Holisztikus Isten - 1Thessz 5,16kk (Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap, 2023.04.30.)





textus: 1Thessz 5,16-18.23-24

16 Mindenkor örüljetek, 17 szüntelenül imádkozzatok, 18 mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. [...] 23 A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.



Az emberiség Föld bolygón aratott sikerének egyik titka az együttműködés, a koordinált közösségi cselekvés. Ez igaz az őskorra és a mára is. Anno, bármely mammut mérhetetlenül erősebb volt, az embernél. De ha húsz ember együtt cselekedve, nekiveselkedett, akkor kis szerencsével az egész télre elegendő húst gyűjtöttek. Ma sincsen másképpen. Ha mindenkinek teljesen egyedül kellene boldogulnia, akkor sehol sem lennénk. De van vízvezeték szerelő, aki a rendbe rakja a fürdőt, orvos, aki meggyógyít, könyvelő, aki számol, és művész, aki gyönyörködtet. Nem kell, hogy mindenki mindenhez értsen, mindent megértsen, az egész képet lássa, hiszen minden apró részletnek, folyamatnak, eseménynek, területnek megvannak a szakértői, specialistái, akik pontosan ezért vannak. Ez egy hallatlanul sikeres rendszer.

Csakhogy! Az utóbbi évtizedekre ez a specialázólás annyira elterjedt, hogy mostanra már szinte mindenhez valaki másra van szükség. Ez az ügyvéd csak cégügyekkel foglalkozik, az a kivitelező térburkolást nem vállal, az a mérnök pedig a karburátorokhoz kitűnően ért, de a futómű már kínai neki… Éppen ezért egyfajta visszarendeződés figyelhető meg sokszáz év specializálódás után. 

Ez talán legjobban az orvoslásban jön elő. Manapság már nincsen olyan, aki tagadná, hogy az emberben minden mindennel összefügg. Egy-egy egészségügyi esetben nem elég csak az adott szervet vizsgálni, hanem jobbára az egész testet kell megnézni. Sőt! Nem csak a testet, de a lelket is vizsgálni kell, hiszen nagyon sok betegségnek lelki eredete van, vagy éppen fordítva. Éppen ezért hódít egyre jobban a holisztikus, azaz a minden tekintetben az egész ember vizsgáló szemlélet. 

Sok esetben az egyházról és az Istenről is azt gondolják hogy egyetlen területért felelnek, a lélekért. Semmi másba ne szóljanak bele! “Az Istennek csak a lelkemmel van dolga, de a hétköznapok egyéb valóságait hagyja békén!” Ideje lesz a holisztikus szemléletet megerősíteni az Istennel kapcsolatban is. “A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket” Ha valakinek, hát Pál apostolnak, e sorok szerzőjének, holisztikus szemlélete volt. Egy holisztikus kereszténység, és egy holisztikusan gondolkodó és cselekvő Isten képét hozza ma elénk. Lélek, test és elme. A három területe az ember létezésének. E három elválaszthatatlan területnek a megteremtője és fenntartója az Úr! Így, amikor az Isten színe előtt vagyunk, amikor vele kapcsolatban akarunk lenni, akkor szerepe van mind a testünknek, mind a lelkünknek, mind pedig az elménknek. És ha ezt szem előtt tartjuk, akkor fogjuk igazán megérteni azokat a gondolatokat, amelyeket Pál ír. 

Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok” Elsőre nagyon furcsa felszólítások ezek, mert örömre, szüntelen imára és mindenért való hálaadásra szólítanak fel. Csupa olyan terület, amelynek cselekvéseit nem lehet parancsba adni. (Talán még egy dolog hiányzik ehhez a felsoroláshoz, a szeretetre való felszólítás, hiszen nagyon népszerű az a szólás-mondás is, hogy nem lehet parancsra szeretni. Nos, itt ez nem szerepel, de - ne aggódjunk - máshol igen.) Hogyan lehet ilyesmikre felszólítani? 

Valóban, kiragadva környezetükből, ezek az igék igen nehezen értelmezhetőek, ha egyáltalán. Azonban, ha hozzátesszük azt, hogy az amiről eddig beszéltünk, hogy az Istennek nem csupán a lelkünkkel, de testünkkel és az elménkkel is van dolga és kompetenciája, akkor sokkal közelebb jutunk a megértéshez. 

