A költözködő Isten - Zak 3,14-15.17 (Advent 1. vasárnapja, 2022.11.27.)

textus: Zak 2,14-15.17

“14 Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr. 15 A többi nép is csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. [...] 17 Csendesedjék el mindenki az Úr előtt, mert elindult szent lakhelyéről!”

Ki az, aki soha életében nem költözött? [...] Azt hiszem, nem nagyon vannak ilyenek. Persze biztos vannak, de nem sokan. Tegye fel a kezét az, aki mindösszesen 1 alkalommal költözött? Aki 2-5 alkalommal? Aki 5-nél többször. Nos, itt sincsenek már annyira sokan. Jómagam (nagyobb hányadában önakaratomon kívül) ma a 15. helyen lakom. Szóval költöztem egy párszor már életemben. Azt is lehet mondani, hogy profi költöző vagyok.

Három fajtája van a költözésnek abban a tekintetben, hogy mekkora az ingatlan amiből, és amibe költözünk. A legritkább esetben van olyan, hogy az ember pont ugyanakkora lakásba, házba, házrészbe, szobába stb. költözik, mint az előző volt. Általában vagy kisebb vagy nagyobb az új hely. Ha nagyobb, akkor az a feladat, hogy az ember valahogyan kitöltse a teret a kevesebb bútorral, hogy ne legyen olyan üres. Vásárlás, vagy éppen a dolgok ide-oda helyezgetésével lehet ezt megoldani. A másik eset pedig, amikor kisebb helyre költözik az ember. Ilyenkor pedig azzal kell megküzdeni, hogy “hova a manóba tegyem a sok kacatot, amit felhalmoztam”! (Persze, ez a nagyobb helyre költözéskor is problémát jelenthet, hiszen az ember végtelen mennyiségű cuccot képes elsuvasztani meglepően kis helyen, ha elég ideje van rá…) Én nem egyszer költöztem úgy, hogy kisebb helyen kellett elférnem. Nem egyszerű feladat, pedig én inkább selejtezős, semmint gyűjtögetős típus vagyok.

A mai igénk az Ószövetségből származik, Zakariás próféta könyvéből. Zakariásról azt érdemes tudni, hogy ő nagyon sokat prófétált Jézusról. Ebben több izgalmas dolog is van. Az egyik, hogy kb. 500 évvel élt Jézus előtt, és mégis egy csomó mindent előre megmondott róla. A másik izgalmas dolog, hogy ez nem az ő érdeme, hiszen nem jós volt, hanem próféta, aki az Isten szavát közvetítette azoknak, akikhez az Úr küldte őt. Így sok esetben ő nem is volt tisztában szavainak a súlyával, és minden rétegével. De nem is az volt a feladata, hogy elemezgesse az üzenetet, hanem, hogy átadja. És ő ezt meg is tette. 

A mai ige is Jézusról szól. Rögtön az elején a megszólítás is izgalmas: “Ujjongj, örülj, Sion leánya” Kinek is szól ez az ige? Eredetileg a zsidó népnek ott és akkor, de most bizony nekünk is. De mi ez a “Sion leánya”? Mert a jelenlévő hölgyek, akár még magukra is érthetik, de az urak, hogyan lesznek “leány”-ok? Pontosan úgy, ahogyan, amikor pl. az evangéliumban “Isten fiai”-ról van szó, akkor az ott nem nemi, hanem csoport megjelölés. A hölgyek is nyugodtan magukra érthetik. Ugyanígy az urak is lehetnek leányok ebben az értelemben. Sion pedig Jeruzsálem hegye, ahol a templom állt anno, amiből ma már csak a Siratófal van meg. Tehát “Sion leánya” azok, akik az Isten jelenlétéhez tartoznak. Azaz mi, hívő emberek mindannyian! 

Mégpedig a próféta örömre szólít fel! Pontosabban nem felszólít - hiszen örülni nem lehet parancsra - hanem felfedi előttünk azt a forrást, amiből táplálkozva, eltölthet az öröm bennünket. De mi ez a forrás? 

