Itt leszünk október 14-én is (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap, 2019.10.13.)

textus: Ez 37,15-23

„15Így szólt hozzám az ÚR igéje: 16Te, emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. 17Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben! 18Ha majd ezt mondja neked néped: Magyarázd meg, hogy mit jelent ez! – 19akkor így felelj: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok belőlük, és eggyé lesznek a kezemben. 20Amikor szemük láttára ott lesznek a kezedben azok a fadarabok, amelyekre írtál, 21így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre. 22Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött. Nem lesz többé két nép, és nem szakadnak soha többé két királyságra. 23Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.”

Súlyos nap van ma. Az önkormányzati választások napja... 

Aki azt gondolja, hogy ez után a két mondat után politizálni fogok, az téved. De nem mehetünk el amellett, hogy a poltika milyen állapotba sodorta Magyarországot a 21. század első negyedének vége felé...

Nem tudom ki, hogyan van vele, de nekem nagyon elegem van már. Egyszerűen fájdalmas számomra az ahogyan ma a politikát és a demokráciát művelik és kommunikálják az azzal foglalkozók, a politikusok. Mert, hogy a választások, legyenek azok bármilyenek, már nem egy egészséges sportversenyre hajaznak, hanem inkább a másik túlkiabálására, és a minél sikeresebb bemocskolásról szólnak! És itt nem a tényekről beszélek (beszélnek azok magukért), hanem inkább a stílusról és módszerekről.

Ebben a felfokozott állapotban kitűnően látszik az, hogy mennyire szét van törve társadalmunk. A beszélgetésnek, az eszmecserének, a vitának, a korrekt meggyőzésnek már nyomai sincsenek ma, Magyarországon, a politikai közbeszédben. És ez bizony mindenre és mindenkire hatással van, arra is, aki nem követi a napi politikát. A politika stílusa és "gyümölcsei" ugyanis lecsurognak a hétköznapokba, leképeződnek emberi kapcsolatainkban is. Jelen valóságunkban (és tisztelet a kivételnek) már nem akarjuk megérteni a másikat, már nem akarjuk tudni, hogy mi az igazság, mert már annyi van belőle… ilyen is, olyan is… Milyen találóan fogalmaz József Attila: „az igazat mondd, ne csak a valódit” (Thomas Mann üdvözlése). Igazat, de kiét? Ma már nem az az „igaz”, ami az igaz, hanem amit „X” vagy éppen „Y” mond. És ahogyan beleszokom ebbe a 21. századi relativizmusba, már nem csak a politikában, de kapcsolataimban, családomban, barátaim között, a szomszédságban sem hiszek már senkinek sem, nem bízom senkiben. Ez a rendszerváltás utáni magyar politika legnagyobb bűne. A rövid távú, 4-5 éves, hatalom érdekében feláldozták társadalmunk lelki egészségét. Mert választások csak ma, október 13-án vannak, de megmérgezett kapcsolataink itt lesznek velünk október 14-én, 15-én…, és még nagyon sokáig… A mentálhigiéné azt mondja, hogy a közeljövő legnagyobb mentális betegsége, lelki zavara, nem a depresszió, nem kiégés, vagy valami más, hanem a kapcsolatra való képtelenség, illetve a kapcsolatok megtartása képességének hiánya lesz. Egyszerűen nem fogunk tudni ahhoz kapcsolódni, aki nem gondolja pontosan ugyanazt mint mi és nem tesz mindent akkor, amikor mi arra vágyunk. És ennek a betegségnek a kialakulásában legnagyobb szerepe – a kütyük után – a politikának van.

A mai igénk is egy végtelenül széttöredezett társadalomban született. Izrael népe, mely az Isten által lett kiválasztva, politikai érdekek mentén, közigazgatásilag is ketté szakadt. Az északi országrészt (pontosabban: rész országot) Efraimnak, a délit Júdának hívták. E két ország pedig sokszor hadban is állt egymással. Testvér a testvér ellen.

Ebben az áldatlan széttöretettségben szólal meg az Úr Ezékiel prófétán keresztül. A próféta, Isten parancsára, egy szimbolikus, prófétai tettet visz véghez, mintegy illusztrálva az üzenetet: „fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!”- mondja az Úr a prófétának.

Milyen egyszerűnek tűnik! Két bot, amit felszedünk a földről. E kettő összeillesztve, és meg is van az egység. De persze tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Akkor sem volt az és ma sem az. Ettől, hogy ezt megtette a próféta, még nem lesz egység, viszont ez a szimbolikus cselekedet és annak magyarázata, megmutatja nekünk, hogy mitől lesz. Ezt mondja Isten: „Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok belőlük, és eggyé lesznek a kezemben.” Nekünk nem megy és bár szép dolog, ha próbálkozunk, de esélytelen. Erre az összeillesztésre egyedül az Isten képes. Így volt ez Ezékiel idejében és így van ez ma Magyarországon is!

A mai szakaszunk tele van igékkel, tettekkel, történésekkel. Nagyon intenzív szavak ezek: „kezembe fogom”; „kihozom”; „összegyűjtöm”; „beviszem”; „megszabadítom”; „megtisztítom”. Mind-mind egyes szám első szemében. Miért? Mert mindezt az Isten teszi!

Kedves Választópolgár Testvérek! Reménységünk van arra, hogy Isten a mi népünket is kezébe fogja, kihozza a gyűlölet és töredezettség fogságából, összegyűjt egy közösséggé, elvisz bennünket egy jobb jövőbe, megszabadít a bűntől és a haragtól, hogy minden értelemben tiszta életet élhessünk! Ez most „még” csak reménységként él bennünk, mert ezt csak az Isten tudja véghez vinni. Bármi is lesz az eredmény itt helyben, vagy az országban, az nem fog megoldást hozni töröttségünkre, békességet meg végképp nem! Ezt csak az Úr tudja megadni!

De ennek ára van. Az ár pedig az, hogy az Istenhez fordulunk, vagy másképpen fogalmazva, megtérünk! Valódi Krisztus-hitre. Nem kamura, hanem valódira. Úgy, hogy Krisztus uralkodjon az életünkben, ő legyen a vezérfonal. „Egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött”- írja a próféta. És ez a király számunkra nem valaki ember, hanem maga a Krisztus.

Ez nagy dolog, de valahol ezt is el kell kezdeni. Hol lehetne erre jobb helyet találni, mint a templomban, ahol – Krisztusnak hála – együtt ülünk békességben legyünk bármilyen „színűek” akár politikai, akár bármilyen más értelemben! Ezt a fényt vigyük tovább. Erre van szüksége országunknak ma, holnap és bármely más napon is!

Végül hangozzon el oltár előtti ige még egyszer, ahol Pál apostol csodálatosan összefoglalja, azt, amire most szükség van: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,1-6)