Szomjas vagy? (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap, 2020.09.13.)

textus: Jn 7,37-39a

37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. 39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni,










Az ember nagy része víz. Egy felnőtt férfinek, mint én, pl. minimum 60%-a. Ebből kifolyólag(!) az embernek szüksége van a megfelelő víz utánpótlásra is. Különböző számítások, képletek vannak arra, hogy mennyi vízre van szükségünk a testtömegünk, nemünk, életkorunk és tevékenységeink alapján. Ez persze – ahogyan az nyilvánvaló is – minden embernél más-más mennyiség, azonban abban minden ember egyforma, hogy szüksége van vízre. Alig pár napot bírunk csak ki nélkül. És persze, az sem mindegy, hogy milyen vizet iszunk. Ugyanis a víz nem csak víz, hanem pl. vannak benne ásványi sók is. Ha az ember tisztán csak H2O-t inna, akkor azzal (hosszú távon) nagyon sokat ártana magának. De ha túl sok a só a vízben, az sem jó. A régi tengerészek alapszabálya volt, hogy „Bármennyire is szomjas vagy, ne igyál a tengerből, mert csak rosszabb lesz!” A szomjunkat oltani kell, ez biztos, de nem mindegy, hogy mivel, hiszen amit beviszünk a testünkbe, annak biológiai következményei lesznek.

Az ember test és lélek egysége. Az Isten így rakott össze bennünket. Nem véletlen az a közhelyszerű mondás, hogy ép testben ép lélek. És az sem, hogy a betegségeink, nyavalyáink nagy része pszichoszomatikus, azaz a lelki folyamataink hatással vannak a testünkre. Nyilvánvaló, hogy ez egy oda-vissza kölcsönhatás. Éppen ezért, amikor a szomjúságról beszélünk, akkor nem csak testi, de a lelki szomjúságról is szót kell ejtenünk. És ahogyan a testi szomjúságot se mindegy, hogy mivel és hogyan oltjuk, úgy a lelki szomjunkat is oltani kell, de ebben az esetben meg főleg nem mindegy, hogy mivel! Ugyanis bármit is viszünk be a lelkünkbe, annak komoly lelki következményei lesznek!

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” Jézus kiabál. Na, nem mérgében, nem a feszültségét vezeti le, hanem egyetlen egy dolog motiválja: hogy meghallják. Abban a fejezetben, ahol ez az ige is megtalálható, Jézus többször is kiabál. Azért kiabál, mert tömeg van körülötte, ünneplő tömeg. Azt olvassuk ugyanis a fejezet elején, hogy Jézus a Sátoros ünnepre (Szukkót) érkezett Jeruzsálembe. Hatalmas volt az ünneplő tömeg, Jézus pedig elment a templomba és ott tanította az embereket az Isten dolgaira. Muszáj volt kiabálnia, hogy hallható legyen, amit mond. Muszáj volt, mert annyira fontos volt, hogy meghallják!

Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” Mire gondol itt Jézus? Talán a nagy hőségre való tekintettel frissítőket kínál? Vagy a előre reflektál a 21. század nagy válságára, a vízhiányra? Nem éppen. Vagy az egészség megőrzésre hívja fel a figyelmet? Nem egészen. Jézus számára a víz metafora, az ember alapvető hiánya betöltésének metaforája. Pontosabban fogalmazva: az ember alapvető LELKI hiánya betöltésének metaforája. Jézus itt nem a fizikai egészségről, hanem lelki egész-ségről beszél. Mert ahogyan minden ember egyenlő abban, hogy egyszer meg fog szomjazni és megfelelő mennyiségű és minőségű víz nélkül nem élhet, úgy igaz ez a lelki életre is. Minden ember lelke előbb vagy utóbb kiszárad, ha nem kap „élő vizet”.

Különös Jézus szóhasználata: élő víz. Ott és akkor nem volt még megkülönböztetve az élő és a nem élő víz, mint ma a magyar nyelveben. Én a Tisza mellett felnőve, bár sokat jártam uszodába, de mindig preferáltam a Tiszában, vagy a Holt-Tiszában való fürdést. Sokkal jobban szerettem az élő vizet, mint a medencét. De Jézus nem erre a megkülönböztetésre gondolt, hiszen akkoriban tisztított, „nem élő” víz még nem is volt még szó szoros értelmében. Jézus itt nem arra gondol, hogy az az adott víz, amit ő kínál, abban élnek növények, halak, mikroorganizmusok meg mittudomén… Amikor itt „élő vízről” beszél, akkor az „élő”-re nem is a „biosz” szót használja, amely a görögben (az Újszövetség eredeti nyelvében) a fizikai életet jelenti, hanem „dzóé”-t (a Zoé női név eredete), amely a teljes, mindenre kiterjedő, a nagybetűs ÉLETet jelenti! Ugyanis nem a vízben élő dolgok miatt lesz ez a víz élő, hanem azért mert maga „víz” él!

Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. [És így folytatja] Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni” Ugyanis ez az „élő víz” nem más, mint a Lélek, a Szentlélek. Ő az, aki a lelki szomjúság igazi oltója. Ő az, aki a be tudja tölteni azt a lelki hiányt, amely mindannyiunkban van. Mert egyedül a Szentlélek az, aki Krisztushoz és az Atyához elvezethet bennünket. Luther Márton írja a Kiskátéban, amikor az Apostoli Hitvallásban a „Hiszek Szentlélekben” részt magyarázza: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben”

Különleges adalék, hogy Jézus mindezeket a Sátoros ünnepen mondja. A zsidóság ezen az ünnepe a 40 évnyi sivatagi vándorlásukról emlékezik meg, amikor is Isten elvezette őket Egyiptomból, ahol rabszolgák voltak, az ígéret földjére, a mai Izrael állam területére. Ennek a hétnapos ünnepnek az utolsó napján volt Vízmerítés Örömünnepe, amely az Isten egész világra szóló gondoskodásának az ünnepnapja volt. Jézus nem véletlenül mondja e napon azt, amit mond. Ő az egész világnak kínálja az „élő vizet”, a Szentlelket, aki azt az istenalakú űrt, amely mindannyiunkban ott van, be tudja tölteni, az iránta való szomjunkat csillapítani tudja. Kiabál, hogy a ünnepi-vásári forgatagban is meghalljuk a hangját. Mert sokan vannak, akik lelki szomjunkat akarják oltani jó pénzért, hamis ígéretekkel, kihasználva bennünket,… de Ő valódi megoldást kínál. És ezért az életét is hajlandó volt odaadni értünk… Ámen

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Előtte-utána (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap, 2020.07.12.) - vendégposzt: Kovácsné Sterczer Rita

Mi a különbség az evangélikusok és a reformátusok között? (Evlelkész podcast #9)