Nem vagy értéktelen! - 1Pét 1,17-21 (Böjt 3. vasárnapja, 2023.03.12.)

textus: 1Pét 1,17-21

“17 Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, 18 tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, 19 hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. 20 Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, 21 akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.”

Vannak olyan cselekvések, akár napi szintű rutinok, amelyek szinte minden embert összekötnek ezen a féltekén. Nem mondom, hogy az egész bolygón mindenütt, de minket, akikhez mondjuk ez a prédikáció eljut, igen. Az egyik ilyen nagyon hétköznapi dolog a vásárlás. Be kell szereznünk azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van, a élelmiszeren, a tisztítószeren, a ruhán át egészen a mozijegyekig, és mivel a legtöbbünk nem végez mindenre kiterjedő termelő munkát, ezért muszáj elmenni a boltba és megvenni mindezt. És bizony manapság nem csak azzal kell megküzdeni, hogy tömeg van a boltokban, vagy, hogy mit lehet kapni és mit nem, vagy éppen, hogy miből mennyit lehet vinni, hanem azzal is, hogy mi mennyibe kerül. Brutálisan elszálltak az árak az utóbbi hónapokban, és sajnos Magyarország a legrosszabb helyzetben van - ebből a szempontból - egész Európában. A napokban néztem egy svéd híradót, amiben éppen azon keseregtek, hogy az élelmiszerek 20%-ot drágultak 2022 és 2023 januárja között. Azt hiszem, hogy mi nagyon szeretnénk, ha nálunk is 20% lenne az élelmiszerek áremelkedése, az EU első 40% helyett… 

Ebben a helyzetben az embernek mérlegelnie kell, hogy mi az, amit megvesz, és mennyit vesz belőle. Azt hiszem, hogy legtöbbünk napi szinten foglalkozik azzal - és különösen a bevásárláskor - hogy hol tud spórolni. A kérdés nem az, hogy mit vegyek, hanem, hogy mit nem muszáj megvenni! És ez el is vezet bennünket az “érték” témaköréhez. Mi az, ami értékes számomra? Vannak dolgok, amelyek értékesek azért, mert szükségesek. De vannak olyan dolgok, amelyek elvi szinten értékesek számunkra annyira, hogy kell, hogy legyenek, mert egyszerűen hozzánk tartoznak, és kész. 

A mai igénk is az “érték” témája körül forog. Gazdasági szakemberek szokták mondani, hogy minden “dolog” értékét az adja meg, hogy mennyit adnak érte. Vannak persze, un. objektív árak, értékek, de valójában ezek sem azok, hiszen valamiféle közmegegyezés adja ezt nekik. Vegyük például az aranyat és az ezüstöt, amelyet a mai igénk is említ. Ezeket a fémeket a legtöbbünk nem tudja praktikusan felhasználni, mert nem ötvös, vagy nem gyárt mikrochipet, vagy hangkábeleket, vagy más olyan dolgokat, amelyekhez arany vagy ezüst kellen. Legtöbbünk számára az arany és az ezüst azért érték, mert az emberiség “megegyezett” abban, hogy ezeknek értéke van.

Nagyon érdekes kép tárul elénk a textusban: “nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg [...] hanem drága véren” A nemesfémeken túl egy másik fizetőeszköz jeleni itt meg: a vér! Nyilván nem fogunk itt átmenni sem horrorfilmbe, sem kórházas sorozatba, sem pedig krimibe (ahol mondjunk a vér szerepet játszhat), hanem arra kérdésre keressük - és reménység szerint találjuk - a választ, hogy vajon mit “vásárol” az Isten, mi van az Isten “kosarában”, és ő mennyit hajlandó adni annak tartalmáért. 

De ne szaladjunk ennyire előre, hanem inkább lépjünk egyel visszább?

