A szimpátián túli karácsony - 1Jn 4,10 (prédikáció, Karácsony 1. napja, 2022.12.25.)

textus: 1Jn 4,10

“9 Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért."

A sorozat első része. 

Mitől szimpatikus nekünk valaki? Mik azok a szempontok, amik szerepet játszanak abban, hogy valaki szimpatikusnak tartsunk? [...] Ilyen szempont lehet pl. a kinézet. Bár van az a mondás, hogy “egy könyvet ne a borítója alapján ítéld meg”, de ennek a mondásnak maga léte is azt bizonyítja, hogy pontosan így gondolkodunk. Mert a “borító” igenis számít. Másik szempont lehet a viselkedés. Ki, hogyan viselkedik, viszonyul hozzám? Ha jól és szépen, akkor oké, ha nem, akkor meg nem. Szempont lehet még a teljesítmény. Aki jól teljesít, keményen dolgozik, nagy dolgokat visz véghez, annak jobban hiszünk, elnézőbbek vagyunk vele, szimpatikusabbnak tartjuk. Vagy például a szempont lehet a birtoklás. Kinek mije és - legfőképpen - mennyije van. Ha drágák a ruhák, nagy az autó és a ház, látszik a vagyon, akkor mégiscsak szimpatikusabb nem…? Általában, amit jónak tartunk (ami persze nem biztos, hogy tényleg jó…) és megvan az adott személyben, akkor az alapból szimpatikussá teszi őt.

Aki tegnap is itt volt, annak feltűnhetett, hogy a tegnapi, szentesti ige is elhangzott. Ez nem véletlen. Ugyanis idén karácsonykor egy igeszakaszról volt, van és lesz szó mind a három istentiszteleten. Tegnap arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon érvényes e ma karácsonynak az üzenete. Aki nem volt annak elárulom, hogy igen. Ma pedig azt tudakoljuk, ugyanebből a János apostol által írt szakaszból, hogy milyen következménye van Krisztus megszületésének, és mit tett/tesz értünk a Krisztus.

Ezt olvassuk - a ma soron következő - 10. verben: nem az “a szeretet, [...] hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” Miért jött el Krisztus? “Értünk.”- hangzik a válasz. Na, de ez mit jelent? 

Nagyon fontos kijelentenünk azt, hogy az Isten szeretetből küldte el a Fiát, nem pedig azért mert muszáj volt! Az Istennek semmit sem muszáj! Ő, ha akarta volna, akkor simán magunkra hagyhatott volna bennünket (“A gép forog, az alkotó pihen.” - ahogyan Madách tévesen gondolta.) Tehát, amikor itt azt olvassuk “elküldte a Fiát”, akkor nem szükségszerűségről olvasunk, hanem szeretetből fakadó cselekvésről.

Az apostol így folytatja: Isten “elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért”. Miért küldte el, milyen célból? Engesztelő áldozatként. És ez vajon mit jelent? Tudnunk kell, hogy az ószövetségi időkben az Istennel való kommunikáció egyik legfontosabb eszköze az áldozat volt. Ha az ember szeretett volna valamit az Istentől, akkor bemutatott egy bizonyos típusú áldozatot. Ha valami rossz történt, akkor akkor bemutatott egy vétket eltörölni kívánó áldozatot. Ha valami jó történt, akkor pedig hálaáldozatot mutatott be. Számos féle-fajta áldozat volt akkoriban. 

És bizony az áldozat ma is az Istennel való kapcsolattartás alapja, csak éppen már nem nekünk kell bemutatni. “elküldte a Fiát engesztelő áldozatul”- írja az ige. Jézus az egyetlen és örök időkre érvényes áldozat, aki az egyetlen út, az egyetlen igazi és teljes kommunikációs lehetőség az Úrra. “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) - mondja magáról Jézus. 

De miért kell nekünk most karácsony napján erről beszélni? Van egy olyan mondás, hogy “a kereszt és a jászol ugyanabból a fából van ácsolva”. Ez persze technikailag nem igaz, hiszen a jászol - nagy valószínűséggel - kőből volt, és nem fából, ahogyan a népi ábrázolások mutatják, de ettől ez még egy releváns és valódi teológiai állítás. Azt hivatott kimondani, hogy a jászolban fekvő kisbaba Krisztus nem elválasztható a kereszten értünk az életét adó Krisztustól. Mert Jézus születésének csodája nem önmagáért való esztétika (vagy cukiskodás) csupán, hanem annak az isteni, szeretetből fakadó tervnek a része, amelynek célja az értünk való áldozat(hozatal)! 

És itt érünk vissza a szimpátia témájához. Vajon az Atya miért küldte és Krisztus miért vállalta az emberlétet és az álozathozatalt? Azért megérdemeltük, mert olyan a teljesítményünk? Vagy azért, mert olyan nagy dolgokat vittünk véghez? Vagy mert van elég javunk arra, hogy kifizessük? Azért, mert szimpatikusak vagyunk? Nem! Egyáltalán nem. Hogyan írja János? “ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért”. Miért jött Jézus? MIért lett áldozat? Bűneinkért. Természetesen nem azok érdekében, hanem az azok által okozott sebek gyógyítása végett! 

Gondoljunk csak bele, Jézus pontosan azért jött el, mert nélküle elsüllyedne az életünk, és örök külső sötétség nyelne el bennünket a belső sötétség okán! Jézus valóban elhozta azt a fényt, ami megmentőnk lehet! Ez az igazi isteni szeretet, amely nem csak a szimpatikus tulajdonságaink miatt szeret, hanem a sötétebbik oldal tudatában adja önmagát áldozatként! 

Isten nem azért szeret bennünket, mert szimpatikusak vagyunk, nem azért mert jól teljesítünk, nem azért mert nagy dolgokat teszünk, vagy éppen rendesen viselkedünk, hanem azért szeret, mert szeret! S hogy ezt komolyan vegyük, ezért elküldte a Fiát, aki önmagát adta értünk! Vegyük észre Isten hatalmas szeretetének jelét, és véssük szívünkbe jól azt ezen az ünnepen! Ámen