Utólag okosnak lenni - Jel 1,9-18 (prédikáció, Húsvét vasárnap, 2021.04.04.)


Az igehirdetés hallgatható és letölthető formátumban:



Az igehirdetés videója a YouTube-on:

https://youtu.be/PSe6n7pm-d4


textus: Jel 1,9-18

9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. 10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét, 11 amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába. 12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.

17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.


Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki el szokott játszani, a „mi lett volna, ha” gondolattal. Mi lett volna, ha másképpen csinálom, ha másképpen döntök, ha másképpen történik, stb. És néha el szoktam gondolkodni azon, hogy vajon újrakezdeném-e valahonnan, valamelyik pontjától az életemet? Ha visszamehetnék, akkor hova mennék vissza, és mit csinálnék másképpen? És persze az is nagy kérdés, hogy ha valamilyen csoda folytán visszamehetnék, akkor vajon a „mostani eszemmel”, a mai tudásommal mehetnék vissza, vagy pedig az tudásom is az akkori volna, ahova vissza akarok menni? Mert ez nagyon nem mindegy! Ugyanis, ha nem vihetném a mai tudásomat, akkor nem biztos, hogy újrakezdenék akárhonnan is! Miért? Hát mert akkor lehet, hogy éppen ugyanazokat a rossz döntéseket hoznám meg, amit el akarok kerülni! És még egyszer megszenvedni ugyanazt? Köszönöm, nem.

Mert ugye, utólag könnyű okosnak lenni! És, ami vádként szokott elhangzani egy beszélgetésben mondjunk, ahol az egyik fél a másik szemére hányja, hogy „ezt, vagy azt másképpen kellett volna csinálni”, -„Ja, utólag könnyű okosnak lenni!” De ebben a gondolat játékban pont ez a lényeg: azért lenne érdemes (ha érdemes) újrakezdeni, mert utólag okosabbak vagyunk.

Bármilyen furcsa is, a húsvét üzenete pontosan erre hív minket! Hogy legyünk utólag okosak! A tanítványok számára, akik akkor és ott voltak, az ő számukra egyáltalán nem volt olyan egyértelmű a feltámadás, mint ma nekünk (már ha nekünk az…). Mi, ma sokkal „okosabbak” vagyunk, mint akik benne voltak a történet sűrűjében. Nekünk megadatott az, az az állapot, amit úgy szoktunk jellemezni, hogy „óriások vállán álló törpék vagyunk”, amit Isaac Newton így fogalmazott meg: „Ha távolabbra látunk, akkor az azért van, mert óriások vállán állunk.” És igen, valóban az evangélisták és a feltámadás más tanúi „óriások”, de mi az ő vállukon állunk, messzebbre látunk – vagy, ha úgy tetszik – okosabbak vagyunk,… utólag.

Tehát mit jelent, így utólag, a feltámadás számunkra? Ez a nagy kérdés! Nagypénteken arról beszéltünk, hogy az Isten elrejtőzködött a kereszten (Deus Absconditus). Hát most, a húsvét, az abszolút nyilvánvalóság pillanata – persze, így utólag. Ezt a nyilvánvalóságot nevezzük latinul „Deus Revelatus”-nak, azaz az önmagát megmutató, felfedő Istennek. Hiszen a feltámadás nem más, mint az abszolút győzelem deklarálása, hiszen ezáltal Jézus győzött a legfőbb ellenségen, a halálon. A kereszten elhordozta a bűneinket, belehalt, „alászállt a poklokra”, ahogyan az Apostoli Hitvallásban mondjuk, majd ki is jött onnan, hiszen bűntelen révén, a halál nem tarthatta őt fogva. Feltámadt! Igen, Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! És ezzel készített nekünk utat az Istenhez. Mert amikor majd meg kell állnunk az Úr előtt, a számadás napján, akkor hittel ezt mondhatjuk: „Uram, nézz Krisztus keresztjére, ahol elhordozta bűneimet, és nézz a feltámadásra, amelynek erejével engem is feltámaszt!”



De nem csak utólag kell okosnak lennünk! Vannak még olyan dolgok, amelyekben benne vagyunk, vagy amelyek még előttünk vannak. Erre utal a mai igénk, amely János apostol tollából, a Jelenések könyvéből származik.

A Jelenések könyve, amely az Újszövetség egyetlen prófétai irata, egy nagyon különleges könyv. Eredetileg az első keresztényüldözésekkor élt hívőknek szólt biztatásul, hogy „most nagyon rossz, de ne aggódjatok, Krisztus győz!”. Másrészt – éppen ezért – szól az utolsó időkről, vagy ha hatásvadász akarok lenni, akkor a világvégéről, aminek mentén ezer meg egy teória született, hogy vajon hogyan fog végbemenni. De szól nem csak a múltban, és nem csak a jövőről, hanem a jelenben a jelennek. „Lélekben elragadtattam az Úr napján […]”- írja János, és „láttam […] az Emberfiához [azaz Jézushoz] hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Az apostol látta Jézust a mennyben, mégpedig úgy látta, mint aki uralkodik! Nem „csak” úgy, mint aki meghalt és feltámadt, hanem úgy, mint aki az egész világmindenség felett diszponál! Nála vannak a kulcsok, nála van a kormánykerék, nála van a végső hatalom! Hisszük-e ezt? Hisszük-e hogy a feltámadás üzenete ez is? Hisszük-e, hogy „ott ül az Atyaisten jobbján” és „onnan jön el ítélni élőket és holtakat”? Ha már az előbb is Hiszekegyből idéztünk!

És bizony ebben nem lehetünk utólag okosak, mert, hogy ez most van! Nem utána vagyunk, hanem éppen benne vagyunk! Legyen ez a húsvét az uralkodó Krisztus ünnepe! Nézzünk rá most úgy a Krisztusra, kapaszkodjunk úgy belé, hogy Ő az, aki uralkodik, aki kezében tart mindent és mindenkit! Ő uralkodik, még ebben a súlyos helyzetben is amiben az emberiség szintjén vagyunk, és ő uralkodik a személyes életünkben is! De jó lenne ebből, de jó lenne a feltámadott Krisztusból húsvéti erőt meríteni tudni minden nap…!

Most pedig - Isten igéjére válaszul - mondjuk el úgy a Hitvallást, hogy nem "csípőből", hanem odafigyelve arra, amit elmond nekünk a Krisztusról, hogy ő mit tett és mit tesz értünk:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen

Megjegyzések

  1. Zseniális prédikációk! :-)

    /Hála Istennek, hogy az a bizonyos "Lockdown" vasárnap hajnalban nem működött anno... :-) /

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

A kenyér öröme (prédikáció, Padragkút-Ajka, Böjt 4. vasárnapja, 2017.03.26.)