A hússzívű ember fiai - Ez 11,19-21 (Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap, 2023.04.16.)



textus: Ez 11,19-21

19 Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, 20 hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. 21 A szívről pedig így szól az én Uram, az Úr: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom!



Milyen érdekes, hogy hogyan változott az emberek hozzáállása az utóbbi századokban a természethez. Sok-sok évszázadon keresztül, egészen talán a 20. sz. utolsó harmadáig, vagy még tovább, az volt a jelszó, hogy “Győzzük le a természetet!”. Évszázadokig tartott, míg az ember - le ugyan nem győzte természetet - de annyira ellen tudott tartani, hogy mára talán már nincsen kiszolgáltatva végletesen a körülményeknek. Ez pedig nem feltétlenül rossz dolog.

Azonban ennek a harcnak ára volt és van. Ma leginkább az, hogy egyre több a nem természetes, hanem un. “mesterséges” dolog körülöttünk és bizony bennünk is. Ott van a műanyag, amely szuper eszköz nagyon sok mindenre, megkönnyítette az élet szinte minden területét, de manapság már a víz és a levegő is tele van - látszólag lebomlott, de valójában csak icipici darabokra szétesett - mikroműanyaggal. Vagy pl. ott van a műtrágya, amely mesterségesen meg tudja növelni a rosszabb minőségű földek terméshozamát. Ez azonban oda vezetett, hogy kiszipolyozzuk a földet, és pl. mai zöldségeknek fele annyi tápértéke sincs, mint a régieknek. Vagy vegyük pl. a telekommunikációt, amely soha nem látott forradalmat ért meg, de valójában jobban el vagyunk szigetelve egymástól, mint bármikor

Éppen ezért, az utóbbi évtizedekben az emberek többség elkezdte érezni, hogy itt valami nem oké. Ugyanis ha a “Győzzük le a természetet!”- terv valóban sikerül, akkor azt jelenti, hogy megöljük a bolygót, és vele együtt magunkkal is végzünk. Azonban ez nem csak ilyen - szó szerint - globális kérdés, hanem a hétköznapok emberi valósága is. Ma már a jelszó pl. szépség- és az élelmiszeriparban, meg még sok más helyen is a természetesség lett. Minél zöldebb, természetesebb annál jobb. És ez nem is baj, hiszen nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk, mit kenünk magunkra, mit használunk, mivel vesszük körül magunkat. A baj csak az, hogy ezt egyre kevesebben tudják megtenni, mert a piac észrevette a lehetőséget, így ami természetesen jó, az sokkal drágább, mint a mesterséges!

Sőt, ezen túlmenően, a természet legyőzésének részét képezte, az emberi természet meghódítása is. Az ilyen irányú - enyhén szólva - kétarcú fejlődés hatalmas mentális katasztrófát eredményezett, és a helyzet csak egyre rosszabb lesz. És ez különösen is igaz a fiatalokra. Így hát nem csupán a természetes élelmiszerek, de mentális egészségmegőrzés is felértékelődött az utóbbi időszakban.

Csakhogy - hitünk szerint - az ember nem csupán test és elme, de lélek is. Lélek, mégpedig nem csak pszichológiai, hanem spirituális értelemben is. A “természet legyőzése” dolog a spiritualitásra, a vallásosságra, a hitgyakorlásra is hatással volt. Az emberek mindenfélével megpróbálták és megpróbálják kielégíteni azt a spirituális igényt, amely mindenkiben benne van. Mindenféle hitek és hiedelmek  - akár piaci alapon is - benyomultak ebbe a térbe, és igyekeznek kínálatot szolgáltatni a keresletre. Azonban ezek a mesterséges rendszerek, hiedelmek nem természetesek az ember számára. Sokszor annak tűnnek, de nem azok. 

Mi hisszük azt, hogy az Isten alkotásai vagyunk, így semmilyen más hit nem lehet jó, csak az amely összeköt az Istennel, s amely arra indít, hogy olyanná legyünk/váljunk, mint amilyennek az Isten akar bennünket. Hiszen ez a természetes, vagy akár azt a kifejezést is használhatnám, hogy ez az organikus az ember számára.

Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik”- mondja az Úr, ahogyan írja a textusunk. Fontos tisztáznunk azt, hogy amikor a Biblia “szív”-et ír, akkor nem arra kell gondolnunk, mint amire ma a szív szót szoktuk használni. A Bibliában a “szív” alatt elsősorban nem az érzelmeket kell érteni. A szív sokkal inkább a gondolkodásmódot jelenti, illetve, a személyiség közepét, azt, akik valójában vagyunk. Ebben persze ebben az érzelmek is benne vannak, de nem kizárólagosan. Ezért, amikor az ige itt “kőszív”-et ír, akkor nem a Kőszívű ember fiaira kell gondolni, nem érzelmi sivárságra, vagy kegyetlenségre, hanem inkább rossz gondolkodásmódra, életvitelre, az adaptivitásnak a hiányára és változásra való képtelenségre. Kőszív az, amikor én akarom mindenben eldönteni, hogy mi legyen a jó és mi legyen a teendő. Kőszív az amikor magam fölött nem ismerek el nagyobb tekintélyt semmilyen szinten, spirituális szinten nem. Pl., ha azt mondom, hogy nincsen Isten, vagy ha azt mondom, hogy “lehet, hogy van, de engem az nem érdekel”, vagy azt, hogy “oké, hogy van, de nem szóljon bele, sem ebbe, sem abba,... vagy leginkább semmibe se!” És kőszív az is, amikor maga válogatom meg, egyfajta fogyasztói vallásossággal, hogy mi kell nekem, mi tetszik, mi az, ami “leveszek a polcról” és mi az, ami “köszi, nem!”. 

Főleg ez utóbbi - konzum vallásosság - még akár jól is hangozhat, de az a helyzet, hogy bármennyire is úgy érezzük, ezzel aztán mi győztünk, ez az ami megemel bennünket, de nincsen így. Merthogy ez nem a természetes állapota az embernek. Az Istent és a hozzá vágyódó természetes lelkiséget nem lehet legyőzni, csak helyettesíteni valami nem odavalóval, kőszívvel. Egy képzavarral élve, olyan ez mint egy vesekő, vagy egy epekő - nem odavaló! Ki akarna direkt szívkövet, kőszívet?!

 “eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik” Az Isten azt mondja, hogy van lehetőség hússzívre, amiben nem az jó, hogy hús, hanem az, hogy organikus, odavaló, természetes! És ez az eredeti héber szövegben még szebben kijön, ugyanis szó szerint az van leírva, hogy “eltávolítom húsukból a kőszívet, és hússzívet adok nekik” Húshoz a hús, lélekhez a lélek, emberhez az Isten. Így tartozik össze, mert így természetes.

Így hát, amikor mi hívő emberek vagyunk, akkor nem valamiféle külön állatfajként, vagy idegen testként vagyunk benne a társadalom szövetében, hanem a Homo Religiosus, azaz a vallásos ember, az ember természetes alapállapota. Ez a jó állapot azonban eltört, megromlott, korrumpálódott, a bűn miatt, de eljött Jézus, aki keresztje és feltámadása által lehetővé tette a “gyári beállítások visszaállítását”, hogy ilyen informatikai szakkifejezéssel éljek. 

A húsvét utáni időszaknak alapvető témája, hogy mit jelent számunkra mindaz, amit az Isten tett értünk! Hát, most az első vasárnap azt, hogy természetesen emberek lehetünk! Adjon az Úr mindenkinek hússzívet a kő helyébe! Ámen

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)