Bálvány és böjt - 1Kor 10,14-17 (prédikáció, Böjt 4. vasárnapja, 2023.03.19.)

textus: 1Kor 10,14-17

“14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! 15 Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. 16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? 17 Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.”

Nem tudom, hogy valaki emlékszik-e még az Indiana Jones filmekre? [...] Nekem nagy kedveneim a filmek, sőt képregényem is volt a franchise-ból. Harrison Ford kitűnő alakítása, mellette sok más jó színész, szuper történet, izgalmas, kalandos, vicces. Nem sok ilyen film van manapság. Tulajdonképpen a Indiana Jones filmek lényege az, hogy van Indiana a régész, történész professzor, aki nem szobatudós, hanem meg is próbálja megszerezni a terepen azokat a régiségeket, leleteket, amikről tanít. És eközben mindenféle bajba kerül.

A mai igénk központi témája a bálványimádás, amelyről nekem először mindig az Indiana Jones filmekből való jelenetek ugranak be. Pl. amikor meg akarja szerezni az arany istenszobrot (azaz bálványszobrot) és próbálja kicserélni egy homokkal teli zsákra, vagy amikor a harmadik részben az indiai bálványszobor előtt véres szertartást akarnak elvégezni. Klasszikus jelenetek. És akkor itt van a mai igénk, amely bálványimádást emleget, mint az egyik fő problémát a gyülekezetben. Mégis mit kezdjünk ezzel? Azért lássuk be, Európának ezen a felén nem sok arany bálványszobor és gyilkos szekta “rohangál”. Mi közünk van nekünk ehhez az igéhez, ma 2023 böjtjében?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk két dolgot, körülményt kell megnéznünk. Az egyik, hogy milyen volt az a környezet, amelyben azt a szakaszt Pál írta, a másik pedig az, hogy mit is tekintünk bálványnak valójában.

Korinthus, a mai Korinthosz, Athén, a görög főváros közvetlen szomszédságában egy kikötőváros. A jelentőségét az adta, hogy egy félsziget “bejáratánál”, egy keskeny földnyelven helyezkedik el. Úgy képzeljük el ezt a félszigetet, mint egy körtét a szárával, amellyel kapcsolódik a ághoz. A körte a félsziget, a szár pedig az keskeny földsáv, amivel a félsziget kapcsolódik az ághoz, azaz a szárazföldhöz. Korinthus a körte szárán lévő város volt. És mivel a kereskedelemben nagyon fontos faktor az idő, ezért sok esetben jobban megérte Athén felé mondjuk Korinthusban kirakodni, átvinni a portékát a keskeny földnyelven majd egy másik hajóra felrakondni, semmint megkerülni az egész félszigetet. Így Korinthus lett az ókori görög területek egyik legfontosabb kikötője. És itt aztán tényleg volt minden. Olyan komoly szolgáltató szektora volt a városnak, hogy a környéken keresve sem lehetett találni hasonlót sem. Minden igény ki kellett szolgálni a beérkező hajósok, kereskedők tekintetében, a szerteágazó testi igények mellett bizony a vallási, spirituális igényeket is. Így aztán szinte minden istentségnek volt itt temploma, szentélyes, oltára, kegyhelye. 

A gyülekezet tagjai között pedig, akik nagy részben pogányokból és nem zsidókból lettek keresztények, nagyon nehezen ment a - fogalmazzunk úgy - teljes körű keresztény átállás. Mit értek ez alatt? Azt értem, hogy ha az ember egy életen át megszokta, hogy bizonyos dolgokat, árukat, élelmiszereket, szolgáltatásokat, a különböző pogány templomok által kínált módon veszi igénybe, akkor nagyon nehéz ezektől megválni. De a kettő viszont nem megy együtt, a keresztény hit és a bálványokat támogató életmód. 