Mindenkor örüljetek”- amikor ezt olvassuk, akkor, vélelmezhetően, az az első gondolatunk, hogy hogyan lehet olyat kérni, hogy mindig legyen bennünk egyfajta belső örömérzet. Ez ugyanis lehetetlen, és ráadásul az Isten soha nem kér lehetetlent tőlünk. De, amikor itt Pál örömről beszél, akkor nem azt mondja, hogy mindig legyél vidám, és nem is azt, hogy mindig legyél boldog! Ez az öröm nem a hormonok és vidám dolgok öröme, nem csupán az érzelmekhez kötődik, hanem az elméhez is. Annak a tudatához elsősorban, hogy húsvét után vagyunk. És itt most húsvét alatt nem a naptárban szereplő ünnepet értem, hanem a kereszt és a feltámadás tényét és fényét! A “mindenkor örülés” egy olyan létszemléletet, amely mindig elöl tartja a feltámadás tényét! Hogy bármi történhet, bármi megeshet, bármennyire is mélyen vagyok néha (vagy sűrűn…), de a húsvét az enyém! Krisztus értem is meghalt és feltámadt, és én az övé vagyok! Márpedig ő a legnagyobb! Ebből fakad a hitem, a reményem, és sokszor kiszikkadt szeretetem is!

szüntelenül imádkozzatokA múlt héten beszéltünk arról, hogy sokszor éri a vád az egyházat, hogy “nem csinálnak mást, csak imádkoznak” és erre mondtam én azt, hogy bárcsak így lenne! De sajnos nincsen így! És amúgy, ha csak szimplán nézzük ezt a szakaszt, akkor ráadásul kivitelezhetetlen is. Enni, aludni, inni, és még kismillió dolgot kell csinálni. A szüntelen ima nem is azt jelenti, hogy én folyamatosan mondok valamit az Istennek (amit ő - nem mellesleg - amúgy is tud…), hanem azt, hogy folyamatosan kapcsolatban vagyok vele, nem hagyom el, és az életemet úgy élem, hogy tudatában vagyok annak az ő színe előtt vagyok! Így ebben a felszólításban nem csak és elsősorban az elme van benne, hanem a lélek és a test is! A szív és a tettek szüntelen imája ez!

mindenért hálát adjatok” Ez is lehetetlen küldetésnek tűnik. Hogyan lehetséges ez? Miért legyek hálás pl. a rossz dolgokért, a szenvedésért, a veszteségért, stb.? Tudjuk-e hogyan hangzik az eredeti szövegben a “hálaadás”? Eucharisztia. Ez pedig nem csak hálaadást jelent, hanem az oltáriszentséget is, az úrvacsorát. Márpedig az úrvacsorában Krisztus valóságos jelenléte van. Így ez a felszólítás a Krisztussal való közösségre, az ő el nem hagyására buzdít! Ahogyan Krisztus mindenét adta értünk, úgy mi is mindenünkkel, az egész lényünkkel tudunk közösségben lenni vele! De tudjuk mi a döbbenetes? Az, hogy ezen felül, szó szerint és ténylegesen el tudjuk érni azt az állapotot, hogy mindenért hálát tudunk adni! Mert, a teljes Krisztussal való teljes embert kívánó kapcsolatban, minden meg tud szentelődni, még a rossz dolgok is! Ettől nem fogjuk a szenvedést szeretni, de akár még ez is lehet a vele való találkozásnak, és a közösségnek az eszköze, amelyért - ily módon - érdemes és gyümölcsöző hálát adni!

Az Isten holisztikusan teremtette meg az ember, nem “hozzávalók” csoportjának, hanem harmónikus “ízvilágú” élőlénynek! Milyen csoda ez! Teljes egésznek, egységnek lehet lenni az Isten színe előtt, amelyre egyedül a Krisztus vezethet el minket! Ámen

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sült hal és reformáció (prédikáció, Reformáció ünnepe, 2020.10.31.)

Mi a különbség az evangélikus, a katolikus és a református úrvacsora/áldozás között? (Evlelkész podcast #13)

Jó, de mit jelent? (prédikáció, Ajka-Nemeshany-Pusztamiske, Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap, 2016.08.22.)