Hamisíthatatlan evangélium - Apcsel 1,1-11 (Mennybemenetel ünnepe, 2022.05.29.)

textus: Apcsel 1,1-11

“1 Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva 2 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. 3 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.

4 Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, 5 hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. 6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? 7 Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. 8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.

9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11 akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

Időről időre feltűnnek dolgok a “piacon”, amelyek olyanok, mint az eredeti termék, de valójában nem azok. Ezeket nevezzük hamisítványnak. Olyan próbál lenni, mint az eredeti, de nem az. De vajon miért vesznek az emberek hamisítvány termékeket, pl. ruhát, műszaki cikket, stb.? Két ok miatt lehet. Az egyik az az alapvető emberi tulajdonság, hogy szeretnénk többnek tűnni, mint amik vagyunk. Szeretnénk, ha a közösségi, társadalmi megítélésünk jobb lenne, ezért olyan terméket használunk, hordunk, amelyről első ránézésre nem tűnik fel, hogy valójában nem az, mint aminek hirdeti magát. És persze, akinek nem inge… A másik ok pedig szimplán anyagi. Nincs meg az eredetire való, ezért, ha kell, szükséges az a termék, akkor csak a másolatra futja.

Bár hamisítást a törvény bünteti, hiszen csalás, de mivel az eredeti terméket gyártóknak okoz kárt, ezért ők is védekeznek. Például olyan jeleket helyeznek el az adott terméken, amit nem lehet hamisítani. Így, aki hamisítványt vesz, annak nincsen mentsége, hiszen nem volt benne az általa vett termékben az a bizonyos jel. Ilyen hamisítás elleni jel számunkra - Krisztussal kapcsolatban - a mennybemenetel. 

A mennybemenetel alig több mint egy hónappal történt meg a feltámadás után (éppen ezért ünnepeljük mindig 40 nappal húsvét után), de már ez a rövid időszak elegendő volt arra, hogy azok, akik elrendelték Jézus halálát megpróbálják hitelteleníteni a feltámadását. Máté evangéliumában ezt olvassuk: “Amikor az asszonyok eltávoztak, [Jézus sírjától] íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt [ti., hogy angyalok jelentették be, hogy Jézus nincsen a sírban, mert feltámadt]. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak, és így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük őt, és kimentünk benneteket a bajból.  Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.” (Mt 28, 11-15) “Nincs itt semmi látnivaló, nem történt is semmi különleges! Csak éppen Jézus tanítványai be akarnak bennünket csapni egy hamisítvány-feltámadással!” És bizony ez a hamis hamisítványnak kikiáltás olyan jól sikerült, hogy “El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.” 

De van, amit nem hogy nem lehet hamisítani, de még annak beállítani sem. Ha kihúzzuk a lelki oldalát Jézus megváltó munkájának, akkor is a Mennybemenetel valami nagyon különleges és megmagyarázhatatlan dolog marad. Mert, ha csak logikailag és materiálisan nézzük: 

1. Jézus meghalt. Soknak halnak szörnyű halált minden nap ezen a bolygón. Sokan pedig ezt önzetlenül teszik, valamilyen ügy érdekében. És a legtöbben hiába.

2. Jézus nincs a sírban. Na persze, itt a bizonyíték a tanítványok ellopták a testét!

3. Jézus megjelenik a tanítványoknak. Óhó, valószínűleg nem is halt meg! Csak úgy csinált, hát akkor ezért nem volt a sírban, és nyilván ezért tudott találkozni a tanítványaival.

Na de mi van a mennybemenetellel? Ugyanis, hacsak nem az UFÓk vitték el, akkor Jézus sehogyan sem tudott volna felemeltetni sok-sok ember szeme láttára az égbe! Ezt nem lehet hamisítani!

Mi, akik azonban nem csak logikailag nézzük, - és nem foglalkozunk ennek a cáfolhatóságával, vagy cáfolhatatlanságával - számunkra mennybemenetel a megváltás koronája! Vagy ha úgy tetszik, akkor az ‘i’-re a pont. Hiszen Krisztus már ott volt, és egy volt az Atyával a teremtés hajnalán, a kezdetekkor (Jn 1,1k), rá nézve teremtetett minden (Kol 1,16), eljött, megszületett, tanított, gyógyított, meghalt, feltámadott, és visszatért az Atyához, az őt megillető helyre, ahogyan azt az Apostoli Hitvallásban is mondjuk. Ez így helyes, így van meg az az egység, a kör, amely bezárulva, örök életet jelent a számunkra, kitaposott utat az Istenhez. 

Mindig azt szoktam mondani, hogy az a legjobb nagypéntekben, a keresztben, hogy nem az a történet vége, hiszen a történet folytatódik a feltámadással. Húsvétkor talán úgy tűnhet, hogy akkor a feltámadás a vége a sztorinak. De nem. És talán most úgy tűnhet, hogy itt, mennybemenetel ünnepén van a Jézus történet vége. De nem. 

A mai alapigénk az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből van. Ennek a könyvnek a szerzője Lukács, aki az evangéliumot is írt. Saját bevallása szerint - ahogyan azt a bevezetésben hallhattuk/olvashattuk - az első könyvét a testben Földre jött Krisztus tetteiről írta. Ezt a második könyvet pedig ugyanerről a Krisztusról szerezte. Arról a Krisztusról, aki meghalt, feltámadt, mennybe ment, de apostolain és tanítványain keresztül tovább cselekedett. Éppen ezért kissé félrevezető a könyv magyar címe (Apostolok Cselekedetei), mert az eredeti görög szövegben csupán “Praxeisz”, azaz “Cselekedetek”. Ugyanis nem az apostolok képességei nyilvánulnak meg ebben a könyvben, hanem feltámadott és mennybe ment Krisztus cselekszik általuk! 

És éppen ez a lényeg! Az Apcsel vége (és nagyon ajánlom elolvasni az egész könyvet) ugyanis nincsen befejezve! Hirtelen ér véget a szöveg, mintegy elvágva a történetet. Miért? Azért, mert ennek a történetnek nem lesz vége, addig, amíg világ ez a világ! Krisztus pontosan azért ment a mennybe, hogy velünk maradhasson! Így mindenütt ott van, ahol az ő nevét segítségül hívják! Tegyük mi is ezt! Imádkozzunk!