Non-stop jelenlét - 2Móz 13,20-22 (Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap, 2022.05.08.)



textus: 2Móz 13,20-22

20 Azután útnak indultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 21 Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. 22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.


Minden városnak az életében fontos szerepet játszanak az éjjel-nappalik - vagy ahogyan angol jövevényszóval szoktuk mondani - “non-stop”-pok. Nem tudom, hogy máshol hogyan van, de Szolnokon, ahol felnőttem volt egy legendás éjjel-nappali az “1001”. Ez volt a neve “ezeregy”. Akkoriban, gimis koromban, nem gondolkodtam azon, hogy miért ez volt a neve (sajnos ebben a formájában ma már nincsen meg a hely), de később rájöttem, hogy hát az “1001 éjszaka meséi” miatt. Logikus, hiszen pont az volt a lényege a boltnak, hogy éjjel is nyitva van nem csak nappal…

Miért is fontos az éjjel-nappali? Hát azért, mert mindig nyitva van. És ha az ember elfelejt valamit, vagy azonnal kell valami, akkor ezek a boltok alkalmasak arra, hogy kisegítsék a bajból. Az 1001 is sokszor megmentett bennünket, ha mondjuk szombat vacsora előtt tűnt fel, hogy elfogyott a kenyér, a cukor, vagy bármi más. (Akkoriban még nem volt hosszított nyitva tartású szupermarketek mint manapság. Szóval pénteken délután öttől megszűnt a vásárlási lehetőség ezeket az üzleteket leszámítva.) Meg nem csupán élelmiszer vagy egyéb beszerzőhely volt az éjjel-nappali, hanem találkozási pont is. Nem is tudom, hogy hányszor hallottam is mondtam ki anno, hogy “Jó, találkozzunk az 1001-nél!” Hiszen a megfáradt, megéhezett, vagy éppen megszomjazott ifjúság számára is fontos vonatkoztatási pont volt az éjjel-nappali, mondjuk, teszem azt, szombat hajnali kettő tájban, mikor már minden szórakozóhely elkezdett bezárni… Kismilliószor volt életmentő az éjjel-nappali!

A mai igénk egy rövid szakasz egy hosszú történetből. Az Isten Mózes vezetésével kiszabadítja Izrael népét Egyiptomból, ahol rabszolgák voltak. És a textusunk az a pillanat, amikor elindulnak, el Egyiptomból az ígéret földje fel, amit az Isten esküvel ígért meg őseiknek és nekik is. Pont a konkrét elindulás perceibe enged bepillantást: “Azután útnak indultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.” Szukkót egy város volt Egyiptomban, ahogyan Étám is, amelyről azt olvassuk, hogy “a puszta szélén”, azaz sivatag határán volt megtalálható. A cél pedig Izrael földje (amit még ekkor természetesen nem így hívtak), az az ország, amelyet az Isten készített el a népének.

Ha tovább nézzük az igét, így olvassuk: “Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” Nem akármilyen vezetése volt a népnek! Maga az Isten vezette őket, egészen látványos formában. Nappal felhőoszlopként, éjjel pedig tűzoszlopként haladt a nép előtt. A szakaszból gyönyörűen megmutatja magát az Isten első és legnagyobb ajándéka a rabszolgaság alól felszabaduló, éppen formálódó népnek: a jelenlét. Az Isten a jelenlétét, mégpedig “megragadható” jelenlétét adja adja Izraelnek. Nem csupán Mózesen, vagy más embereken keresztül vezeti őket, hanem személyesen. És ez a vezetés nem munkaidőben történik, vagy más időben meghatározott módon, hanem éjjel és nappal, non-stop, ha úgy tetszik. “Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.” Az Isten szabadságot ad a népnek, non-stop jelenlétét, hogy bármikor bármi történik is, a nép tudhassa, hogy ott van, és hogy folyamatosan haladhassanak a cél felé!

