Mi a kereszténység valójában? - 2Pét 3,3kk (Örök élet vasárnapja, 2022.11.20.)

textus: 2Pét 3,3-4.8-10.13

“3 Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4 és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Me
rt mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” [...] 

8 Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. 9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 10 De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. [...] 13 De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”

Az ember mostanában úton-útfélen találkozik a “keresztény” szóval. Ez persze egyrészről jó, hiszen a sok használat újra “feltett bennünket a térképre”, de másfelől, a nagy hangzavarban (és a sok használat árnyoldalaként) már nem olyan egyértelmű, hogy mit is jelent. Mert, minek lehet tekinteni a kereszténységet? Van, akik szerint a kereszténység alapvetően egy erkölcsi rendszer, amely arra van hivatva, hogy az emberi együttélést, hovatovább a társadalmat szabályozza, keretezze. Van, aki szerint a kereszténység elsősorban egy olyan talaj, amelyből az európai kultúra sarjad immár jó ezerötszáz éve. Van, akik szerint - pont ez előbbi vélemény kapcsán - a hagyományőrzés a fő szerepe a kereszténységnek. Mások szerint pedig, pont emiatt, a kereszténység nem más, mint egy rossz értelemben vett múzeum, letűnt korok maradványa. Mások ideológiának használták a kereszténységet, s akarják sokan ma is, amely “jó” alapot adhat mindennek és persze az ellenkezőjének is. Akár egyszerre is…

Az fentebb felsorolt álláspontok némelyikében van igazság, másokban nincsen, de ezek még mind-mind magyarázhatóak logikai úton, s elsősorban erre a világra és a földi létre vonatkoznak. A kereszténység azonban ennél sokkal több és nagyon másabb. Ezt jól mutatják a kereszténységnek azok a központi és leglényegesebb elemei, amelyek ilyen ok-okozati, vagy éppen logikai, szimpla gondolati úton nem levezethetőek. Ilyen például az az alapvető állítás, miszerint Isten létezik, sőt egy személyes Isten létezik. Bár az emberek túlnyomó többsége még ma is úgy gondolja, hogy valószínűleg van valami, vagy valaki, ami/aki nagyobb, aki hatalmas, aki univerzum, világlélek, kozmosz, erő, energia, vagy akár valamiféle isten is lehet,... De hogy egy személy, aki velünk tud és akar kapcsolatot létesíteni?! Erre mondták azt nekem többen is még gimnazista koromban, hogy “a te képzeletbeli barátod”. Ami pedig talán még ennél is meredekebb sokak számára az pedig a másik, szintén alapvető állítás, hogy van örök élet. Nos, ez még kevesebbek számára befogadható, hiszen mi létezhet eme anyagi világon túl? És akkor jönnek a szentpéteres viccek, meg ilyesmi… Nos, nem véletlen mondta Szent Péter apostol - aki amúgy a mai igénk szerzője - hogy “csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek”. Persze lehet, hogy még ő sem gondolt arra, hogy még belőle is…

Ma az egyházi év, utolsó vasárnapja van. Ugyanis mi kicsit másképpen éljük meg az esztendők körforgását itt az egyházban. Ettől még persze igazodunk a polgári évhez, amely december harmincegyedikén ér véget, de számunkra az Isten tetteire való rátekintés advent első vasárnapjával kezdődik. Így lehet az, hogy mai napon van az egyházi év utolsó vasárnapja. Ez a mai, és az előző kettő pedig egységet alkot. Két hete Isten igazságáról beszéltünk, Ítélet vasárnapján, a múlt héten pedig az Isten kegyelmében való reménységről szóltunk. Most pedig, e triász megkoronázásaképpen, pont az előbb említett, az anyagi világon, a matérián túlmutató, örök életről lesz szó. 