“Ujjongj, örülj, Sion leánya,” - eddig olvastuk. Így folytatja: “mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr.” Sion leánya - az eredeti, akkori olvasó/hallgató rögtön a templomra gondol, s ha templom, akkor az Úr jelenléte, ahová nekem mennem kell! Hiszen akkor az emberek elzarándokoltak Jeruzsálembe a templomba. De hát bennünket is érint a dolog, hiszen minket is a lábunk (autónk, busz, stb.) hozott a templomba. Viszont! Ebben az igeversben egy, a fent felvázolttal ellentétes mozgást látunk. Az Úr ezt mondja a prófétán keresztül: “jövök már, és veled fogok lakni”. Hűha! Mégis hogyan? Hogyan fog velünk lakni az Úr?

Kezdjük talán azzal a nagyon egyszerű ténnyel, hogy az Isten tevőleges akarata nélkül soha nem lehetnénk vele együtt. Amikor ma a templomba jöttünk, akkor az Isten is idejött, hiszen, hiszen ha nem tenné, akkor mi akárhová mehetnénk, nem érhetnénk el őt. (Maga az “istentisztelet” szó sem azt jelenti, hogy elmegyek valahová tisztelni az Istent, hanem azt, hogy az Isten tiszteletét teszi nálunk, azaz megtisztel a jelenlétével.) 

De, aki most számunkra méginkább a fókuszban van, az Jézus Krisztus. Hiszen azt mondtam - és nem hazudtam - hogy ez az ige elsősorban róla szól. Nem véletlen, hogy ezt az igét kaptuk advent első vasárnapjára. Maga az “advent” szó “eljövetel”-t jelent, az “adventus Domini”, azaz az “Úr eljövetele” latin kifejezésből. Ez Jézus megszületésére, idegen szóval inkarnációjára, utal, azaz arra, amit itt ebben az igében (is) Zakariás próféta megjövendölt: “jövök már, és veled fogok lakni”. Talán ezt visszhangozza János evangélista írásának elején: “Az Ige [azaz Jézus] testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) És pontosan itt érkezünk meg a mai igehirdetés magjához, a költözködő Istenhez. 

Ha valaki már költözött kisebb lakásba, akkor tudja, hogy milyen nagy feladat a sok cuccot redukálni annyira, hogy az új, de kisebb hely, élhető legyen. Most képzeljük el, hogy egy bebútorozott 500m2-ből kellene egy garzonba átköltözni mindenestül, semmit sem kiselejtezve, otthagyva. Én profi pakoló és költöző vagyok, és nekem elhiheti mindenki, ez lehetetlen feladat lenne! Nos, ha ezt lehetetlen feladatnak tartjuk, akkor arra mit mondjunk, hogy a Mindenható Isten Jézus Krisztusban ember lett, de úgy, hogy mindenét “magával hozta”! Bár kisebb lett értünk (Zsid 2,9), de mégsem lett kevesebb! Benne, Jézusban, ott lakozott az Isten Teljessége (Kol 1,19), de mégis teljesen ember is volt (Fil 2,5-8). Az Isten emberré költözött, hogy mi megérthessük őt, rátalálhassunk, és együtt lehesünk vele!

Ez valóban olyan hír, aminek lehet örülni! Ennek valóságát várjuk adventben. Nem Jézus születésére várunk, hiszen az már megtörtént 2000 éve, hanem arra várunk ez a Jézus hozzánk is eljöjjön, találkozzon velünk, ránk találjon. Hogy az “ő népévé” legyük, ahogyan Zakariás írja. Mert ez a cél: Isten népének lenni, őhozzá tartozni. Mert ebben a népben mindenkinek helye van. Helye van nőnek és férfinak, szegénynek és gazdagnak, népszerűnek és kitaszítottnak, sikeresnek és nyomorultnak, egészségesnek és betegnek, kéknek, zöldnek, narancssárgának és pirosnak is. Mindenki, aki azt akarja, hogy Sion leányává váljon, annak van rá lehetősége, mert az Isten, a kegyelmes és szerető Isten már “elindult szent lakhelyéről!” Ámen!