A valódi látszat (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2020.09.06.)

textus: Lk 6,43-46

„43Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. 44Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. 45A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. 46Miért mondjátok nekem: URam, URam – ha nem teszitek, amit mondok?”

Sokan tudják itt, hogy nekünk családilag a Bolgárkertben (*helyi közösségi kert) van parcellánk. Már tavaly is, de idén is ültettünk dísznapraforgót. Főleg kislányunknak, Zoénak, mert nagyon szereti. Napraforgó Nóri a neve. Idén azonban nagyon érdekes lett az eredmény, amit az oltáron is láthattok. Kértféle napraforgó lett ugyanabból a csomagból. Egy csomag mag, de mégis mikor el kezdett virágozni, akkor derült csak ki, hogy tulajdonképpen két fajta. Láthatjátok is az oltáron is van mind a két fajtából.

Biztos vannak itt profik, de nekünk, mikor vettük magot, nem tűnt fel, hogy többféle mag van a tasakban. De az is lehet, hogy nem is volt többféle, legalábbis kinézetre. Csupán akkor vált nyilvánvalóvá, mikor virágot hozott, termett.

Gyümölcséről ismerszik meg a fa.- tartja a bibliai eredetű mondás. És valóban, bár a napraforgónak nincsen a szó szoros értelmében gyümölcse, de a magja, amit hasznosítunk a virágja tányérjában van, szóval ebben az értelemben a virágot tekinthetjük „gyümölcsnek”. És csak a végén derült ki, hogy valójában milyen napraforgó(k)ról is van szó. Abban megegyezhetünk, hogy az átlagember számára egy mag, és sokszor maga a növény, sem mond semmit, hanem csak a gyümölcs.

Jézus a gyümölcs példáját hozza elénk. „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg.” Jézus azonban most nem csupán a gyümölcsöknek a különbözőségéről beszél, hogy körte vagy alma, vagy ilyen vagy olyan színű napraforgó, hanem a gyümölcs minőségéről is beszél. „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.” Azt mondja, hogy a haszonnövény vagy fa hasznosságát, minőségét az adja meg, hogy hogyan és mit terem. Ennek a mondatnak a magyar fordítása kissé eufemisztikus. Az eredeti görög szövegben nem „rossz” van, hanem „rohadt”, „romlott”, „használhatatlan” kifejezés van („szaprosz”). Muslicatenyészet, ahogyan mi szoktuk mondani, mikor megromlik a gyümölcs az asztalon a kosárban, vagy konyhapulton, mert nem esszük meg időben.

De, azt hiszem, mindannyian sejtjük, hogy Jézus nem kertészeti tippeket akar adni, nem vágyik Bálintgazda-szerepre, hanem példázatot mond nekünk. „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. […] A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Ebben a példában mi vagyunk a fa, és a tetteink, életünk a gyümölcs. Senki sem lát bele a másik emberbe, nem tudjuk mit gondol, mit érez, milyen ő valójában. Persze annak függvényében, hogy mennyire vagyunk pszichológiailag képzettek, vagy éppen mennyire ismerjük a másik embert, lehetnek jó tippjeink arra, hogy mi van a másikban. De a tipp az tipp marad…

Keresztények vagyunk, evangélikusok, vagy bármilyen más felekezetűek. Ennek mondjuk magunkat. Ezért vagyunk templomban, ezért járunk hittanra, ezért tartozunk szorosabban vagy lazábban a közösséghez. De ezek csak szavak, címek, jelzők, adminisztratív számok csupán… ha… nincsen hozzárendelve gyümölcs. Mondani mondhat akárki akármit, mindez akkor lesz érvényes, ha ez meg is látszik az életünkön. „Miért mondjátok nekem: URam, URam – ha nem teszitek, amit mondok?”- mondja Jézus.

Többek között ezért nem igaz az, hogy a hit magánügy. Egyszerűen nem lehet az, mert a hit akkor „igazi” ha az meg is látszik, ha a gyümölcsből kiderül, hogy mi a helyzet, milyen az a fa. És igen, lehet a gyümölcs ehetetlen, sőt rohadt is. Akik kertészkednek azok meg tudják mondani, hogy micsoda tragédia az, amikor már a növényen elrohad, megromlik a gyümölcs, és hónapok munkája lesz semmivé egy pillanat alatt… Higgyük el, Jézus is pont ugyanígy van ezzel, amikor látja, hogy a fa, amit ültetett nem terem, vagy nem terem jó gyümölcsöt. Ugyanitt Lukácsnál olvassuk, hogy mikor Jézus látta, hogy nem hallgatnak rá megsiratta a várost (Lk 19,41).

De! Van egy jó hírem! Rajtunk, de nem csak rajtunk múlik a dolog. Azért vagyunk most itt, azért van a gyülekezet, a templom, a hittan, hogy jó gyümölcsöket teremjünk! Hogy jól legyünk öntözve, gondozva, kapálva, meg legyen a „növényvédelem” is, és minden egyben legyen ahhoz, hogy ott legyen a jó gyümölcs minden nap! Erre hív bennünket Jézus hétről-hétre. Erre segítsen bennünket a Szentlélek! Ámen