja
nekem! Honnan tudhatom ezt? Ennek a történetnek végéből. Jézus
zokog a sírnál, és utána így imádkozik: „Atyám, hálát
adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig
meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy
elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan
kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén
pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt
nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”
Jézus
megteszi barátjáért a legnagyobbat, amit tehet: feltámasztja.
Ezzel nem csak, hogy visszahozza az életbe, meggyógyítja, hanem
egyben meg is mutatja, hogy micsoda hatalma van, és ezzel a
tanítványai hitét építi. Milyen hatalmas csoda kerekedett ki
ebből a történetből!
Mi
következik ebből? Az, hogy Jézus jót akar nekem, és sohasem
tudhatom, hogy mit hoz ki abból amiben éppen vagyok! De még, ha
emberileg nem is látom a hasznát, az eredményét a rossznak, a
nehézségnek, ami történik, ki vagyok én, hogy számon kérjem
azt, akinek akkora hatalma van, hogy fel tud támasztani egy
halottat! Sőt nem csak egyet, hanem mindet! Engem is majd az utolsó
napon, mégpedig azért, hogy örök életet adjon! Ámen
És a végére, mindenkinek ajánlok megnézésre egy klippet, amiben a Bellarive zenekar zseniálisan dolgozza fel ezt a fantasztikus történetet:
Köszönöm! :-)
VálaszTörlés