A mai igénk egyfajta összefoglalása (is) az előző kettő vasárnapnak. Van benne szó arról, hogy Jézus vissza fog jönni a világba az bizony mindenkinek meg kell majd állnia elszámolni előtte. Van benne szó arról is, hogy az odavezető út nem lesz valami kellemes, melynek világszintű jeleit ma is látjuk (de legalábbis látni véljük). Azt hiszem, hogy ha valaki a jövőre gondol, úgy általában a világ jövőjére, akkor nem a “kánaánt” véli felismerni. De ennek ellenére - vagy e mellett - ott van a remény is, hogy az Isten bár sok mindent hagy, hogy megtörténjen, és a java még hátra van, de Ő nem rossz szándékkal van irántunk, sőt “nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen”. Azt várja - és mindent meg is ad hozzá - hogy az ember rá- és otthonra találhasson Őnála. 

És persze ott van a mai napunk igazi témája: “De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” Nagyon érdekes, hogy az ember csak olyan dolgot tud elképzelni, amit már megtapasztalt, látott, hallott, érzett. Olyat nem tudunk elképzelni, amiről semmilyen tapasztalatunk sincsen. Éppen ezért van a scifi könyvekben, filmekben, sorozatokban mindig vagy emberszerű alakja az idegen lényeknek, vagy valamilyen állathoz (pókhoz, kígyóhoz stb.) hasonlóak. Tudniillik, egyszerűen nem tudunk olyat elképzelni, amivel még nem találkoztunk. Ezért nagyon nehéz elmagyarázni nem hívő embereknek, hogy milyen az Isten. “az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.”- írja az apostol. Az Isten - azzal együtt, hogy közel lép hozzánk - olyan mérhetetlenül más, mint mi, hogy egyszerűen, aki még nem találkozott vele, aki nincsen kapcsolatban vele, az nem láthatja a “teljes” képet! 

Ugyanez vonatkozik az örök életre is. És hogy milyen lehet az örök élet? Erről sokat lehet olvasni a Bibliában, mégis viszonylag kevés információval rendelkezünk. Képriportot, vagy nüansznyi részletekbe menő helyszíni tudósítást ne várjon senki, mert azzal sajnos nem tudok szolgálni. Amit viszont el tudok mondani az az, hogy nagyon más lesz mint itt az élet. 

“De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” Új ég és új föld. És itt most az “új”-at szó szerint kell érteni. Olyan, amilyen még nem volt. Bár Isten akarata egyértelmű: Ő azt a kapcsolatot akarja helyreállítani, amire eredetileg megteremtette az embert, amely kapcsolat a bűn miatt megtört, és így lehet az, hogy mind az Istentől távol születünk meg, amit a teológiában eredendő bűnnek nevezünk. De mégis, a kapcsolat bár helyreállítódik, restaurálódik, de mégis az örök élet valami nagyon más lesz! Azt is tudjuk, hogy oda eljutni csakis Krisztus és az ő keresztje által lehetséges. Ő mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) 

Ezen kívül azt is tudjuk, hogy ott “igazság lakik”. Nos, ez is merőben más, mint ahogyan itt van. Lehet, hogy van jogunk, törvényeink, bíróságaink, stb., de az “igazság” (majdnem) mindig azok felé billen, akiknél a hatalom. Ez, amióta a világ világ, így van. Milyen csodálatos lesz egy olyan környezetben élni, ahol esszenciálisan ott van az igazság!

De, ami a legfontosabb és leglényegesebb az az, hogy az Istent színről színre, szemtől szembe, face to face fogjuk látni, és együtt leszünk vele! Ebből pedig egyenesen következik, hogy a bűn semmilyen formában nem lesz, nem lehet jelen. Így nem lesz vétek, baj, betegség, veszteség, sikertelenség, teljesítménykényszer, értetlenség, hiányosság, szenvedés,... Annyira más lesz ez, mint amilyennek a világunkat ismerjük, hogy nem csodálom, hogy sokan csúfolódnak miatta. De mégis, mi hívő emberek, akik meg vagyunk győződve erről a jövőbeni valóságról, várjuk  - sőt, ahogyan az eredeti görög szöveg írja - “feszülten várjuk” (proszdokáó), hogy végre odaérkezzünk. 

No, nem mintha meg akarnánk halni! Dehogyis! De az Úrral lenni, az előrementekkel találkozni, és itt hagyni ez élet minden nyomorúságát…? Ez jól hangzik? Ez jól hangzik! Ez vár bennünket. Ámen