Kávéautomata és szimfónia (prédikáció, Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap, 2020.10.04.)
textus: Mt 18,19-20
„19Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten
egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja
nekik az én mennyei Atyám. 20Mert ahol ketten vagy hárman
összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Végig
amíg egyetemre (egészen pontosan a teológiára) jártam, mindvégig
volt egy biztos pont a legnehezebb időszakokban is. És ez a pont a
második emeleten volt megtalálható. Egy olyan hely, ahol az ember
bizton összefuthatott ismerősökkel és eltölthette az előadások,
szemináriumok közötti szünetet. Ez a hely a kávéautomata és
környéke volt. Sok minden történik az emberrel és az egyetem
alatt ez csak fokozódik (aki járt egyetemre az gondoljon vissza
rá). Éppen ezért, jó volt egy olyan környezet, egy ismétlődő
esemény, egy mechanikus mozdulatsor, amely azt eredményezte, amit
múlt héten, amit az előző nap, és bizton lehetett rá számítani,
hogy holnap is úgy lesz. Az ember előkotorja az aprót a zsebéből,
vagy a tárcából, rábambul az automatára és kiválasztja, hogy
mit akar, bedobja a megfelelő mennyiségű érmét, ráterhel a
gombra, a gép zúg, fröcsög, bugyog és kijön a várt nedű… És
ez az automatizmus megnyugtatja az embert és biztonságérzetet ad.
A mai igénk úgy tűnik egy hasonló automatizmust hoz elénk.
„Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten
egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja
nekik az én mennyei Atyám.” Ez
azt jelentené, hogy ha valaki, egy másik emberrel összefogva, jól
megegyezik egy kérésben, és ezért még
imádkoznak is,
akkor az biztosan meg lesz? Azt hiszem, tapasztalati úton,
szinte azonnal
igazolni tudjuk, hogy ez egyszerűen nincsen így. De vajon miért
nincsen?
(Van
persze olyan alternatív magyarázat, miszerint ezt úgy kell érteni,
hogy csak azoknak teljesül automatikusan a kérése, akik „mindenben
egyetértenek” ami csak van a világon, és majd akkor… Ez
nyilvánvalóan lehetetlen, szóval, ennek a magyarázatnak nincsen
értelme, hiszen Jézus az imát nem lehetetlen küldetésnek, hanem
a kapcsolattartás eszközének szánta és adta.)
Sokszor hallom – és erről a
szószékről is sokat emlegettem már – azt a ma nagyon népszerű
mondást, hogy „hiszek én a magam módján”. Még talán a
népszámlálási kérdések között is van olyan, hogy „maga
módján vallásos”. Ennek a
szemléletmódnak azonban
több csapdája is van. Az egyik közülük az, hogy a „magam
módján”, általában az „egyedül”-t is jelenti. Azt, hogy
„magam módján hiszek az Istenben és ezt meg tudom élni magamban
is, nem kell hozzá más. Nem kellenek a „szemforgató, hamis papok”, nem kell
a templom, nem kell az agyház, nem kell a gyülekezet, nem kell a
közösség”. Most, hagyjuk azt, hogy általában, aki „otthon
meg tudja élni”, az a legtöbb esetben egyáltalán nem éli meg,
és nem
is foglalkozik
a dologgal… De ez most nem
témánk. Hanem inkább
beszéljünk arról, hogy ha valaki hisz (hívő),
és ha
valaki ezt meg is éli (vallásos), akkor bizony azt nem teheti meg a
maga módján! Miért nem? Azért, mert akkor nem hisz. Ha
valaki elhiszi, hogy van Isten, akkor az jó, de az még nem élő
hit. Élő hit akkor van, amikor nem csupán elhiszem, hogy van, de
hiszek is benne, s így elfogadom, hogy, amit üzen nekem, aszerint
kell, hogy tegyek és aszerint kell, hogy megéljem a benne való
hitemet. És mit mond
Jézus (és ez a folytatása az előbbi igének): „Mert
ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok
közöttük.” A válasz: a
közösség. Hitemet,
keresztény hitemet csak akkor tudom a maga teljességében megélni,
ha ezt közösségben (is) teszem!
A gyülekezet
közösségében. És itt a hangsúly nem a számokon van. Ez az ige
nem azért van, hogy nyugtassuk magunkat, amikor kevesen vagyunk,
hogy „lám-lám a kettő-három is elég”, hanem azért van, hogy
megmutassa Jézus akaratát az ő követőivel, a keresztény hívő
emberekkel kapcsolatban: az út a közösségbe vezet!
Fontos, lényeges és elengedhetetlen a személyes, egyedülléten
alapuló megélése a hitnek, de a közösség is ugyanúgy.
Milyen fontos dolog ez! Különösen
ma, amikor oly nagyon meg kell „nyirbálni” a közösségi
életünket. Amikor a pandémia elszakít bennünket egymástól.
Amikor már az istentiszteletek megtartása mellé is lehet, hogy
(újra) kérdőjelet
kell tenni… De mégis! Ez Jézus akarata, hogy közösségben
legyünk és maradjunk, ahogyan tudunk.
De most térjünk vissza az eredeti
kérdéshez: „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha
közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek,
azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.”
Mit jelent ez az ige?
Nagyon érdekes, hogy milyen szót használ itt a szentíró. Amikor
azt mondja, hogy „egyetértenek”, akkor azt a kifejezést
használja, hogy „szümfóneó”. És igen jól halljuk(!) bele a
magyarban is használt kifejezést: szimfónia, azaz együtt szólás,
együtt hangzás. Amikor
Jézus ezt mondja, akkor a közösségre hív, de nem csupán
csoportosulásra, egynél több emberre, kisebb
csoportra vagy éppen
tömegre, hanem az „együtt hangzásra”, szimfóniára,
a harmóniára, az
együtt való létre és munkálkodásra. És ha ez a szimfónia
megvalósul és szépen hangzik bele a világba, akkor ebben a
szimfóniában van reménységünk arra, hogy az Isten meghallgassa a
kéréseinket, imádságainkat, vágyainkat, félelmeinket, dühünket,
örömünket, hálaadásunkat és bármi mást is, amit el akarunk
mondani neki. Mert minden gondolat, érzés, élmény fontos Neki,
mert veled akkor kapcsolatban lenni!
Az Isten nem automata, hanem
személy. Nem funkciója és
kötelessége, hanem kegyelme
van. És nekünk nem az a dolgunk, hogy elvárjunk Tőle,
hanem, hogy az Ő
akarata szerint éljünk és Neki
adjunk hálát, amikor ad nekünk! Ez a mai ige perspektívát ad.
Kitolja a hitbeli látóhatárt a ismeretlenbe, amely azonban
csak számunkra ismeretlen,
de nem az Isten számára. És ez az a terület, amelyen közösen,
közösségben járva a meghallgatás csodáját is megélhetjük!
Legyen ez így! Ámen
Remek prédikáció, köszönöm, hogy olvashattam! :)
VálaszTörlésKöszönöm a visszajelzést hétről hétre! 😊
TörlésÚj Kedves Viktor, köszönöm, hogy ma reggel a hitről és az imàdság szomfónlájáról hallva Tőled, derűssé tetted a reggelemet. Soli Deo Glória. Noémi
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastad!
Törlés