Ez mind nagyon szép, egészen addig, ameddig tovább nem olvassuk a sztorit (ami már nincsen benne a mai textusunkban). Azt látjuk, hogy az indulás után, az egyiptomi uralkodó, a fáraó, meggondolta magát, és utánaeredt a népnek, mégpedig egy hadsereg élén. És nem is olyan sok idő múlva be is érte Izrael népét, hiszen ők lassan, gyalog, gyerekekkel, öregekkel együtt mentek, a fáraó sereg, pedig harci kocsikon száguldott. Így a Mózes vezette nép nagyon gyorsan csapdában találta magát a fáraó hadserege és a Vörös-tenger között. (Spoiler: Végül megmenekültek, hiszen Mózes az Isten segítségével, elválasztotta a Vörös-tengert, de ezt ebben a pillanatban még nem tudták.

Micsoda döbbenet lehetett ez a számukra! Szabadulás, az Isten jelenléte, vezetése… és hova vezeti őket? Látszólag a kudarcba, amely akár a teljes megsemmisüléssel is fenyeget! “Az Isten zsákutcába, csapdába vezetett minket?” “Az Isten jelenlétének, vezetésének nem pont a könnyebbítést, a simább és csodásabb utat kellene jelentenie?” És, itt már szerintem érezzük, hogy nem csupán Izrael népéről, Mózesékről van szó, ott és akkor, hanem ezt a kérdést nagyon változatos formában, de ma is feltesszük. “Az Istennek nem az lenne a dolga, hogy segítsen?! Erre meg itt vagyok én, a hívő ember, és úgy tűnik, hogy még sokkal nehezebb dolgom van, mint másnak!” Teljesen természetes és normális az, ha ilyen gondolataink is vannak. De hangsúlyozom, hogy “IS”. Ugyanis, ha más szemszögből közelítünk, akkor mindjárt kiderül, hogy nem egészen úgy áll a helyzet, ahogyan gondoljuk! 

Tegyük fel a kérdést, vajon az az Isten, akit a mi a Bibliából megismerünk vajon ilyen kicsinyes és kegyetlen lenne? Olyan ő, hogy úgy csinál, mintha minden oké lenne, hogy aztán még nagyobb bajba sodorjon bennünket? Sok mindent lehet az Istenről képzelni, de azt hiszem, ezt senki gondolja. De akkor mi itt a helyzet…? Nézzük máshonnan. Mi van, akkor, ha ez a helyzet, szituáció adott - legyen szó, akár Izrael népéről ott a fáraó és a Vörös tenger között, vagy akár a saját szorult helyzetünkről - az Isten pontosan tudja, hogy ez van, hogy mi lesz, és ÉPPEN EZÉRT adja a jelenlétét, hogy mi valahogy át tudjuk vészelni, mert nélküle bizonyosan nem menne! Mi van akkor, hogyha éppen ezért volt ott Isten, népe körében, felhő és tűzoszlop formájában, hogy non-stop, éjjel-nappal elérhető legyen számukra a veszély legrémisztőbb pillanataiban?

És igen, számunkra is ott van az Isten, hogy Jézus Krisztusban megmutatva magát azt ígérte álala: “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) És ezt is: “én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). 

Ezzel fejezi be a mai igénk: “Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” Ez a mi reménységünk ma is, hogy az Isten nem távozik el tőlünk, nem hagy magunkra minket, hanem Jézusban örökre hozzánk köti magát. Gyönyörű képe ennek a településnek a neve, ahonnan a nép elindult. Ugyanis Szukkótnak mint településnek a neve, a “szakak” szóból származik, ami az “együtt szőni/kötni” kifejezésből származik. Az Isten összeköti életét a népével, felhő és tűzoszlop által, ami éjjel-nappal vezérli őket. Velünk pedig egy másik, egy fából készült “oszlop” által köt szövetséget, amelyen Megváltónk adta életét! Ezzel mutatta meg az Isten, hogy komolyan gondolja, hogy tényleg és valóságosan és nulla-huszonnégyben velünk akar lenni!

Ma Jubilate, azaz az öröm vasárnapja van. Hívő emberként nem hiszem, hogy lehet nagyobb örömről beszélni, mint arról, hogy az Isten itt van! Pont itt! Ámen! Így legyen!

Megjegyzések

  1. 10/10. :-)

    Valahogy az énekeskönyvünk 328. éneke jutott eszembe, ahogy a fentieket olvastam. :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)