Milyen jó, hogy nekünk ezzel nem kell megküzdenünk! - gondolhatnánk… ha nem tisztáznánk mindjárt azt, hogy mit is jelent a bálványimádás! Ugyanis ki kell lépnünk az Indiana Jones-os és korinthusi, ókori bálványképből. Mert a bálvány lényege nem az, hogy egy szobor, amelyet istenként tiszteltek valamikor a múltban, vagy valami nagyon messzi “primitív” helyen ma is. Mi a bálvány lényege? Az, hogy isten. Pontosabban nem isten - mert Isten csak egy van a miénk - hanem olyan valami, valaki, amit az emberek Istennek tekintenek. De még csak ez sem igaz száz százalékosan, hiszen manapság az emberek egy jó része nem hisz semmiféle istenség létezésében. A bálvány az, amely (vagy istennek tekintve, vagy nem, de) az Isten, az egyetlen igaz Isten helyébe lép az ember életében! Aki vagy ami a végső érv, a végső vonatkoztatási pont, a mérleg nyelve, a fő vezérlő elv, a gondolkodásmód alapja és középpontja, akihez, amihez képest értelmezem a világot, magamat, kapcsolataimat, az életet. 

Korinthus egy olyan hely volt, ahová szinte “minden” fontos információ, gondolat, vallás, ideológia befutott, hiszen itt megfordult az ókori mediterrán terület színe-java. Minden és mindenki hozzáférhető és eladó volt. Hol találunk ma ilyen helyet? [...] Kedves Testvérek, mindenhol! Ma, főleg az internet és telefont segítségével minden elérünk, mindenről tudunk, minden elérhető és minden eladó! Ma az egész világ a metropoliszoktól a zsákfalukig egyetlen nagy “korinthus”! És ez legalább annyira megnehezíti a helyzetünket lelki szempontból, mint amennyire megkönnyíti. Mert akár végeláthatatlanul hallgathatunk igehirdetéseket, olvashatunk lelki írásokat, kérdezhetünk email-ben, vagy más módon a lelkésztől, de ugyanakkor ott van a kísértés és a bálványokhoz való hozzáférés végtelen tárháza! Mert bálvány szinte akármi vagy akárki lehet: egy sportcsapat, egy politikus, egy ideológia, egy rokon, gyerek, szülő, pár, vagy éppen saját magam is, vagy valami olyasmi, amire nem is gondolnánk. A mai technika adta lehetőségekkel, még ezen felül is, ezer és ezer dolog van, ami kiabál, hogy “én leszek neked a jó középpont!”, “én vagyok az igazi alap az életed számára!”, “szükséged van rám!”

De nincsen minden veszve. Mert van egy nagy különbség a bálványok és egyetlen igaz Isten között, amely segít bennünket az úton maradni. Így ír Pál: “Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.” Minden bálvánnyal ellentétben, az Isten lenéz ránk, de nem néz le minket. Irgalommal és nem érzéketlenül teszi. És ennek jeleként részesít bennünket magából. Egy bálvány - akármit is “állítson” - sohasem vállal valódi közösséget veled, de főleg nem ad magából neked! Márpedig a Mindenható Krisztus adta nekünk, és nem csak átvitt értelemben, hanem nagyon is szószerint! Igéjében és az oltáriszentségben valóságosan adja magát nekünk, részesülünk belőle! 

A böjti időszak a lelki nagytakarítás időszaka. Legyen ez ideje annak is, hogy felfedezzük és kitakarítsuk a bálványainkat. Mik azok, kik azok, aki az Isten helyére akarnak lépni? Mi vagy ki az, aki már ott is van az Istennel egy “rangban”, vagy éppen már fölötte? Mik azok a helyzetek, amikor nem az Istenre “szavaznék” ha választanom kellene? 

De nyerjünk erőt és bátorságot ehhez a nagy házimunkához abból a tényből, hogy az Isten irgalommal tekint le ránk! De nem csak letekint, hanem itt is van, sőt önmagát adja, részesülünk belőle Krisztus által! Így áldjon meg bennünket a résztvevő Isten! Ámen