Vajon mi adja meg egy embernek az értékét? A teljesítménye? Az anyagi helyzete? A születési, származási körülményei? Az egészsége? A kora? A neme? A kapcsolati rendszere? Ide vagy oda lojalitása? És még lehetne sorolni jó pár tényezőt. Ebben lehet közöttünk vita, sokan sokfélét mondhatunk. De abban megegyezhetünk, hogy bár szörnyű maga a tény, de vannak olyan emberek, akiket kevésbé értékesnek, hovatovább értéktelennek tartanak mások. És bizony vannak olyan emberek is, akik saját magukat tartják kevésbé értékesnek, vagy éppen értéktelennek másokkal összehasonlításban. Ez valóban egy nagyon tragikus dolog, de ez, a valóság - pontosabban - a valóság érzékelésének a része. Vannak emberek, akikről már lemondtak és vannak, akik saját magukról mondtak le…

“nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg [...] hanem drága véren” Ebbe a valóságképbe hasít bele Isten igéje. Meg vagytok váltva! Annyira sokszor használtuk már a “megváltás” szót teológiai, egyházi összefüggésben, hogy elsiklunk afölött a nagyon fontos tény fölött, hogy ez eredetileg egy gazdasági kifejezés is. Amikor arról beszélünk, hogy “megváltás”, akkor ennek két oldala is van. Az egyik, hogy milyen állapotban van az ember, a másik pedig az, hogy mennyit ér. Ha igaz, amit mondtam (és igaz), hogy minden annyit ér, amennyit adnak érte, akkor vajon az ember mennyit ér? És, ami itt ezen a helyen a legfontosabb: az Isten szemében mennyit ér? 

Azt hiszem nem kell, nagyon bizonygatnom azt, hogy az Isten értékrendszere mennyire más mint a miénk. Gondolhatunk itt Pál soraira az első korinthusi levélből: “azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket” (1Kor 1,28) De ez még mindig nem az Isten értékrendszer, csupán azt tudjuk meg belőle, hogy ez nagyon más, mint az emberé. A mai igénk viszont választ ad erre. “nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg [...] hanem drága véren a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” Ez az ige szól azoknak, akik kevésbé értékesnek, vagy értéktelennek tartják magukat: Isten annyira értékesnek tart téged, hogy Fiának vérét adta érted! Szól ez az ige azoknak, akik másokat tartanak semminek: Hogyan mondhatod embertársadra, hogy nem értékes, mikor Isten őt is annyira szerette, hogy Fiát adta érte! De szól ez nekünk böjtben, a húsvétra készülve: Vegyük észre, hogy az Isten mit tett értünk! Csodálkozzunk rá! Döbbenjünk meg!

És ezt még lehet fokozni! Ugyanis az értünk adott Krisztus nem csupán egy impulzusvásárlás volt, hanem komolyan gondolt terv: A Krisztus “a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek” A Krisztus értünk való elküldése egy olyan kozmikus terv része volt, amely az idők előtt már megfogant és a legalkalmasabb pillanatban kivitelezésre került. A megmenekülésünk útja már meg van építve.

És nem véletlenül használtam ezt a szót, hogy “megmenekülés”. Mert az ember élete reménytelen az Isten nélkül. Ez akkor is így van, ha a legtöbben nem tudnak róla. A bűn következményeképpen az embernek nincsen esélye, ha elhagyja ezt a fizikai világot. De az Isten a világ teremtése előtt megtervezte, hogy a szabadságával jól élni nem tudó emberiségnek, benne nekünk is, legyen esélyünk, még ha a Fiának vére is az ára!

És… álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon is, hogy ha az Isten ezt tette, ennyit adott értünk, akkor nekünk mit kell tenni, hogy hozzá kapcsolódjunk, benne legyünk, és benne megmaradjunk. “általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.”- ezzel fejezi be az igénk. 

Az egyetlen, amit tehetünk és tennünk is kell, az az, hogy hittel megragadjuk ezt a lehetőséget és belekapaszkodunk. Belekapaszkodunk a Krisztusba! Adja az Isten, hogy sikerüljön! Ámen